„Korrupciógyanú, kartellvád, Brüsszel visszavonta a támogatást, a magyar kormány visszavonta a pályázatot – sorra kerülnek elő a különböző, sokszor egymásnak ellentmondó állítások.” A PM politikusa a napokban választ kapott az Európai Bizottság Regionális politikai főigazgatóságától a levelére, amelyben a helyzet tisztázását kérte. „A válasz sokkoló.”
Jávort az nem lepi meg, hogy kiderült: mióta ezt az ügyet feszegeti, azaz másfél éve, „vélhetőleg egyetlen igaz állítás sem hagyta el a kormányzati szereplők száját a beruházással kapcsolatban. Légből kapott vádak és magyarázkodások helyettesítették a tájékoztatást, és ahelyett, hogy beismerték volna, hogy egy szánalmasan rosszul előkészített, a belső értékelések szerint is bukásra ítélt projekt súlyosan amatőr kivitelezése fulladt kudarcba, megpróbálták rákenni a fejreállást mindenkire, aki valaha felbukkant a beruházás környékén.
A Bizottság által megfogalmazott kartellvádtól a cégek összeesküvéséig számos verziót hallottunk Lázár Jánostól és Csepreghy Nándortól. Csak sajnos ebből semmi nem volt igaz.”
Az EP-képviselő szerint az igazság az, hogy a 2013 októberében benyújtott projekt ellen a Bizottság több szakmai kifogást is emelt:
„- Silánynak találták a stratégiai indoklást – egy helyi közlekedési fejlesztésekre szánt keretre benyújtottak egy transzeurópai közlekedési hálózatba illeszkedéssel indokolt tervet. Amely szerintük Budapest elkerülését célozta volna, a nyomvonala azonban egyenesen Budapestre vezetett rá;
– Kifogásolták a párhuzamos kapacitások fejlesztését uniós forrásokból, a vasúti beruházások eredményeit (forgalom átterelése) tönkreteszi a párhuzamos útfejlesztés;
– Súlyos környezetvédelmi aggályok merültek fel. A tervezett nyomvonal Natura 2000 területeket is érint, miközben az új autópálya helyett a meglevő út nyomvonalán megvalósuló útfejlesztés (pl. autóút) lényegesen olcsóbb lett volna, és a kedvezőtlen környezeti hatásai is lényegesen alacsonyabb lehetnének;
– Rendkívül silány a benyújtott költség-haszon elemzés, a becsült forgalmi adatok vélhetően jelentősen túlzóak, így a remélt haszon a valóságban várhatóan jelentősen elmarad a tervezettől;
– és végül valóban felvetették, hogy teljesen indokolatlan a beruházás árszintje – ezt azonban nem kartellel magyarázták, hanem azzal, hogy a kormány nem hagyott időt arra, hogy indokolatlanul magas árajánlatok esetén új közbeszerzést írjon ki (sőt, mint később látjuk, még meg is emelte a beruházás költségkeretét, tehát semmit nem tett a költségek leszorítása érdekében).”
Jávor Benedek – blogján, uniós dokumentumokkal “megspékelve” – azt írja, hogy az EU ezt 2014 tavaszán jelezte a kormánynak. Brüsszel azt kérte, hogy adjon választ a kifogásokra, módosítsa a tervet, vagy vonja vissza a pályázatot. “A kormány tehát egy éve tudja, hogy baj van az M4-essel.” A kabinet módosítás helyett 2014 szeptemberében visszavonta a támogatási igényt, lemondott az uniós támogatásról, decemberben pedig egyedi kormánydöntéssel 20 százalékkal, 160 milliárdra emelte a költségkeretet, csökkentette a műszaki tartalmat.
2015 januárjában, az akkor már csaknem fél éve hivatalosan, a kormány által bebuktatott projektről “elkezdték terjeszteni, hogy Brüsszel kartellvádja miatt áll le a beruházás, mert a cégek összejátszottak”. Jávor szerint abba már ne is bonyolódjunk bele, hogy ha így van, “akkor a kormánnyal is össze kellett játszaniuk, hogy decemberben még megemeljék a költségkeretet”.
A PM politikusa nagyjából úgy sumázza a történetet, hogy egy “tragikusan rosszul, amatőr módon előkészített, indokolatlan projektet gyalázatosan túláraztak, majd a viharfelhők gyülekezése közben erőszakosan továbbnyomták, hogy aztán a színdarab egy követhetetlen, önellentmondásokba gabalyodó hazudozásba fulladjon. A környéken lakók és arra közlekedők gondjait nem oldották meg, viszont elpazaroltak 60 milliárd forintot, miközben lejáratták Magyarországot Brüsszelben is”. Az ellenzéki politikus szerint ez az egész “Orbán-féle kormányzás tömör összefoglalása is.”
