Két fontos helyszínen is a magyar kormány volt a téma kedden. Strasbourgban az Európai Parlament a bevándorlási konzultációról, a halálbüntetésről vitázott, miközben Washingtonban a magyar-amerikai viszonyt beárnyékoló témák kerültek terítékre.
Most csak az az EP-vitát vesszük górcső alá, mivel abban részt vett, többször fel is szólalt a miniszterelnök, aki elismerte, hogy a halálbüntetés, bevándorlás ügyében „mindenkinek a véleménye egy ember véleménye, és nem több – akárki legyen az illető”. Ugyanakkor a kormányfő – a sokszor személyesen őt ért bírálatokat – is úgy summázta, hogy ezek a viták hasznosak, mert azokból „Magyarország mindig megerősödve kerül ki”. A kritikákat Orbán végig úgy kezelte, hogy az az egész országnak szól. Ezt a magyar ellenzéki EP-képviselők határozottan elutasítottak.
A vitában elhangzott, hogy a kormányfő levele (nemzeti konzultáció) „szégyenteljes, idegengyűlölő”, Orbán „az európai értékektől totálisan idegen”, kijelentései „Európát sokkolták”. A magyar Ujhelyi István „goebbelsi tudatformálással” vádolta a kormányfőt, akinek felvetését a halálbüntetésről még a német néppárti frakcióvezető is „kártékonynak”, a menekültügyi kérdőívek szóhasználatát „rossznak” nevezte.
Frans Timmermans bizottsági elnökhelyettes (aki az alapjogokért is felel a testületben) emlékeztetett rá, hogy a halálbüntetés elutasítása, az uniós tagság feltétele. A menekültügyi konzultációról azt mondta, minden társadalmi egyeztetés hasznos, ha nem félrevezető már maga a kérdések felvetése is. Bevándorlást összemosni a terrorizmussal, úgy tüntetni fel bevándorlókat, mint akik munkahelyeket veszélyeztetnek, „rosszhiszemű és hibás”.
Orván Viktor többször is többes szám első személyben védte saját álláspontját.
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Mi, európaiak
Orbán üdvözlendőnek nevezte, hogy az EP olyan fontos kérdéseket tűz napirendre, amelyek valóban foglalkoztatják az európai embereket: törvényes rend, közbiztonság, bevándorlás. “Ezek a témák közös jövőnk sorskérdései. Ezen kérdések megválaszolásán múlhat, hogy milyen uniót hagyunk majd a gyermekeinkre, de ezek a problémák nem magyar problémák, hanem európaiak”. Annak, hogy ezek mégis magyar ügyként kerültek szóba, szerinte csak az az oka, hogy “a magyarok általában szeretnek egyenesen beszélni a nehéz dolgokról. Ilyenek vagyunk, nem szeretjük sem a locsogást, sem a mellébeszélést, egyenesen szeretünk beszélni, vagy sehogy. Egyenesen beszélünk hát a halálbüntetésről, a bevándorlásról, ráadásul úgy érzékeljük, hogy az eddigi diskurzus, amit sokan PC-nek, politikailag korrektnek mondanak, nem vitt közelebb bennünket, európaiakat a megoldáshoz. (…) Ezért mi egyenesen és nyíltan beszélünk arról is, kimondjuk a véleményünket, hogy mi, magyarok azt szeretnénk, ha Európa az európaiaké maradna, és meg akarjuk őrizni Magyarországot is magyar országnak”.
