Az a nevük, hogy Karc. Minek a rövidítése ez. Kormány-arc? Vagy csak kormánypárti arc?
Elég pikírt interjúkezdés, mit ne mondjak. Nem rövidítés ez, hanem az, aminek olvasható: Karc.
„Ami nyomot hagy”, ez a szlogen. Milyen nyomot fognak hagyni? Legalábbis milyet szeretnének?
Olyan nyomot, hogy a hallgatóink megismerhessék és megérthessék maguk körül a világot.
Hagyott ön már nyomot másutt is a jobbos médiában, hiszen tíz éven át Simicska Lajos alapembere volt a Hír tévénél.
A Hír televízió műsorokért felelős vezérigazgató-helyettese voltam, Simicska Lajos pedig akkoriban áttételesen valamilyen módon tulajdonolta a csatornát.
Barátok voltak?
Nem voltunk rosszban.
Simicska 2004-ben vette át a televíziót, kirúgta a csatorna lelkét, az elnök-vezérigazgató Borókai Gábort, gyakorlatilag az ő helyére került ön, majd repült Gulyás István hírigazgató és felmondott a tévé egyik arca, Kóczián Péter.
Borókait nem rúgták ki.
Igen, létezik az eufemisztikus „közös megegyezéssel” formula.
Borókai más feladatot vállalt, én pedig nem az ő helyére kerültem, hanem tulajdonosváltás történt, és az új tulajdonos engem bízott meg azzal a feladattal, ami korábban Borókaié volt. Gulyással pedig aztán még egy darabig együtt dolgoztam.
A Hír tévé átalakulásában önnek központi szerepe volt.
Az.
Ez bizalmi állás.
Kétségtelenül.
A tavalyi G-nap óta beszélt Simicskával?
Nem.
Se egy SMS, se egy képeslap?
Nem volt ilyen.
Tavaly februárban mi hozta el önt a Simicska-médiából, a Hír televíziótól? A miniszterelnök legecizése miatti morális felháborodás, vagy nyers egzisztenciális számítás?
Téves a kérdés, hiszen a Hír televízióból már 2010 decemberében távoztam, akkor lettem a Lánchíd Rádió ügyvezető-főszerkesztője.
Ami szintén a Simicska-birodalom része. Miért jött el?
Most tudja, mire koncentrálok? Az előttünk álló hétfőre, a Karc FM flott indulására, arra, hogy rádiónk minél hamarabb szerethetővé váljon.
Olvasta a Hír tévé mostani vezérigazgató-helyettese, Tarr Péter minapi interjúját a Médiapiacban?
Hírérzékeny, tájékozódni vágyó ember vagyok, ezt a cikket is olvastam.
Tarr azt mondja, hogy a Simicskáról leváló vezetők fenyegetésekkel és pénzzel próbálták elcsábítani, kirobbantani előbb a Hír tévés munkatársakat, aztán „most meg a Karc FM szőnyegbombázza a Lánchíd Rádiót”. Ön bombáz?
Ezt mondta a Peti?
Ezt.
Akkor őt kérdezze, miért mond ilyeneket.
Fenyegetéssel, magasabb fizetés, gyorsabb karrier ígéretével próbáltak, próbálnak átcsábítani lánchidasokat?
Úgy ismer engem, mint aki fenyegetőzik?
Engem soha meg nem fenyegetett. Most beszélünk az életben először.
Bátran mondhatom, hogy soha senkit meg nem fenyegettem.
És más karcosok fenyegettek lánchidasokat?
Ne vicceljen.
Huszonöt főből áll a Karc-stáb.
Nagyjából. Formálódunk.
A huszonöt fő hány százaléka exlánchidas, exsimicskás?
Nincs a fele sem… Nagyjából a fele… Nem is tudom.
A Lánchídban ötvenen dolgoznak, önök huszonöten. Miért ilyen kevesen? Spórolnak?
Ez egy modern, high-tech rádió, számítógépes alapon működik, ugyanazt a műsorpercet kevesebben elő tudják állítani, klassz rendszer, amit persze meg kell tanulnunk.
