A Puskás Ferenc és a Vaslemez utca normális esetben Budapest egyik legunalmasabb sarka, nincs ott semmi látnivaló, egy kifőzde, virágbolt a kispesti temető kedvéért, egy poros ösvény a Bozsik Stadionnal szemben, azon kerülgetik a pocsolyákat a kisiskolások, és pár szelektív kuka, önkormányzati nevén: hulladékgyűjtő sziget. Itt a 18. és a 19. kerület határa, igazi senkiföldje, így néz ki a Google Mapsen:

Pár hónapja valaki ledobott a szelektív kukák mellé pár szeméttel teli zsákot. Valaki más úgy gondolta, hogy akkor ezt ő is megteheti. És így tovább – nagyjából két hónapja ez van ott:

Meg ez:

A sarok most minden, csak unalmas nem, egészen abszurd történet és jellegzetes miliő bontakozott ki a sarkon, ahol sem kamerák, sem járőröző közterületisek nincsenek, miért is lennének. A büfé melletti nagyjából ötven méteres szakaszon mindent elborít a szemét, amely félig lomtalanítás-alapanyagból áll (bútorok, játékok, babakocsi és minden elképzelhető használati tárgy), félig ipari és háztartási szemétből a fáradt olajtól a kajamaradékon keresztül a karácsonyfatetemekig. Az olvasói levél szerint, amely a spontán szemétdombra hívta fel a figyelmünk, patkányt is találtak már.

Az egész helyzetben az a legviccesebb, hogy a területen egyedül a szelektív kukák körül nincs hulladék, azokat teljesen kihagyták a buliból.

Ott jártunkkor pár lomizó és egy közterületis bóklászik a szemétkupac körül, utóbbi hadonászással jelzi, hogy nem nyilatkozik (legalábbis így értem, főleg, mert gyorsan el is hajt), előbbiek viszont nem zavartatják magukat, érthető: kincseket találnak. “Egy teljesen jó csaptelepet viszünk, meg egy tekerhető slagtartót”, lelkendezik a lomizó páros hölgy fele, “és ez még csak a mai termés, nézze, az a szekrény két órája van itt, amott a bútorok is teljesen jók, úgy szoktam, hogy leszedem a párnás részüket és jól átmosom otthon, teljesen jó párnák azok, ötszáz forint, de hát nem kevés az sem!”

Rengeteg pénz van itt, csak le kell hajolni érte!

Azt azért ő is elismeri, hogy ez nem állapot.

Közben odasereglenek a helyiek, a kifőzdés úr és a büfés hölgy párhuzamosan sorolják, hányszor szóltak már az önkormányzatnak, ki is szálltak, sok értelme mondjuk nem volt. “Jöttek nézelődni, hány kocsi kell majd, mondom nekik, két hatalmas teherautó biztos. Meg ideül napi két órára két közterületis, mint a madarak, nézik az embereket, ha jön valaki szeméttel, büntetik, hát ennek mi értelme? Még a kormányhivataltól is kijött valaki, szóval tudnak róla, a szemét mondjuk nem lett kevesebb.”

Tudnak bizony: a 18. kerületnek elvileg ehhez nincs köze, Kispest önkormányzata megkeresésünkre pedig úgy fogalmazott,

sajnálatos, hogy a szelektív hulladékgyűjtő sziget körüli szabad területet a lakosság hulladéklerakóként kezeli,

annak megtisztítása viszont a Fővárosi Közterület-Fenntartó feladata. Takarítanak is heti háromszor, ám egy ponton

annyi szemét gyűlt össze, hogy feladták.

Az önkormányzat úgy tudja, másfél hete ilyen súlyos a helyzet – a helyiek szerint inkább két hónapja -, érdemi panasz hozzájuk nem érkezett – az egyik ott dolgozó hölgy szerint ez már csak azért sem igaz, mert a szemétdombot Hulladékvadász is megcikkezte, ők pedig mindig szólnak a hivataloknak -, mindenesetre nyolcadikáig (tehát a fotók elkészülte utáni napig) megrendelték húsz köbméter hulladék elszállítását 150 ezer forint értékben. Az ott dolgozók csak remélik, hogy ez tényleg az összes szemetet jelenti, ha ugyanis marad ott egy-két zsák, biztosan kezdődik előröl az egész.