Tizenkét órás gigademonstrációt szervez este hattól a Kossuth térre Sándor Mária. A fekete ruhás nővér a Népszavának azt mondja, szerinte lehallgatják, rögzítik beszélgetéseit. Ezt már többször érezte korábban is, de amikor a minap meglátta Vásárhelyi Mária történetét (a szociológus közösségi oldalán számolt be) a lehallgatásáról, összeállt benne a kép. Pedig ő nem a rendszer ellensége, csak a magyarokért harcol.
Azért elképesztő az egész, mert mi nem balhézni megyünk az utcára. Most is, amikor bejelentettem a péntek esti rendezvényt, a rendőrségen azt mondták: Mária, magukat bármikor biztosítjuk, mert önök békés tömeget szerveznek. Tiszta dolgokért küzdünk, a szakmáért, a betegekért harcolunk, és csak azért kell kimennünk a Kossuth térre vagy bárhová, mert nem akarnak velünk tárgyalni az ágazat vezetői, nem akarják elismerni, hogy ami ma a magyar egészségügyben van, az nem mehet tovább.
Az, hogy kitart csak a szakmájából ered. Az egészségügyiek annyi reménytelen helyzetben álltak már ki a betegek mellett, hogy ez a mentalitás mélyen beléjük ivódott.
Egy éve optimistább volt, akkor még a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) tagjaként tárgyalhattak, egy átmeneti időre a hatalom elfogadta, hogy nem egy érdekvédelmi szervezet van. Azóta Zombor Gábor lemondott, a tudatosan megosztott Független Egészségügyi Szakszervezettel megszakadt a kapcsolatuk,
az új ágazati vezetés pedig ismét csak a kollégák által kifütyült szakszervezeti vezetővel tárgyal.
Azt mondja, azért nincsenek még komoly sikereik, mert az összes magyar munkavállaló fáradt. Nagyon.
Az ország motorjai, a kisemberek örülnek, ha hazaérnek és becsukhatják az ajtót maguk mögött. Ez igaz a kis orvosokra, kis nővérekre is, akik egyik napról a másikra élnek, a másod- és harmad állásaik miatt kimerültek. Ők már nem akarnak munka után szakszervezetest játszani, nem is akarnak belépni egy új szervezetbe.
Ráadásul a tökéletes megfélemlítés is folyamatos a kórházakban, a főnökök is akadályozzák a munkatársaik csatlakozását a megmozdulásokhoz. Azt mondják, jobb lesz, ha csendben maradsz, egyébként kitaszított leszel, mint Sándor Mária.
Meg azt is mondják, hogy vagy elvégzed a háromszoros munkát, vagy nem kell többet bejönni dolgozni. Szerintem elfogadhatatlan, hogy miközben ekkora a nővérhiány az országban, ezzel félemlítik meg az itthon maradottakat, de sajnos minden nap kapok ilyen jelzéseket.
Szomorúnak tartja, hogy azt hallja, néhányan az ő nyilvános szerepléseivel magyarázzák, hogy a kormány megszünteti kórházként a Péterfyt. Nem zárja ki, hogy ez a vezetés büntetése.
Példát statuálnak velük, pedig mindig próbáltak elhatárolódni tőlem.
Szerinte mindenki tudja, mi a baj. Magyarországon nincs biztonságos betegellátás. A helyzet nem a szuperkórházaktól, hanem a több nővértől javulna.
Sándor Mária nagy kérdésnek tartja, hogy a professzorok, kórházigazgatók miért nem állnak ki keményebben a legkisebbekért. Egységesen kellene fellépni, mert a legfelsőbb vezetőket, az igazi döntéshozókat még nem tudta senki meggyőzni. Az államtitkár a gondok orvoslásához kevés, ő nem döntéshozó.
Tehet javaslatot, de Balog Zoltán és Orbán Viktor határoz, velük kell tárgyalni.
A bértárgyalások eredményeit hangsúlyozó kommunikáció hamis. Még nagyobb a megosztottság a béremelés után, nem véletlenül megy velük utcára több egészségügyi szövetség, szakszervezet vezetője. A mostani ellenzék már nem aktív egészségpolitikusai azért tűnnek fel mellette, mert nagyobb a rálátásuk a döntési folyamatokra, új szempontokat tudnak behozni. Egész nyáron dolgoznak, hogy őszre összerakjanak egy emberközpontú egészségügyi programot, ami nem csak a kórházösszevonásokról szól.
