Bagdy Emőke a Heti Válasznak adott interjúban a migránsválságról azt mondja, szerinte természetes, ha az ember meg akarja védeni azt, amije van.
Nem lehet erőszakosan rábeszélni senkit arra, hogy nyisd ki az ajtódat, a lelkedet, a pénztárcádat, adj és fogadj be másokat.
A hetilap előzetese kiemeli, miként vélekedik a klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta a konzumkultúráról, arról, hogy a tárgyakkal való bánásmódot átvisszük az emberi kapcsolatokba.
Hamis boldogságeszmény uralkodik, dühöng a cuccipar. Vedd meg ezt, vedd meg azt, aztán dobd el. Elhasználó, kihasználó, eldobó kultúra lettünk, nem javítjuk meg az emberi kapcsolatainkat sem. (…) Nem házasodunk, eldobjuk a párunkat, mint a rongyot, ha már nem jó vele. A felnőtt viselkedést három dolog jellemzi: elkötelezettség, felelősségvállalás és adni tudás. Súlyos tévedés, amit a mostani korszellem sulykol, hogy kapnunk kell. Nincs idő a kapcsolatokra, az együtt evésre, ami az egészség szempontjából is fontos, nincs idő megbeszélni a dolgokat, miközben a kibeszélés az igazi megoldó folyamat.
Bagdy Emőke beszél az egészségügyből kiirtott pszichológusokról, a reménység vámszedőiről, arról, hogyan ismerjük fel a botcsinálta „pszichológust”, hogy mit okoz egy orvos, ha azt mondja a betegének: „önnek meg vannak számlálva a napjai”, hogy mi a kuruzslók titka, hogy miért félünk az ördögtől, hogy mi a migráció lélektani háttere a betelepülők és a befogadók oldaláról.
A szakember egyébként régóta ostorozza az „elhasználó, kihasználó, eldobó” kultúrát. Másfél éve egy interjúban ugyanakkor azt mondta, nem csak azért érdemes jót tenni másokkal, mert ez örömet okoz. Az az érzés, hogy „hatalmunkban áll” mással jót tenni, „megnöveli énerőnket”, ilyenkor az immunrendszerünk is csatasorba áll. Hogy miért, arra nincs racionális magyarázat, „égi jutalomra kell gondolnunk”.
Az önzetlen segítés genetikailag magunkba van zárva, azonban a kultúrának ki kell nyitnia ezt az ajtót – mondta a pszichológus. Szerinte Magyarországon azonban olyan konzumkultúra hódít, amely elembertelenít, arra buzdít, hogy önzők és individualisták legyünk.
A Kopp Mária-féle vizsgálatokban is kimutatták, hogy a kelet-közép-európai országokban nálunk a legmagasabb az individualizmus: csak magunkkal törődünk, nem vagyunk hajlandóak mások felé fordulni, s nem is akarjuk észrevenni a másik ember szenvedését.
Pedig megdermed az emberi lélek, ha nem törődünk egymással, végünk. „Pedig, ha elsivárosodik a lélek, e hiányállapotában agresszívvé válik, ezt láthatjuk manapság világszerte” – mondta tavaly áprilisban az ismert pszichológus.