Mi, egyenes nyelvűek
Szerinte ez teljes összhangban van Európa alapértékeivel (amiről szintén vitázni kell, ld. majd később – a szerk.), csak külön kell választani az Európán belüli szabad mozgást a szabad munkaerő áramlást, az Európán kívülről érkező migrációtól. “Mi elsősorban a megélhetési bevándorlás kérdését akarjuk a magunk módján kezelni. Jó oka van Magyarországnak és az Európai Uniónak arra, hogy foglalkozzon a megélhetési bevándorlás kérdésével.” Meggyőződése, hogy az Európai Bizottság javaslata, “a mi egyenes nyelvünkön szólva abszurd, közel ahhoz, amit őrültségnek nevezhetünk“. Meggyőződése, hogy veszélyes hozzáállás, azt mondani, nincs itt semmi probléma, tárjuk szélesre a kapukat, jöjjön, aki akar. “Nyíltan fölvetjük, hogy felül kell, felül kellene vizsgálni a jelenlegi egyezményeket, és vissza kellene adni nemzetállami hatáskörbe annak a jogát, hogy az uniós tagországok megvédhessék a saját határaikat. Mi úgy gondoljuk, hogy ez volna a józan, emberséges és életszerű álláspont.“
Mi, keresztények
Orbán meggyőződése, hogy a kvóta csak ösztönözni fogja az embercsempészeket, még több embert csal Európába. Szerinte kvóta helyett meg kell engedni az egyes tagállamoknak, hogy maguk döntsenek erről. “Mi, magyarok magunk akarunk dönteni arról, hogy akarunk-e bevándorlókat Magyarországon vagy sem. Mi keresztény, nemzeti kormány vagyunk, van a szívünkben irgalom, és a menekülteket, a valódi menekülteket mindig be is fogadtuk, a jövőben is így fogunk tenni”. Szerinte a bevándorló nem menekült, az illegális határátlépés bűncselekmény, ami ellen fel kell lépni, és ” nem akarjuk, hogy Magyarország az illegális bevándorlók célországa legyen”. Orbán tiszteletben tartja, ha egy ország együtt akar élni ezzel a problémával, úgy döntött, akar bevándorlás politikát. “Mi ezt a döntésüket tiszteletben tartjuk. Ezért is indítottuk el a bevándorlásról szóló konzultációt. Mi úgy látjuk, hogy az a korrekt és az a fair, ha erről megkérdezzük az állampolgárainkat”.
Mi, a szólásszabadság harcosai
Magyarország semmilyen egyezményt nem írt alá arról, hogy miről nem lehet beszélni Magyarországon, arról sem, miről tartható konzultáció. “Éppen ezért mi az uniós alapszerződés megsértésének tekintjük, ha bárki megpróbál abba beleszólni, hogy mi, magyarok miről nyilváníthatunk véleményt, vagy miről nem.” A halálbüntetésről nincs nemzeti konzultáció, de Orbán szerint “Európának nem szabad homokba dugnia a fejét”, ő nem szeretné, “ha visszatérnénk a középkorba, és újra lennének olyan kérdések, amelyekről tilos beszélni. Ez a vita valójában nem a halálbüntetésről, hanem a gondolat-, vélemény- és szólásszabadság kérdéséről szól”.
Még halálbüntetés is lehet
Orbán kitartott amellett, hogy a halálbüntetésről beszélni kell. Az erre vonatkozó szabályokat csak az unióval összhangban lehet megváltoztatni, de az EU “elvei, egyezményei, szabályai nincsenek kőtáblába vésve, nem istenek hozták, és nem is azok sugallmazták azokat, emberek alkották őket, éppen ezért az emberek bármikor meg is változtathatják. Ez a szabadság, és ez a demokrácia. (…) Ezekben a témákban mindenkinek a véleménye egy ember véleménye, és nem több – akárki legyen az illető. Akár filozófus, akár európai biztos, akár miniszterelnök vagy pártelnök, a véleménye egy európai polgár véleménye. Nem szentség, nem dogma, nem felsőbb igazság, ezért Magyarország továbbra is kiáll a szabadság, kiáll a szabad véleménynyilvánítás eszméje, európai értéke mellett.
Amit még Orbán se merne
Az európai parlamenti képviselőknek a kormányfő azt mondta: ő sohasem merne ilyen hangon beszélni a bírálói országáról, népéről és nemzetéről, egész egyszerűen nem tudna elszámolni a lelkiismeretével. Azoknak az országoknak is, amelyeket olyan emberek képviseltek itt, “akik megtámadták Magyarországot, ezúttal kifejezzem Magyarország és a magyar nép tiszteletét”. A magyar képviselőktől érkezett hozzászólásokra nem reagált, nem akart szánalmas magyar vircsaftot. Az őt demokráciából kioktatóknak arról tájékoztatta, hogy hatszor indult miniszterelnök-jelöltként, háromszor vesztett, háromszor nyert, valószínűleg lesz is még ilyen, ezt nem tekinti az antidemokrácia vagy az autokratikus rendszer bizonyítékának.
