Mindszenty József a XX. század azon kevés nagy alakja közé tartozik, aki minden körülmény között megőrizte emberségét, erkölcsi tartását. Munkásságát, hozzáállását nyilván lehet kritizálni, fel lehet róni, hogy képtelen volt a kompromisszumra, de tény: minden döntésében a hit és az emberség vezette.
Már fiatalon összeütközésbe került a hatalommal, a Károlyi-kormány idején ellenforradalmi szervezkedés vádjával került őrizetbe. Később, az 1930-as években keresztény politikai megújulást és szociális reformokat sürgetve vált országosan ismertté.
Nácikkal szemben
Egyházi pályája egyre magasabbra vezetett, és amikor elérkezett a pillanat, mégiscsak “összefogott a politikával”. Teleki Pál felkérésére elvállalta a náci Németország befolyásának ellensúlyként szánt Nemzetvédelmi Szolgálat vezetését a Dunántúlon. A náci megszállással kapcsolatban többször kifejtette ellenérzését, és a nyilas hatalommal is vállalta a nyílt konfrontációt.
Veszprémi püspökként meghatározó szerepe volt például a deportálások azonnali leállítását követelő körlevél megalkotásában, palotája pedig az üldözöttek mentsvára volt. A hatalom számára akkor telt be a pohár, amikor Mindszenty a kormánynak átadott memorandumban szólított fel az értelmetlen harcok beszüntetésére. Sikert nyilván nem remélhetett, mégis erkölcsi kötelességének érezte.
Kommunistákkal szemben
A háború után megüresedő esztergomi érseki székbe a Vatikán Mindszenty Józsefet ültette: az ő agilis, megalkuvást nem tűrő személyiségére volt szükség az egyház előtt álló új kihívások leküzdéséhez. Összeütközése a kommunizmussal csak idő kérdése volt, főleg, miután világossá tette: készen áll a magyar nép érdekeinek, alkotmányban biztosított szabadságának védelmére.
A kommunista párt egyre több frontot nyitott az érsek ellen, propagandájában többek közt azt hangoztatta, hogy Mindszenty visszaköveteli a felosztott egyházi birtokokat. Pedig épp ő volt az, aki err már a Horthy-korszakban javaslatot tett addig a mértékig, amíg az nem veszélyezteti az egyház működését. Az érsek nem ment bele alkukba, nem törődött a realitásokkal, 1848. december 26-án az ÁVH letartóztatta, és koholt vádak alapján pert indítottak ellene.
Valutázás, árulás és a gatyák
A vádpontokban nem volt semmi különös, szovjet sablonokból készített koholmány volt, ami nemcsak a bűnt igyekezett bizonyítani, de az illető teljes erkölcsi megsemmisítésére törekedett. hazaárulás, kémkedés, az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, rendszerellenesség, üzérkedés. Múltját is megtagadták. A vád szerint azért ült a nyilasok börtönében, mert lopott kincstári gatyákat rejtegetett a püspöki palotában…
A bíróság 1949. február 8-án meghozott ítéletében hét vádpontban találta bűnösnek Mindszenty Józsefet:
- a köztársaság megdöntésére irányuló, folytatólagosan elkövetett szervezkedés vezetésének bűntettében;
- folytatólagosan elkövetett hazaárulás bűntettében;
- külföldi fizetőeszköz bejelentésének elmulasztásában;
- jelentős külföldi összegekre vonatkozó követelés bejelentésének elmulasztásában;
- külföldi valutával való üzérkedésben;
- külföldi fizetőeszköz kivitelének folytatólagosan elkövetett bűntettében;
- bejelentés alá eső értékes tárggyal való, engedély nélküli rendelkezés bűntettében.
A bíboros ezekért életfogytiglani fegyházbüntetésre, politikai jogaitól való megfosztásra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Az egész nyomozás, a per és maga az ítélet is az ÁVH és Rákosi Mátyás kreálmánya, politikai döntés volt. Az ügyész pedig súlyosbításért, halálbüntetésért fellebbezett.
Végül maradt az életfogytiglan, Mindszenty pedig az 1956-os forradalom alatt nyerte vissza szabadságát – egy rövid időre.
