Egy pécsi cég és hozzá köthető személyek több olyan pályázatot is megnyertek, amit a jegybank alapítványa, a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány (PAGEO) írt ki. Afrika népszerű kutatási-támogatási terület volt az alapítványnál, több ismeretlen magánszemély is elnyert különböző összegeket. Azonban a Tarrósy István vezette pécsi IDResearch Kft. többször is sikeresen pályázott.
Előző cikkünk megírásakor Tarrósy még nem tartózkodott Magyarországon, épp Tanzániából jött haza, ezért vele most tudtunk beszélni. Elmondta, hogy 22 éve fejleszt nemzetközi projekteket, hazai és nemzetközi kutatásokat, amiket pályázatokból lehetett finanszírozni. Elnyerte már az amerikai Fulbright támogatását, a Japan Foundation ösztöndíját, de a Visegrádi Alapét, vagy más kompetitívebb pályázatot is. A PAGEO pályázata se lógott ki a sorból,
ez is csak egy pályázati lehetőség volt a sok közül. Ráadásul egy igen szűk hazai palettán.
Szerinte a PAGEO tematikus pályázatai pont passzoltak a kutatási területükhöz, ő pedig mindig színvonalas pályázati anyagokat nyújt be, ezúttal is nyerni tudott.
Tarrósy állítja, kár Afrikát démonizálni, többé nem “egzotikum” a kontinens, nyitnak a feltörekvő gazdaságok, és nagy a verseny a fejlettebb államok között az itteni piacokért. Szerinte Magyarország lemarad, ha nem indul el a törökökhöz, indonézekhez, vagy akár csehekhez, szlovákokhoz hasonlóan délre. És itt jön be az ő szerepük:
az Afrikáról létező tudáskorpusz elmúlt 15 évében bekövetkezett bővülést jelentős részben a Pécsen létrehozott kutatógárdának, a Pécsről szervezett afrikanisztikai együttműködéseknek köszönhetjük.
Tarrósy szerint az Afrikai Tanulmányok elismert szakmai folyóirattá vált, ami a Külgazdasági és Külügyminisztériumban is olvasmánynak számít, a kiutazó diplomaták is részben innen tudnak megbízható információkat beszerezni a felkészülésük során. A folyóirat tehát űrt tölt ki, magas a benne publikált írások idézettsége, általában vett impaktja.
A felmerült támogatási összegek szerinte nem kirívók, egymillió forintba simán kerülhet egy afrikai út (csak a repjegy 2-300 ezer forint), a könyvek kiadására kapott összegek pedig épphogy fedezték a nyomtatást. Az ismeretlen magánszemélyeknek juttatott támogatásokról ő nem tud, de a cége által felhasznált forrásokról igen:
Eddig mindegyik lezárt pályázattal halálpontosan elszámoltam az utolsó fillérig.
Tarrósy végül elmondta a nagy magyar Afrika-kutatóra utalva, hogy van egy felnövekvő kutatógárda, akikre mondhatjuk, hogy “az új Tordayk“, akiknek az is a céljuk, hogy végre mentesüljön a hazai közgondolkodás az Afrikáról alkotott sztereotípiáktól.
Még egy kitöltött űr
Sikerült elérnünk Szabó Gábort is, aki az IDResearch Kft.-n keresztül publikálhatta A globális igazságosság perspektívái és határai című könyvét. Tarrósy egy könyvével együtt 840 ezer forintot nyertek el erre. Szabó a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudomány Karán, a Jogbölcseleti és Társadalomelméleti Tanszék egyetemi docense.
Azt írta, úgy szerződött az IDResearch-csel (aminek nem tagja), hogy nem kötötték ki, honnan szerzik a támogatásokat a könyvhöz. A PAGEO-ról akkor hallott először, amikor közölte a kiadó, hogy elnyertek egy pályázatot. A pontos összegre nem emlékszik, nagyjából 300 ezer forintban lőtte be azt.
Nyomdai előkészítésre, nyomdai munkálatokra költötték el a pénzt – ennyi a nyomdai önköltség, plusz a tördelők, borítótervező, satöbbi munkadíja). Nekem egy forint sem jut ebből, esetleg a forgalmazás után.
Szabó arra panaszkodott, hogy alig van forrás tematikus szakkönyvek kiadására Magyarországon, ezért a PAGEO fontos űrt töltött ki, az IDResearch-ről nem is beszélve:
A gond az, hogy Magyarországon gyakorlatilag megszűnt a humán-szakkönyvkiadás támogatása, szinte nem maradt más csak a PAGEO a hasonló témájú művek számára. Az IDReseaarch eddig mindig igényes munkát végzett, az általa kiadott könyvek fontosak, aktuálisak, hiánypótlóak.
A sajtó kérdéseket tesz fel
Bagi Judit, az egyik elnyert pályázó doktorandusz a Facebook-oldalán egy nyilvános posztban magyarázta meg a helyzetet. Ruandával foglalkozó kutatóként rendszeresen pályázik, a PAGEO is egy jó alkalomnak kínálkozott, a jóvoltukból már a második ruandai útján van túl. Azt írja:
Sajnos a(z Afrika-) kutatók élete sem könnyű, hiszen ilyen jellegű kutatási témához kapcsolódó terepmunkára hazánkban nem igazán lehetett pályázni – a PAGEO kiírásáig. Ezért őszintén örültem annak, amikor az elnyert támogatásnak köszönhetően eljuthattam Ruandába interjúzni, empirikus kutatást végezni.
Írja, hogy több újságírói megkeresést kapott, persze “a sajtó végzi a dolgát, kérdéseket tesz fel, bár nyilván nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, minden kutató akkor örül igazán, amikor a kutatásairól kérdezik.” Elszomorította, hogy az alapítványi pénzek komoly problémákat vetettek fel, ezért meg akart szólalni. Végül így zárja mondandóját:
Bár most mi is kellemetlen kérdésekkel szembesülünk, vagyunk a PAGEO támogatottjai között jó páran, akik minden összeggel a szerződésünknek megfelelően elszámoltunk, s akik a legjobb meggyőződésünk, szakmai tudásunk szerint igyekszünk hasznos és az ország számára értékes kutatási munkát végezni.
