Orbán lelki ébredést akar, Gyurcsány összefogna mindenkivel, a lelkes hívek meg összefogdosták egymást ököllel. Élőztünk.
Ha minden igaz, mindenki hazament sebet kötözni, fülcsengést csönddel ápolni. Így aztán elköszönhetünk.
Viszlát a hatvanegyediken.
Míg síposok és síptalanok ütik-fújják egymást, a Jobbik rendezvényén úgy félezer ember jött össze.
“Minden olyan, mint tavaly: nyugalom, gárdisták, a (földrajzilag is) szélen néhány keményvonalas szkinhed/neonáci, a néppártosodás itt most pont nem látszik.”
Neményi kolléga jelentette, fotózta.
Gyurcsány és Bokros hiperintenzív beszéde után a párbeszédes Karácsony Gergely csöndesebb tónust ütött meg, de persze ő is vár mindenkit, akinek nem kell Orbán.
Aztán meggyomrozta Gyurcsányt, méghozzá azzal, hogy szerinte “a harmadik magyar köztársaság haláltusájának első napja” tíz évvel ezelőtt, az Astoriánál zajlott, amikor is a rendőrök a tüntetőkre lőttek. Aztán meggyomrozta azzal, hogy ha egyszer “kormányra kerülünk”, tényleg megszüntetjük a korrupciót.
A történész síppal tüntetett a kormány ellen. Megütötték.
Krisztian Ungvary was beat up #Hungary pic.twitter.com/y8EUru2Fvk
— Lili Bayer (@liliebayer) 2016. október 23.
Ez a volt pénzügyminiszter szónoklatának tételmondata. Amitől aligha simul ki az ellenzéki szavazó ráncos homloka.
Bokros belemondta a DK-elnök arcába, hogy őt legalább annyian utálják, mint Orbánt, aztán arról szólt, hogy őt, mármint magát Bokrost is sokan utálják.
Az ellenzéki sajtó, kedves maradék ellenzéki sajtó, kedves bloggerek, ne fanyalogjatok, harcoljatok, aki nem áll bele az Orbán-rendszer elleni harcba, az az Orbán-rendszer cinkosa.
Bokros önbizalomtól duzzadóan meghirdette az “ötszáz napos programot”.
“Mindenkinek be kell állnia egy Orbán-ellenes szövetségbe, mert így lehet helyreállítani Magyarországon az alkotmányos jogállamot és a demokráciát.”
Bokros szerint ebbe a mindenkibe nemcsak a politikusok értendők bele, hanem a civilek és a maradék demokratikus sajtó, bele a “patás ördög Gyurcsány” ,bele a “népnyúzó Bokros, a szocialisták, a pékek, a fodrászok , a tanárok, a köztisztviselők, a közmunkások, minden megalázott ás félelemeben tartott állampolgár, benne van a magyar nép”. De nyugi: “Ne féljetek, csak ötszáz napig kell kibírnunk egymást.”
A címben jelzett kénköves kívánság ellenére Gyurcsány, ki demokratának vallja magát, nem egy ellen-Orbán Magyarországot akar, hanem olyan Magyarországot, “ami azoké is, akik most Orbánnak tapsolnak”, ezt mondta. Állította, nem ugyanazt akarja csinálni, mint Orbán, csak másként, hanem egészen mást.
“Neked beszélek, Gyula!” – ilyes szónoki fordulatokkal riasztotta a szocik pártelnökét meg mindenki mást is.
A finis sodró:
“Nincs középút, aki nincs velünk, az Orbánnal van. Aki sápítozik, aki megosztja az ellenzéket, az Orbánnal van, aki nem érzi az alázatot, a történelmi felelősséget, az Orbánnal van, aki megmagyarázza, hogy a baloldal megérdemli a sorsát, aki kifogást keres, aki gyurcsányozik, az Orbánnal van. Én Orbán ellen vagyok. És mi le fogjuk győzni Orbánt, És mi új Magyarországot teremtünk. Ti meg mi.”
Azért, mert végzi a munkáját. Elment videózni egy perpatvart, amikor valaki hátulról, ököllel a nyaka alá ütött.
Itt a kép a férfiről, aki később még kollégánk arcát is meglegyintette:
“Nem szoktok olyan fába vágni a fejszénket, ami aztán a fejünkre dől”, így a miniszterelnök, mégis olykor a “történelem fősodrába kerülünk”, így volt ez ötvenhatban, s így volt ez nyolcvankilencben is, amikor “utat nyitottunk német és német között” (konkrétan Horn Gyula és Németh Miklós, ők még a túlvilágon is vitatkoznak, kinek jár a dicsőség; de Orbán egyiküket sem említette). Most pedig rajtunk a sort, hogy “lezárjuk határainkat” a modern népvándorlás előtt.
“Lelki ébredést”, a magyarok lelki ébredését várja Orbán, aki még mindig hisz a szeretet erejében.
Egy másik kolléganőnket pedig leköpték. Bátor férfiak.
“Isten óvja Lengyelországot!” – így köszöntötte a lengyel vért és a dudai meleg szavakat Orbán Viktor.
Ötvenhatban Magyarország megüzente a világnak, hogy a világnak ezen a táján csak a templomtornyon lévő csillag a maradandó, ezt mondta Orbán. Meg azt is, hogy olyan sebet ejtettünk a kommunizmuson, hogy pár évtizeddel később bele is halt, pontosabban “elvitte az ördög, csak néha visszajár füttyögetni”.
Pár perc múltidézés után már ott tartott, nem akarhatjuk, hogy elvesszen a szabad nemzetek Európája, s helyette Európai Egyesült Államokat ültessenek a nyakunkba, nem hagyhatjuk, hogy nemzetből nemzetiség legyünk.
Ezért nem nézhetjük, hogy a brüsszeliek “kicseréljék alattunk az altalajt”, amiből “szárba szökkent” a nemzetek Európája.
dupla sorfallal próbálják elválasztani az embereket. Nagy a szervezkedés. Zámbó Árpy pereccel figyeli az eseményeket.
“Lengyel-magyar barátságot, jólétet és szabadságot.”
Ezzel az ötvenhatos röpcédulákon olvasható idézettel kezdte mondandóját a lengyel elnök a Kossuth téren.
Duda (kit amúgy Áder János kísért mikrofonhoz) arról beszél, hogy az ötvenhat júniusi poznani munkásokhoz hasonlóan a magyar forradalmárok is szabadságot akartak, “de a magyarok tovább mentek”, függetlenséget, több párt rendszert követeltek, s a szovjet csapatok távozását.
Aztán azt emlegette fel, hogy némi lengyel vér is csörgedezik a magyarok ereiben, ugyanis a forradalom idején a lengyelek nyolcszáz liter vért küldtek Magyarországnak. A magyarok, így Duda, most is számíthatnak a lengyelekre, “együtt visszük be Európába keresztény hagyományunkat… nem hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk a szabadságunkat”.
Karafiáth Orsolya beszél.
A szabad Magyarországért! címmel tartott díszünnepségen a Kossuth téren.
Ahogy az várható volt, sok ellenzéki tüntető van a Kossuth téren. Kinti kollégáink szerint előbb-utóbb valami balhé lesz, egyre nagyobb a feszültség. Egy sípos férfinak beverték az orrát, két biztonsági ember kísérte el a mentőhöz.
Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcella, megemlékezők.