Fele emberrel tudják, amit a Lánchíd?
Nem oda méricskéljük magunkat. Elterveztük, mit szeretnénk, és úgy számoltunk, az ekkora létszámmal megoldható. Ha nem, keresünk még kollégákat.
Vagyis van pénz, ha kell, vesznek még föl munkatársat.
Persze. Lesz mögöttünk anyagi bázis.
Lesz?
Van.
Ha nem a Lánchídhoz méricskéli magukat, hát kihez? Ha nem onnan, hát honnét kívánnak elszipkázni hallgatót?
Azt kell erre mondanom, hogy eleve ránk sütötték a kormánypárti bélyeget.
Nem azok?
De. Nem is vakaródzunk. Hanem büszkén vállaljuk. A célközönségünk a vételkörzetünkben élő kormánypárti szavazók csoportja.
1,3 millió rádióhallgató él a vételkörzetben, zömmel a fővárosban és környékén.
Pontosan.
Tarr szerint a G-nap után a Hír tévé nézői közül „a politikailag hardcore csapat” pártolt el, „a CÖF-ösök, akik a Facebookon a műsorajánlóhoz előre bekommentelik, hogy nem nézem”. Ön is a cöfösöket rántaná át a Lánchídtól?
Gőzöm nincs, miről beszél Péter.
Kérdem akkor én: a cöfösökre vadászik a Karc? Vagy szélesebb merítés a terv?
Egészen széles merítéssel próbálunk vízre szállni. Azt szeretnénk, minél többen hallgassanak bennünket, s még politikai hovatartozás szintjén sem válogatunk a hallgatók között. Világnézetünket, politikai meggyőződésünket természetesen nem tagadjuk el, de mindezt alárendeljük a szakmai kihívásoknak. Magyarul: nem a hírekben, hanem a véleményekben akarunk jobboldaliak, nemzeti konzervatívak lenni. Aki ezt szereti, hallgatni fogja, aki nem, az meg azért fogja hallgatni, mert kíváncsi rá, mit csinálunk mi ezen az oldalon.
„Parancsra azért nem fogják hallgatni. Idő kell, míg abból rádió lesz.” Ezt is Tarr mondta a Karcra. Mi a hallgatottsági cél? És mennyi időt kaptak rá a tulajdonostól?
Egy éven belül napi száz-százötvenezres hallgatottságot szeretnénk elérni.
Komoly vállalás.
Korábban láttam, hogy ez nem elérhetetlen egy közösségi, beszélgetős rádió számára.
Más piac volt, amikor ilyet láthatott. Akkor a balosoknak ott volt a Klub, a hírközpontúaknak az Infó, a jobbosoknak meg a Lánchíd, plusz 2010 óta a Kossuth.
Az ellenzéki rádiók számunkra nem jelentenek konkurenciát.
Hétfőtől a lánchidas-kossuthos harmadra lesznek hárman. Ebből mit lehet kicsavarni?
Szakadjunk el Tarr Péter gondolatmenetétől. Az ő dolgaira nehezen tudok mit mondani.
Tarrnál tökéletesebb trambulint a mi interjúnkhoz aligha találni.
Mert?
Ön és ő egy alomból jönnek, csak pechjükre a fejük felett átcsapott az a bizonyos cunami, és külön kennelbe keveredtek. De ettől még, gyanítom, világnézetük, gondolkodásuk, tisztességük aligha változott.
Az általam vezetett rádió célközönsége az a csoport, melynek tagjai szeretik azt a típusú műsort, amit annak idején csináltam a Lánchíd Rádióban. Ha az általam vitt vonal megy tovább a Lánchíd Rádióban, akkor egymás konkurensei leszünk, ha ott már nem ez megy, akkor nem leszünk egymás konkurensei. Mert egy ellenzéki rádiónak a kormánypárti rádió nem konkurenciája. Ilyen egyszerű.
Orbán Viktor jár majd be önökhöz?
Mit ért azon, hogy jár majd be?
Ahogy a Kossuthon is tiszteletét teszi úgy kéthetente.
