Sándor Mária szombaton jelentette be, nem látja tovább értelmét a küzdelemnek, feladja. Későbbi nyilatkozatában úgy korrigált, tehetetlennek érzi magát, de mindenkitől azt kérte, hogy az április 15-ére meghirdetett pedagógusdemonstráción az orvosok, az ápolók, az EDDSZ és a MESZK tagjai vegyenek fel fekete ruhát, úgy dolgozzanak. Ha így lesz, van miért folytatni a küzdelmet.
Most nyílt levelet írt neki a Tanítanék Mozgalom egyik tagja, azt írja, ő csak egy tanár, Sándor Máriának üzen, aki „csak egy ápolónő”, és elfáradt.
Ti gyógyítanátok, mi tanítanánk – de nyugodt, korszerű és emberséges körülmények között.
Igazad van – hiába állt ki mostanáig rengeteg pedagógus egy korszerű, gyerekközpontú oktatáspolitikáért, esélyünk csakis akkor van, ha összefognak a megalázottak. Te példát adtál bátor kiállásból, embertelen terhet véve a törékeny válladra. Remélhetőleg a történetnek ezzel nincs vége, sőt, most kezdődik igazán. Mindenki, aki sajnálkozott és szégyenkezett, hogy nem segített Neked, most kapott még egy esélyt.
Azt mondják, az orvos és a nővér foglalkozzon csak a betegekkel, a tanár törődjön csak a diákokkal.
Erről mindig a repülőgép piktogramja jut eszembe, mely arra int, a felnőtt először a saját oxigénmaszkját vegye fel, ha baj van. Talán arra van a legnagyobb szükségünk, hogy mélyet lélegezzünk a szabadság és a változás levegőjéből. Hogy legyen erőnk cselekedni így, az utolsó utáni pillanatban.
