D. Horváth Gábor megteszi, mert úgy látja, közügy lett, hogy megkérdőjelezik lapja “jóhiszeműségét, tisztességét, értékeit, az olvasói iránti elkötelezettségét, azt, hogy a hiteles tájékoztatás számára a legfontosabb cél”. Nem örül neki, hogy írnia kell, de úgy véli, elérkezett az idő, mivel a Magyar Nemzet és a Hír Televízió hitelességének kikezdésébe már Kövér László is beszállt. Pedig ő nem akárki, “nem a közéleti botrányoktól fulladozókhoz tartozik, akiknek a vagyonnyilatkozatait naponta kell újraértelmezni. Nem az ismeretlenség homályából előkerült senki, hanem felelős politikus”.
Rosszízű, ha egy közjogi méltóság megbélyegez közösségeket, olvasókat minősít, nyíltan kimutatja ellenszenvét a nyilvánosság képviselői iránt. „Végképp elfogadhatatlan, ha egy politikus a pártjában keletkezett feszültségeket, indulatait a sajtón, ez esetben a Magyar Nemzeten vezeti le.” A főszerkesztő azt még megérti, hogy a lap tulajdonosa, „aki nemrég még a Fidesz egyik tekintélye volt, ma a pártban közgyűlölet tárgya”, de azt nem, hogy ez legyen a kizárólagos viszonyítási pont a Magyar Nemzethez, a Hír Tévéhez. Akkor az már sérelmi politika, ami „természeténél fogva kicsinyes és rövidlátó”.
Kövér László rosszindulatú. A helyzet teljes félreértéséről tanúskodik, hogy a sajtót „baráti-nem baráti” alapon osztja fel. A Magyar Nemzet főszerkesztője ezt durva leegyszerűsítésnek tartja, ami “nem is a sajtónak, hanem a politikának árt. Egy párt és egy lap útja soha nem lehet azonos, még akkor sem, ha hasonló értékek fontosak mindkettejük számára. (…) Mivel más a céljuk, mások a feladataik is. Míg előbbi hatalomra akar jutni, utóbbinak ezt kell ellenőriznie. Mert ez a kötelessége. Ha tehát nincs közöttük mindenkor megfelelő távolság, akkor egy demokráciában mindketten sérülnek”.
A házelnök hiába akarja elmosni a határokat, a Magyar Nemzet és a Hír Televízió nem azonos a tulajdonosával. Nem igaz Kövér László kritikája, hogy a sajtószabadság már csak a tulajdonosok szabadságát jelenti. Igenis létezik Simicska Lajos médiabirodalmában is az újságírói szabadság és a lelkiismeret. „A lap tulajdonosának szabadsága persze általában nagyon fontos dolog, de elsősorban közjogi értelemben. Enélkül ugyanis nincs demokrácia.”
Értékközösségként nem a Magyar Nemzet adja föl ragaszkodását a nemzeti léthez, a nemzeti szuverenitáshoz. „Magáénak vallja a keresztényi szolidaritást és a politikai retorika által kisajátított polgári értékrendet is. Ugyanakkor el fogja utasítani az elvtelen megalkuvásokat, legfőbb törekvésének pedig azt tekinti, hogy olvasóit sokoldalúan és pontosan tájékoztassa a világ és Magyarország történéseiről. E célok állhatatos és modern megvalósításában a lap tulajdonosa és az újság készítői a legmesszebbmenőkig egyetértenek” – ígéri vezércikkében a főszerkesztő.
A házelnök szombaton a Magyar Hírlapban úgy vélekedett, “Simicska Lajos a magyar közélet betegségének egyik tünete”, amit tett, olyat normális ember józan állapotában nem tesz. Láthatóan az “ott a haza, ahol a haszon” elvét vallja, vagyis “addig támogat egy kormányt, amíg az a személyes gazdasági érdekeit nem sérti”. Véleménye szerint ez a történet alapjaiban ingatta meg az ellenzék “oligarcházásának” hitelességét. “Megerősítést nyert, hogy ha az ország érdeke azt kívánja, a Fidesz-kormány mindig kész erős érdekcsoportokkal is szembemenni.”
Kövér László fontos tanulságnak nevezte, hogy a sajtószabadság ma a tulajdonos szabadságát jelenti, ez Simicska nyilatkozataiból egyértelműen kiderül. “S ha ez így van, akkor a Magyar Nemzet és a Hír Televízió a mi szempontunkból nem kezelhető másként, mint ellenzéki orgánumként, ahonnan támogatást nem, ellenben támadást, indokolatlan bírálatot bármikor kaphatunk.” Mint mondta, erre saját híveiket is fel kell készíteni, új csatornákat kell találni, hogy üzeneteiket, érveiket eljuttassák választóikhoz.