Úgy biztos nem jár majd be hozzánk. A Hír televízióban dossziényi meghívót gyűjtöttem össze, annyiszor invitáltam adásba az akkori kormányfőt, Gyurcsány Ferencet. Nyilván a Karc FM-ben is meg fogjuk próbálni behívni a regnáló miniszterelnököt.
Gyurcsányt csalogatni Hír tévébe nem ugyanaz, mint Orbánt Karcba hívni.
Csak arra mondtam, hogy számomra természetes, hogy egy médium interjút akar készíteni a regnáló miniszterelnökkel.
A lényeg, hogy van sansz Orbánra.
Nyilván.
Eredetileg NG 105.9 néven pályáztak a frekvenciára, s gazdasági tematikájú rádiót működtettek volna, aztán módosítottak pályázatukon, s jött a Karc FM. A névváltoztatástól a tartalom is módosul?
Teljes mértékben eleget fogunk tenni a hatóság felé vállaltaknak. Szerződésünkben nem gazdasági rádió szerepel, hanem olyan közösségi rádió, melynek ugyan speciális karakterisztikája a gazdaság, de preferált téma még Budapest és a kultúra is.
Az NG 105.9 a Karccal azonos tulajdonosi kör birtokában lévő Napi gazdaságra utalt, ugye?
Az volt az első név. De ma már nincs Napi Gazdaság, Magyar Idők a lap új neve. Meg hát milyen név lett volna egy rádiónak, hogy NG?
Erről azt a Kriczki Andreát kéne kérdezni, aki a Hang-Adás Kft. nevében annak idején beadta a frekvenciaigényt, majd miután elnyerte, átengedte önöknek ezt a kincset.
Számos rádiófrekvenciára pályáztam már, és mindig úgy van, hogy az ember elküldi a papírt egy megnevezéssel, és amikor alakul a csapat, formálódik a műsorstruktúra, és találunk jobb nevet, akkor kérvényt írunk a médiahatóságnak, ő pedig engedélyez. Nincs ebben semmi különleges.
Vannak önök annyira profik, hogy ezt a Karc FM-et elsőre is kitalálhatták volna.
Úgy történt, hogy amikor Liszkay Gábor megvásárolta a Napi Gazdaság kiadóját, egyúttal opciós jogot szerzett arra, hogy majdan ennek a rádiónak is birtokába kerüljön.
Már a birtokába került?
Még nem, de élni fog ezzel az opciós jogával, ezért a Hang-Adás Kft. már a mi közreműködésünkkel építette föl a rádiót.
Az emlegetett Kriczki Andrea frekvenciában jó, korábban egy siófoki hullámsávot nyert, s adott át utóbb Fidesz-közelieknek.
Arról engem végképp ne kérdezzen. Ahhoz semmi közöm.
Visszaszívtam. Egy gyors Tarr-idézet jöhet búcsúzóul?
Ja, de örülök neki.
A G-nap előtt „a Fideszből heti rendszerességgel jártak be a tévébe eligazítani a vezérkart… a kormányzati kommunikációért felelős illetékesek mondták meg, mi az aktuális pártüzenet, mire készüljünk, mit kell a műsorokba ágyazni, kit hívjunk meg, ki milyen ügyben nyilatkozzon, hol és mit hangsúlyozzunk… kiszolgáltuk a rendszert… Dobtunk szakmailag remek műsorokat is, már amikor épp nem volt szükség a papagáj-kommandó működtetésére”. Ha jól értem, Tarr szerint ez a komplett Simicska-médiabirodalomra, így a Lánchíd Rádióra is igaz volt. Fenyegeti ilyen fokú kormányzati befolyás a Karc FM-et is?
Nem. Mert már a Hír tévére és a Lánchíd Rádióra sem volt igaz.
Mennyire nem volt igaz? Zéró kormányzati befolyás?
Hadd ne beszéljek én más nyilatkozatairól.
Ne a nyilatkozatról, ne is a nyilatkozóról beszéljünk, hanem a szövegben rejlő állításról.
Megvan a véleményem az egészről, de azt nem a nyilvánosságnak szánom. Olyan eseményekről, amilyenekről a Péter beszél, nem tudok.
