A szentesi gimiben tanulunk. A mai nap úgy keltünk föl, hogy végre mi is segíthetünk abban, amiért már olyan régóta harcolunk.
Ennek ellenére, itt a szentesi gimiben a diákokat nem engedték ki az iskola elé. A portás és több tanár a tüntetés teljes ideje alatt az ajtóban állt, és csak a tanárokat engedték ki- és be. Minket -fentről kapott utasítás miatt- nem engedhettek ki. (A HMG igazgatója persze ki sem jött az irodájából a tüntetés alatt.) Az egyikük azt is hozzátette, hogy ehhez nekünk nincs közünk, ez a tanárokra tartozik.
Ezt írták a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban tanuló olvasóink a szerdai pedagógustüntetésről. Nyolc és kilenc óra között több mint százötven iskola elé mentek ki tüntetni a tanárok és a diákok. Nem mindenhol engedték meg viszont, hogy tiltakozzanak.
És akkor kérdésünk a következő: Miért ne tartozna ránk ez az egész, mikor a 12 pontban megfogalmazott követelések fele minket érint, hogy nekünk könnyebb, jobb és igazságosabb legyen. Miért ne tartozna ránk, amikor tanáraink értünk is harcolnak, tehát miért ne állhattunk volna ki mi is melléjük, segíteni és támogatni őket.
Teszik fel a kérdést.
Megjegyzem, hogy kiengedni nem engedtek minket ki a tanárokhoz, de amíg a tanarak kint álltak, addig elkezdődtek az órák és több osztály felügyelet nélkül maradt. Nem lett volna jobb, ha kint állhattak volna a diákok is a tanáraik mellett? Mi ennek ellenére, többed magunkkal, közel egy osztálynyi létszámmal rendíthetetlenül álltunk az aulában kockás ingekkel és onnan bentről, az igazgatói iroda alól szorítottunk és szívben ugyan ott voltunk.
Nem a szentesi gimi volt az egyetlen iskola, ahol a diákokat nem engedték tüntenti a tanárok. A Budai Középiskolában sem engedte ki az igazgató a diákokat. Erről itt írtunk részletesebben.
