Vannak ezek a bevándorló- és bevándorlás-ellene plakátok, rendőr is van jó pár, vigyáznak a plakátokra. Vagyis csak vigyáznának. Az ellenzék meg szegény, vízzel főz. Tépkedik, rongálják, parlamentben kérdezgetnek róla, egyetlen céljuk van, beszéltetni a kormányerőket, kellemetlen helyzetbe hozni őket, elérni, hogy róluk (is) beszéljenek a médiában.
Persze, gumicsont az egész plakát-dolog is, mi nem az? A Quaestor-pénzek nem gumicsont. De most plakát-idény van, ez nagyon nem tetszik Töröknek.
„Tényleg nagy a verseny, de ez a plakátharc a magyar politika egyik szép mélypontja. Kutyába lemenő finkelstein- és habonyizmus, önmagukból és az ügyből is hülyét csináló rendőrök, meg persze a “hős” ellenzéki plakátrongálók. Ha lenne mellette más is, még akár el is menne, de nem, ez ma “A” magyar politika…”
Fanyalog, meg elmondja, hogy szerinte mit kellene csinálni ma, 3 évvel a választások előtt az ellenzéknek, amikor egy kommentelő rákérdez: „Választható politikai alternatívává válni? Persze az kétségtelenül sokkal nagyobb munka.”
Utoljára Babits Mihályt láttuk ekkora elefántcsonttoronyban.