Az elhantolt ebtől…
Orbán azoknak, akik kifogásolják “a mi konzultációs kérdőívünket” átadja azt az információt, hogy a magyar kormány a brüsszelinél szigorúbb bevándorlási szabályozást vezetne be. “Itt van az eb elhantolva, ez a lényeg! 2012-ig nekünk nem volt ilyen problémánk, (…) Magyarországnak volt egy nemzeti szabályozása, és a menekülteket föl is tudtuk tartóztatni Magyarország határain, és jogszerű eljárást tudtunk nekik biztosítani. 2012-ben az Európai Unió arra kényszerített bennünket, hogy megváltoztassuk a magyar szabályokat, azóta özönlenek be a megélhetési bevándorlók. Ha Önök nem kényszerítették volna Magyarországot arra, hogy megváltoztassa a szabályokat, ma nem lenne semmi bajunk”. A magyar kormányfő megérti, hogy az EU ki akart próbálni Magyarországon egy új szabályozást, ami nem vált be, ezért kérte, hogy tegyék lehetővé, “mi magunk védjük meg Magyarországot”. Orbán szerint hosszú vita lesz ez, akár a halálbüntetésről, akár a menekültek kérdéséről, akár a megélhetési bevándorlók kérdéséről van szó, de ő örül annak, hogy “a célunkat ma itt elértük. A vita megkezdődött. Ha hosszú is lesz az út, az első fontos lépést Európa ma megtette.”
… a vérvádig
Orbán később sajtótájékoztatóján is azt mondta, óriási lehetőség volt az egész országnak, hogy ő el tudta mondani, mi az ő álláspontja. Azt nem tudtuk meg, hogy ő maga a halálbüntetés mellett áll-e, de a nemzeti konzultációt a néppárt részéről ért kritikákat akkor félreértésnek nevezte. Szerinte a bírálók egyszerűen csak félreértik a kérdőív kérdéseit, mert idegen nyelven nem lehet visszaadni a magyar nyelv árnyalatait. Például az illiberális demokrácia kifejezés magyarul teljesen rendben van, de „angolul úgy hangzik, mint egy vérvád”. Minden értékről szabad és kell is vitázni – mondta az EP-vitát követő sajtóértekezletén. Mivel több felszólaló azzal vádolta, hogy szembemegy Európa alapértékeivel Orbán azt mondta, hogy szerinte bizony az alapértékekről is vitázni kell.
Elvektől, értékektől…
Orbán emlékeztetett rá, hogy ugyanazon elvek és értékek alapján eltérő időszakokban, eltérő helyzetben gyökeresen ellentétes következtetésekre juthatnak a politikai szereplők. Mint mondta, Európa vitáiban keveredik a menekültek, a megélhetési bevándorlók és vendégmunkások ügye, amiket külön kell kezelni, az emberi jogi szempontok mellett gazdasági, demográfiai és a kulturális dimenziókat is figyelembe kell veni. A miniszterelnök elismerte, hogy az EP-vitában a nézetkülönbségek nem kizárólag pártvonalak mentén mutatkoztak meg, az Európai Néppárton belül is megoszlanak a vélemények, bár a korábbiakhoz képest most több bírálatot kapott, aminek egyik oka, hogy nagy a pártcsalád, vannak radikálisabb és mérsékeltebb pártok.
…Berlusconiig
Hiába az EP-vita és a sajtótájékoztató, azt továbbra sem tudjuk, hogy Orbán Viktor valójában bevezetné-e a halálbüntetést, ha tehetné. Ő először visszaszerezné a jogot, „hogy dönthessünk róla”, ami persze az EU elhagyását jelentené. Azt sem tudjuk, hogy a magyar miniszterelnök miként viszonyul a szélsőjobbhoz. Amikor egy olasz újságírónő azt kérdezte kedden tőle, hogy közel érzi-e magához a francia Le Pent, először kitérő választ adott, majd hosszan hallgatott, végül azt felelte, hogy ő ugyanazt válaszolná erre, amit Silvio Berlusconi mondana, ha arról kérdezné, közel érzi-e magát a szélsőjobboldali olasz párthoz.”
