Ezt mondta a Népszabadság Zrt.-ben korábban 27,65 százalékot birtokló Szabad Sajtó Alapítvány elnöke egy szerdai háttérbeszélgetésen.
Az MSZP pártalapítványa 2015-ben adta el részesedését a Mediaworks Zrt.-nek, de a sztori nem előzmény nélküli. Kránitz László alapítványi elnök szerint azonban amíg ők résztulajdonosok voltak, mindig figyelembe vették a szerkesztőség érdekeit. A háttérbeszélgetés apropóját az adta, hogy a napokban többször több helyről kritizálták a Szabad Sajtó Alapítványt, miért nem akadályozta meg a Népszabadság ledarálását.
Földes György, az alapítvány korábbi elnöke még 2011-ben, amikor felvetődött, hogy eladnák a Ringier-nek a tulajdonrészüket, úgy nyilatkozott a 24.hu-nak: ő mindig is ellenezte, hogy “a bal olyan médiabirodalmat építsen ki, mint a jobb. El kellett volna kerülni, hogy szinte a teljes politikai sajtó pártfüggésbe kerüljön. A média pártosodása egy lefelé mutató spirál, amely sokat árt a demokratikus nyilvánosságnak, a nemzeti önsorsrontás része. A Népszabadság üdítő kivétel ez alól.”
Eztán Földes távozott az alapítvány éléről, az alapítvány pedig kapott egy 350 milliós vételi ajánlatot a részesedésére. Kránitz szerint a Ringier később visszamondta az üzletet, sőt, a tárgyalások során vadonatúj ötlettel állt elő: inkább vegye meg az alapítvány a Ringier többségi pakkját, legyen az MSZP pártalapítványa a lap főtulajdonosa. Kránitz szerint az ajánlat meglepte őket, és rövid gondolkodás után úgy döntöttek, megveszik a Ringier részét. Ám a Ringier visszatáncolt.
2014-ben aztán a cég az alapítvány tudtára hozta, hogy a Heinrich Pecina (róla portrénkat itt olvashatják) tulajdonában lévő Vienna Capital Partnersszel tárgyalnak. A Ringier ekkor azt kérte az alapítványtól, mondjon le a korábban megszerzett elővásárlási jogáról (amivel az alapítvány elvileg pénz hiányában nem is tudott volna élni). Kránitz szerint a VCP egyértelművé tette, nem tűri a pénzügyi veszteséget, a Szabad Sajtó Alapítvány ugyanakkor nem volt képes finanszírozni a hiány rá eső részét.
2014-re már 481 milliós tartozása volt a lapnak, Kránitz szerint folyamatosak voltak az elbocsájtások, 20 helyett 16 oldalas lett a lap, a bérekből rendszeresen faragtak.
A számokról itt az Átlátszó grafikája:
A VCP az év novemberében állt újabb ajánlattal az alapítvány elé, hogy megvenné a tulajdonrészt. Az elnök szerint ekkor már a szerkesztőség nagyobbik része is presszionálta őket, hogy a pártalapítvány szálljon ki, ne legyen balos stigma a lapon, hátha ez esetben érkezne állami hirdetés. (Többen ezért is furcsállják most azokat a hangokat, akik azt mondják, miért szállt ki az alapítvány, miért nem maradt meg egy hálónak a kiadón belül.) Az adás-vétel 2015 közepén történt meg, Kránitz a háttérbeszélgetésen nem mondott összeget, amúgy százmillióról forintról tudni.
Pecina cége már akkor elmondta, a felvásárlás után áramvonalasítaná a lapot, majd öt-hat év múltán megválna tőle; a VCP-nek ebben van gyakorlata, a térségben számos ilyen tranzakcióban vett részt. A Szabad Sajtónak arról nem volt biztos információja, kinek adná el később Pecina a céget, a jobbos vevőkről (Habony vagy Mészáros Lőrinc köre) csak suttogtak, de konkrétumot senki nem tudott. Tudták, hogy lesz eladás, de azt nem, hogy így fog végbemenni.
A VCP nem árult zsákbamacskát, a későbbi eladásról lehetett tudni, de a lap felfüggesztéséről nem volt szó, mondta Kránitz.
De végül ez történt, október nyolcadikán jelent meg utoljára a lap nyomtatásban, azóta az online felület is elérhetetlen.
Kránitz szerint a történteket akkor sem tudták volna megakadályozni, ha maradnak a Népszabadság Zrt.-ben, mert időközben a kiadói és a dolgozói jogok átkerültek a Mediaworks Print Zrt.-be, ami később beolvadt a Mediaworksbe. Kránitz szerint a Szabad Sajtó Alapítványnak a történtekben nincs felelőssége.
Egyébként azt, hogy beszántják a lapot, Kránitz is csak aznap reggel tudta meg, és “először nem akartam elhinni”.
A napokban Földes is újra a nyilvánosság elé állt, azt nyilatkozta:
a Fidesz-kormány évek óta dolgozik a baloldali, demokratikus sajtó ellehetetlenítésén, a minőségi tájékoztatást és tájékozódást szolgáló médiumok felszámolásán. Ennek a folyamatnak a csúcspontja, helyesebben a mélypontja a Népszabadság bezárása. Nemzeti szégyen, hogy ez megtörténhet.
A Mediaworksnél tehát most ott van tizenkét megyei lap, amit a Pannon Lapok Társaságától vett meg, a Nemzeti Sport, Orbán kedvenc lapja, valamint több, jelentős bevételt termelő életmódmagazin. Kránitz úgy hallotta, Pecináék három részre dobják majd szét a csomagot, a Fidesznek kellenek a megyei lapok, kampányidőszakban ezzel lehet igazán “tájékoztatni”, “a Sport Orbáné”, a magazinok pedig egy “közelihez” kerülnek.
Ami biztos: a Népszabadság az eddig ismert formájában megszűnt létezni.
