Március óta nem kötelező az önkormányzatoknak anyagilag támogatni, segélyezni azoknak a rászorulóknak, akik képtelenek a rezsit kifizetni, mivel sok központi, állami segély megszűnt. A Habitat for Humanity civil szervezet 31 önkormányzatot vizsgált meg, hogy kiderüljön, a legszegényebbek járnak pórul az új rendszerrel – írja az Index.
A szervezet két segélytípusra koncentrált, a lakásfenttartási támogatásra (lft) és az adósságkezelési szolgáltatásra. Az lft-t úgy kapták központi képlet alapján a rászorulók, hogy minél népesebb volt egy család, annál több pénzt kaptak, átlag havi 3870 forintot. Pontosabban nem pénz járt: kaphattak pl. tüzelőt vagy az önkormányzat egyből a közműszolgáltatónak utalt. Ez évi 21 milliárd forintot vitt el, ennek 90 százalékát a központi költségvetés állta.
Akinek 50 és 400 ezer forint közötti rezsitartozása volt, az használhatta ki az adósságkezelést. Évi 10 463-an kaptak ilyet, háztartásonként évi átlag 107 ezer forintot. Az átalakításkor amúgy az volt az indok, hogy az önkormányzatok jobban ismerik a helyben élők igényeit. Amelyik önkormányzat nem tudta kigazdálkodni a segélyt maga, pályázhatott egy 30 milliárdos kompenzációs keret egy részére.
A Habitat véletlenszerűen választotta ki a 31 önkormányzatot, és arra jutott, hogy a támogatások szűkösebbek lettek, az elosztásuk pedig igazságtalanabb. A legkevesebb jövedelemből élők még kevesebb támogatást kapnak, a sokgyerekes háztartások pedig mindenhol rosszul jártak. A legtöbbet arányosan azok kapták, akik egyedül vagy ketten éltek 30-60 ezer forint közötti jövedelemből.
A vizsgált önkormányzatok közül öt amúgy már semmilyen támogatást sem nyújt. Mindössze Békéscsaba volt az egyetlen, ahol a régi lft-szabályokat érvényben hagyták. Sok településen az előírt jövedelemhatárt vitték lejjebb, így szűkült a segélyre jogosultak köre. Sok településen éppen hogy a kicsi rezsiszámlát produkálók esnek ki a körből. Az is előfordul sűrűn, hogy a jegyző, a polgármester vagy a hivatal alkalmazottai döntenek arról, melyik háztartás mennyit kaphat.
Van, ahol a rendes portához, a tiszta vécéhez vagy épp a bechipezett kutyához kötik a segélyt. Mindössze a vizsgált önkormányzatok töredéke, öt nyújt adósságkezelési szolgáltatást. A fő gond az, hogy a lakók oda költöznek, ahol több segélyt kaphatnak, ezért az önkormányzatok egymásra licitálva csökkentik a segélyek mértékét, sok helyen pedig önkényeskedve határozzák meg, ki kaphat és mennyit. A Habitat szerint újra központilag és igazságosan kéne elosztan inkább a segélyeket.
Probléma, hogy például hiába költöztetik a felszámolt szegénytelepekről jobb lakásokba az embereket, a jövedelmük nem nő, tehát a magasabb rezsit se tudják majd fizetni.
