Nágó Zsuzsa bement a londoni magyar nagykövetségre májusban és az ottani ügyintézőtől azt kérte, hadd „adhassa le” magyar állampolgárságát. Azért akart megválni a határon túli magyarként kapott okmányoktól, hogy így tiltakozzon” a magyar kormány xenofóbiája ellen”.
“Azt mondták, a procedúra három hónap alatt zajlik le és a Köztársasági Elnöki Hivatalban intézik. Úgy tudom, rajtam kívül egy ember volt, aki megvált a magyar állampolgárságától és neki egy évbe került elintéznie ezt” – meséli.
Zsuzsával a Keleti pályaudvaron találkoztam, véletlenül. Az elmúlt napokban annak az önkéntes csoportnak segédkezett, amely minden nap főtt ételt készít a tranzitzónában várakozó menekülteknek. A következő napokban visszautazik Törökországba, a Suruc városa melletti menekülttáborba, ahol még mindig több tízezer szír és kurd ember várja, hogy visszatérhessen otthonába. Az állampolgárságáról azt mondja, az ő identitásában nem határoz meg semmit egy útlevél és a papírok.
“Ahogy mi, erdélyiek kaptuk a magyar állampolgárságot, ahhoz nekem nem fűződik semmilyen érzelem. A 2005-ös népszavazás után, később az Orbán-kormány ajándékként adta az állampolgárságot, de cserébe szavazóbázist reméltek.”
A magyar állampolgársággal járó praktikus előnyöket ő maga is kihasználta, például mikor utazott. Ezért sem tartotta erkölcsösnek megtartani azt.
“Ha én ennyire elítélem a magyar kormány álláspontját, nem helyes, hogy kihasználom az általuk adott állampolgárságot, és nem találtam erősebb módot, hogy tiltakozzak. Még úgy is, hogy tudom, a kormány nem egyenlő a magyarsággal. Én magam elsősorban ember vagyok, utána székely, magyar, talán román is. Ha az, hogy magyar vagyok, azt kell, hogy jelentse, hogy nem lehetek ember, mert a magyarságom fontosabb annál, hogy segítsek valakin, akkor inkább erről mondok le. Ennek a kettőnek nem szabadna ellentétben állnia.”
A Zsuzsáról szóló cikkek után rengetegen vették fel vele a kapcsolatot.
“Erdélyben nagyon sok a nacionalista gondolkodású ember. Sokan semmit sem tudnak a menekült-kérdésről, csak látták a címeket: „Az erdélyi lány lemondott az állampolgárságáról”. Innentől kezdve a néhány támogató üzenet mellett rengeteg szörnyű dolgot is írtak. Arra számítottam, hogy sokan elítélnek Erdélyben, arra azonban nem számítottam, hogy kapok lincseléses fenyegetést. Azzal fenyegettek, hogy megkeresik a családomat, hogy ne merjem Székelyföldre betenni a lábam, mert elégetnek.”
Ennek ellenére nem fél hazamenni. Azt mondja, a fenyegető üzenetek arctalanok, olyanok írták, akik sosem bújnának ki az internetes inkognitóból. Mindemellett meggyőződése, hogy volt értelme a szokatlan demonstrációjának. Több olyan emberrel is vitatkozhatott, akik tiszteletben tartották az álláspontját és Zsuzsa elmondhatta nekik, kik azok a menekült emberek, akik ezekben a napokban is keresztülözönlenek az országon és milyen sorsuk lett volna a lerombolt otthonukban.
