A pártoktól függetlennek meghirdetett petícióhoz bárki csatlakozhat a peticio.dkp.hu-n, aki elítéli a nőket érő lenézést és tiszteletlenséget.
“A világ fejlettebb országaiban, az Amerikai Egyesült Államokban és Európában ma már teljesen természetesnek számít, ha egy nő nem a gyermeknemzést és a háztartás vezetését tartja elsődleges feladatainak. Ma már nők milliói választják a tanulást vagy a karrierépítést, ma már nő lehet Németország kancellárja és nő lehet az Egyesült Államok elnökjelöltje is.”
A DK szerint Magyarországon ugyanakkor “még mindig dívik a nőket lekicsinylő vagy szexista jelzőkkel illetni, valamint természetesnek, tradícionálisnak beállítani a nők ellen elkövetett családon belüli erőszakot.”(A hirado.hu-nak egy szakember azt mondta, minden harmadik magyar nőt bántalmazott már a párja. Ők kapják az ütéseket, pofonokat, de arról kevesebb szó esik, hogy ők a „meghitt erőszak” nagymesterei is.)
Sajnos rendszeres, hogy “akár országos ismertségű politikusok beszélnek arról, hogy »a nőnek a konyhában a helye« vagy arról, hogy a nők feladata a gyerekszülés, nem pedig a tanulás vagy a karrier – mindezt »lejárt szavatosságú« viccekkel és többszáz éves szólásmondásokkal igazolva”.
Az ellenzéki párt szerint “hazánk a nők tiszteletében is évtizedekre elmarad Európától, ahol már senki sem tekint a nőkre alárendelt, másodrendű partnerekként, jogfosztott konyhagépekként vagy elnyomható házvezetőkként. Ez a petíció azoknak készült, akik nem gondolják, hogy a nőnek csak a konyhában a helye, akik nem gondolják, hogy »a pénz számolva, az asszony verve jó« és akik nem gondolják, hogy a nők nemük okán eleve csak kevesebbek lehetnek a férfiaknál.”
A DK azt kéri, mindenki írja alá a petíciót, “aki szerint a magyar nők nem gyerekgyártó konyhagépek”. Az aláíró kifejezi a nőket megillető alapvető emberi tiszteletet, elítéli a nőket ért lenéző megszólalásokat, “a nők elleni erőszakot bagatellizáló ízléstelen vicceket és elvárja a magyar közélet szereplőitől, hogy több tiszteletet tanúsítsanak a magyar nők felé.”
A petíciót vélhetően nem írja alá Hoffmann Rózsa, aki a hirado.hu cikksorozatában a nők társadalmi helyzete kapcsán éppen arról beszélt, hogy a “nők alapvető hivatása az anyaság”. Ő nem tudok azonosulni azzal, hogy mindenáron több nő legyen politikus, bár ő is örömmel venné, ha több rátermett, tehetséges nő lenne a politikában.
“A két nem között biológiai meghatározottságú különbségek vannak, bármennyire is el akarják ezt feledtetni azok, akik a nemek közötti egyenlőséget úgy értelmezik, mintha már teljes azonosság volna férfi és nő között.” Szerinte azért sem jó, semmiféle erőszakos beavatkozás, mert “a nőknek teremtésünktől fogva az alapvető hivatásuk mégiscsak az emberiség fenntartásában, a család összetartásában való szerepük, vagyis az anyaság. És minden nő vágyik is erre ösztönösen”.
