A Transparency International 19 tagállamban vizsgálódott. Magyarország a 19-es lista utolsó helyén végzett. A két fő ok: a szabályozatlan lobbizás és a kormány példátlan túlhatalma. A lobbizás Európában sem sikersztori. A közhatalmi döntéshozók az EU számos országában, csúcsintézményében könnyen, ellenőrizetlenül befolyásolhatóak. A korrupció ellen küzdő nemzetközi szervezet – az Európai Bizottság támogatásával – készített tanulmánya szerint a lobbisták Európa-szerte szinte akadálytalanul érnek célt.
„Az Európai Unió és a tagországok vezetőinek az elmúlt években súlyos, a polgárok mindennapi életét is komolyan befolyásoló gazdasági döntéseket kellett hozniuk a válság kezelésére. A polgároknak joguk van tudni, hogy választott vezetőik a polgárokért, az országuk és az Unió javát szem előtt tartva cselekedtek, vagy néhány kivételezett gazdasági szereplő érdekében jártak el” – mondta a kutatási jelentést bemutató brüsszeli tájékoztatón Elena Panfilova, a Transparency International globális alelnöke.
A 19 vizsgált EU tagállam, illetve a három uniós csúcsintézmény átlagában a közhatalmi döntéshozatal illetéktelen befolyásolással szembeni védettségét a megszerezhető 100-ból 31 pontra értékelte. Szlovéniának elég volt 55 pont az első helyhez, ami az országban nemrég elfogadott új lobbitörvénynek köszönhető. Magyarország, 14 ponttal, az utolsó helyen végzett, a kutatás szerint Magyarországon a legátláthatatlanabb a lobbizás, nálunk ölt legnagyobb méreteket az illetéktelen befolyásszerzés.
Forgóajtó-effektus
A lobbizás sokszor az úgynevezett forgóajtó-jelenségben nyilvánul meg, ami a közhatalmi pozíciók és az üzleti állások közötti akadálytalan átjárást jelenti. Jóformán sehol nem tiltják a szabályok, hogy a képviselők és a kormánytagok a közhatalmi megbízatásukat várakozási idő („cooling-off period”) nélkül jól jövedelmező üzleti állásra cseréljék. „Az átláthatatlan és ellenőrizetlen lobbizás a legsúlyosabb korrupciós kockázatok közé tartozik” – mondta a TI alelnöke, aki felszólította az EU tagállamait és a brüsszeli intézményeket, hogy „haladéktalanul dolgozzanak ki megfelelő szabályokat a tisztességes érdekérvényesítés biztosítása érdekében”.
A TI Magyarország már tavaly figyelmeztetett, hogy a magyar kormányok korrupció elleni teljesítménye huzamosabb ideje siralmas, de a második Orbán-kormány (2010 és 2014 között) idején a burjánzó korrupció központosítottabb formát öltött, ami megkönnyíti, intézményesíti az átláthatatlan lobbizás gyakorlatát. A mostani kutatás megerősítette, hogy a jogállami normák semmibevétele és a lobbizás átláthatatlansága szorosan összefügg. Magyarország utolsó helyét részben az magyarázza, hogy a magyar parlament az elmúlt években számos, visszaélésekre alkalmat adó, ilyenformán a korrupciót legalizáló törvényt fogadott el.
A magyar parlamenti képviselőket sem korlátozzák etikai szabályok, a közszférában dolgozók meglévő etikai kódexei hatástalanok a korrupció letörésében. Tovább rontja a helyzetet, hogy Magyarország sem dolgozott ki megfelelő szabályozást a forgóajtó-jelenség ellen, soha nem volt hatékony lobbiszabályozás. Ezt tetézi, hogy az üzleti élet szereplői vonakodnak élni az önszabályozás eszközeivel, és a lobbiszervezetek sem alkották meg a saját etikai kódexeiket.
Testreszabott magyar törvények
A már 2010 előtt intézményesült korrupció az Orbán-kormány alatt központosítottabbá, rendszerszerűvé vált. Nemegyszer születnek testreszabott jogszabályok, amelyek a kormánnyal illetéktelenül szoros kapcsolatot ápoló közeli bennfenteseket részesítik előnyben. A TI Magyarországnál úgy vélik, a Quaestor-ügy az átláthatatlan érdekérvényesítés újabb esete:nem tudható például, ki lobbizott kinél azért, hogy közpénz kerülhessen egy kockázatos magánbefektetői társasághoz.
A korrupcióellenes szervezet szerint a kormány módszeresen szűkíti az információszabadságot, felszámolta az adatvédelmi ombudsmani intézményt, bevezette a közadatigénylés megtagadását megkönnyítő „számlaszintű adatkérés” fogalmát. Az átláthatóságot gyengítő törvények sora tavaly is bővült. Évtizedekre titkosították a Paks II. beruházást, januártól már azt sem lehet megtudakolni, hogy egy kaszinótulajdonos melyik focicsapatnak mekkora összegű – az adományozó által fizetendő adót csökkentő – támogatást nyújtott.
„Miközben a kormány egyre átláthatatlanabb módon hoz a hozzá közel álló üzleti és magánérdekeket előnyben részesítő döntéseket, a korrupció elleni friss kormánystratégia-tervezet a kockázatok körében szót sem ejt a lobbizásról” – adott hangot aggodalmának Ligeti Miklós. A TI jogi vezetője kiemelte: a stratégiát kritizáló észrevételeikben átfogó lobbiszabályozás kidolgozására kérte a kormányt.
A korrupció elleni szervezet szerint elengedhetetlen, hogy az állam ténylegesen ellenőrizze a parlamenti képviselők és a közpénzek sorsáról döntő más közhatalmi tisztségviselők lobbikapcsolatait. Az állami alkalmazottakat arra kell kötelezni, hogy részletes és nyilvánosan hozzáférhető jelentést készítsenek a lobbistákkal fenntartott kapcsolataikról. A lobbitevékenység ellenőrzésére pedig új, a kormánytól független lobbihatóságot kell felállítani.
