A közgazdászprofesszor a hetilap legfrissebb számában emlékeztet rá, hogy törvény mondja ki: „közpénz kizárólag a Magyar Államkincstáron keresztül vásárolt állampapírokban tartható”. A törvénysértésen túl azt is nehezményezi, hogy Orbán Viktor nem viselkedett államférfiként. Mellár elfogadhatatlannak nevezi a kormányzati magyarázatokat, szerinte a közvélemény igenis joggal gyanakszik arra, hogy „tőzsdéztek” az állami pénzzel. Drasztikus példát hoz a kifogásokra. Azok őt arra emlékeztetik, mintha őt kapnák rajta, amint kilép a piros lámpás házból, ő meg bizonygatná, hogy csak egy málnaszörpre tért be, „mert ott olcsóbb, mint a szomszéd kocsmában”.
Kap az ellenzék is, új alapok kellenek
A Quaestor-ügy a tőzsdei rendszer karikatúrája, ha az nyomtalanul cseng le, „akkor itt valóban bármi megtörténhet” – mondja, de nem hiszi, hogy így lesz, mert a botrány árt a Fidesznek, amelynek népszerűségvesztése már nem visszafordítható. Mellár Tamás ugyanakkor nem bízik a korábban már leszerepelt baloldali-liberális ellenzékben sem. Ha újra ők kerülnének hatalomra, csak folytatódna” a körforgás, váltórablás. Az ország tovább pusztul.” A magyar ellenzék besározódott. „Amelyik szelete nem, az meg erőtlen és szervezetlen.” Szerinte új alapok kellenek. „Akár az is megoldás volna, ha feloszlatják a parlamentet és alkotmányozó nemzetgyűlés alakul. Meg kell állapodni a kormányokon átívelő közös ügyekben. Mert a dolgok jelenleg úgy állnak, hogy intézményesül a jövedelmek kiszivattyúzása és átjátszása, ahelyett, hogy ezeket gazdasági növekedésre, beruházásra vagy felhalmozásra fordítanák.” Az egészség- és oktatásügyből kivont 1500 milliárd a magyarokat nem mozgatja meg, míg Nyugat-Európában már többnapos sztrájkkal tiltakoznának.
Korrupcióról, koncról
Mellár nem hisz abban, hogy az Orbán-féle államkapitalizmus 10-20 évig még fenntartható, mert „még a korrupció is csak dinamikus gazdaság mellett tud működni. Magyarországon szerinte a növekedés nem lesz tartós, a jelenlegi mutatók garantáltan rövid távú sikerek. Az egyre zsugorodó tortából kisebb és kisebb szeletet kapnak a kegyeltek”, a marakodás már látszik, és a helyzet még élesebb lehet, hiszen a magyar gazdasággal együtt vészesen zsugorodik a konc is. „Nagyon nem mindegy, mikor lesz ennek vége: politikai-társadalmi nyomásra minél előbb, vagy csak akkor, amikor az oligarchaharcok már lepusztították az országot, és nulláról kell újjáépíteni a gazdaságot.”
