A Budapest Parkban sok koncertet megélt személyzet szerint körülbelül 4 és fél ezren búcsúztatták a Heaven Street Seven-t szombat este. Túlsúlyban voltak a negyvenesek, de az ő kisebb-nagyobb gyermekeik is feltűntek a tömegben, sőt mutatóban akadt csecsemő is.
Nagy show-elemek nem voltak, háttal is olyan élvezhető volt a koncert, mint szemben állva.
A legfanatikusabb rajongók a színpad előtt inkább csak felfelé tudtak mozdulni, oldalra nem sokat.
A fél 9-kor kezdődött koncert 11-ig volt meghirdetve, 10 előtt már utaltak a végre, hogy még két szám van hátra. Nem vette komolyan a közönség.
A legnagyobb extázist a Dél-Amerikával váltották ki a fiúk. Elkezdeni sem volt könnyű a visító tömegtől és aztán mindenki egyként énekelte, hogy „Fiam maga kifogta Dél-Amerikát….”
Márta dala is spannolta a tömeget, de a Dél-Amerikát nem szárnyalta túl.
Naná, hogy minden szám előtt volt utalás, hogy ez az utolsó alkalom. A drámai pillanatot így tompította Szűcs Krisztián: “ha már nem leszünk, nézhetitek a dalainkat youtube-on.”
22.37-kor újabb erőtlen próbálkozás volt az elköszönésre. Ez volt a HS7! Sziasztok! De amikor a Gesztenyefák alatt című számban elhangzott, hogy „Nem lesz többé, mondom, nem lesz”, a közönség ráébredt, tényleg nagyon közel a búcsú.
“Mikor utoljára láttalak…..” – fáj, mint a szakítás.
Vallomás az imádott tömegnek felvezetéssel – az idősebbeknek ismerős – szöveget kezdett felolvasni Szűcs Krisztián, a lényegi részt már énekelte: „Köszönet a boldog évekért, köszönet a sok-sok mindenért”. Aki nem ismerné, ez egy 33 éves Záray-Vámosi sláger.
Na, mi volt a legeslegutolsó dal, amit színpadon játszott a HS7? A Hol van az a krézi srác-ra nem is jöhetett ráadás. A fiúk kiviharzottak, a visszatapsra már nem adtak esélyt, hirtelen a Quimby üvöltött a hangszórókból.
A legeslegutolsó koncertből Szűcs Krisztiánnak biztosan ez lesz a legfelejthetetlenebb képe. Amikor a kezek zene nélkül is ritmusra, együtt hullámoztak, nagyon büszke volt a rajongókra.
20 év, 9 lemez
Február óta lehetett tudni, hogy most augusztusban lesz a csapat utolsó koncertje.
A tavaszi nagy bejelentés a banda frontembere, Szűcs Krisztián így indokolt: “Amit megcsinálhattunk együtt, azt megtettük, emiatt döntöttünk úgy, hogy befejezzük működésünket. Ez a húsz év mindannyiunk számára életünk nagyon fontos része volt, gyakorlatilag folyamatosan aktív volt a zenekar. Nincs harag közöttünk, egyszerűen az ideális kreatív működést, amit mi elvárunk magunktól, azt így öten mostanáig tudjuk csinálni.”
Az 1995-ben alakult HS7 pályafutása során kilenc emlékezetes lemezt készített. Az elsőt 1995-ben Tick Tock No Fear címmel, az utolsót, a Felkeltem a reggelt című lemezt 2012-ben adták ki.
A zenekar nyert hazai díjakat, többek közt Fonogram-díjat a 2002-es Szállj ki és gyalogolj című lemezért, és olyan rangos nemzetközi elismerésben is részesült, mint a MIDEM European Breakthrough Award. A hazai klubok és fesztiválok kihagyhatatlan fellépője volt, de zenélt többek közt az REM és Radiohead előtt is.
