Belföld

Megvan Petőfi, jövőre temetik

Morvai Ferenc (Morvai Ferenc)
Morvai Ferenc (Morvai Ferenc)

Kínai szakértők vallottak ma arról Pesten, hogy huszonöt éve Barguzinban tényleg Petőfit találta meg Morvai Ferenc. Előlép Editke, nehezen, de szót kap Patrubány Miklós. Tudósítunk.

Bemelegítésként nézzük meg ezt a videót.

A Megamorv Petőfi Bizottság tartott ma előbb ülést, aztán sajtótájékoztatót Budapesten. A magyar kazánkirály, Morvai Ferenc nem kevesebbet jelentett be, mint hogy minden állami ármánykodás és maszek gáncsoskodás ellenére immár minden kétséget kizáróan bizonyítást nyert: expedíciója 1989. július tizenhetedikén tényleg Petőfi Sándor sírjára lelt Barguzinban.

Fönti videókon a végső érvet szolgáltató kínai urakat látjuk, akik épp arról számolnak be: igazságügyi minisztériumuk sanghaji orvosszakértői intézetében „bebizonyítást nyert, hogy 99.9 százalék DNS-azonossággal Petőfi Sándor földi maradványait” vizsgálták a minap.

Nyilván emlékszik az olvasó, mi sok borzongató stáción ment keresztül Morvai csapata.

Kezdődött ugye azzal, hogy a kazánkovácsból vállalkozóvá lett üzletember még a rendszerváltás előtt, az akkor államminiszter Pozsgay Imre támogatását bírva expedíciót szervezett a távoli Szibériába, majd a helyszínről boldogan jelentette a hihetetlennek tűnő tényt: megtalálta a legnagyobb magyar költőt. Pár nap telt eufóriában, amikor is a kutatás pesti ellenzői bejelentették, a maradvány nem férfitől, hanem nőtől származik. Röhögött a haza.

Morvai eztán számos DNS-vizsgálatot végeztetett el az Oroszország, Amerika és Magyarország között utaztatott csontokon. Az eredmények ellentmondásosak lettek, ezért Morvai kérte Budapest önkormányzatát plusz a belügyet, engedélyezzék, hogy felnyissa a Petőfi-famíliának a Kerepesi úti temetőben lévő sírboltját „kontrolanyag vételezése miatt” – ám elutasításban volt része.

Sándor, István

Morvai, kinek vállalkozása finanszírozta a gazda a szenvedélyét, Kondoroson több hektáros birtokot vásárolt, és arra a mendemondára apellálva, hogy azon a tájon nyugszik Petőfi Sándor öccse, István, ismét ásatásba kezdett. Természetesen meglelte Istvánt is, ám a csontok „nem voltak alkalmasak mintavételezésre”. Szörnyű pech.

Teltek az évek, sőt évtizedek, mire Morvai eljutott a kézenfekvő megoldásig: élő embereket kutatott fel, Petőfi leszármazottait, tőlük közjegyző előtt vért vett, s ezeket déenesezte össze a költő genetikai kódjával. A munkával kínai szakembereket bízott meg, azért őket, mert messzi keleten remekül cseng (direkt volt) a Morvai név – egy gigavárosban, melynek nevét nem sikerült megjegyeznünk, hatalmas kazángyára épült a magyar üzletembernek, s a bizniszből parádés egyéb kapcsolatokat fűt.

A kínai DNS-vizsgálat eredménye az a bizonyos 99,9.

Hogy értsük, mit is jelent ez a szám, Morvait idézzük: „Apasági perben, ha nyolcvan százalékban azonos, akkor már az övé a gyerek!”

.

Zsidók, cigányok, katolikusok

„Hiányolom a kincstári tévét!” – ezt már a sajttájon mondja Morvai. Aztán panaszkodik, a politika mily sokszor gátolta munkáját, hivatalossságok micsoda „irodalmi bűncselekményeket” követtek el. Hogy miért a gáncsoskodás? „Félnek Petőfi szellemétől!”

Meséli, pár éve összeverték, autóját felgyújtották Petőfi és Morvai ellenségei. Megtudjuk, kínai segítséggel dokufilm és dokukönyv készül, és arról is beszámol, hogy a bizottság következő célja Petőfi méltó újratemetése, remélhetőleg jövő nyáron. Ennek érdekében hamarosan feláll a „Kegyeleti Bizottság”, melybe Morvai várja az önként jelentkezőket. Ígéri, síremléket építtet, „annak kell a legszebbnek lennie a temetőben”, valamint alapítványt hoz létre hátrányos helyzetű, ám irodalomban tehetséget mutató gyerekek taníttatására.

„Ma úgy döntöttünk, nem alakítjuk párttá a Megamorv-Petőfi Bizottság Egyesületet… március tizenötödikén nem megyek az utcára”- így szól az egyébként 1994 és 1998 között kisgazda színekben országgyűlési képviselősködő Morvai. Aztán csak megszellőzteti, hogy „amikor megérik rá a helyzet”, vagyis úgy fél év múlva „valamilyen módon” visszatér a politikába. Addig Petőfi nimbuszának ápolása érdekében „párthoz és felekezethez tartozástól függetlenül” kér mindenkit, „zsidókat, cigányokat, katolikusokat, fogják meg egymás kezét”.


Editke, üljél le, jó?!

Két mellékszereplőről ejtsünk még szót.

A sajttáj finisében egy bizonyos Editke néni emelkedik szóra az első sorból, megtudjuk tőle, hogy ő még a Demokratába is írt cikket Petőfiről. Rég elhalt akadémistákat ügynököz le,képtelenség leállítani, pedig Morvai többször is „Editke, üljél le, jó?!”, valamint „Szóljatok már neki!” felszólítással próbálja elnémítani a kucsmás asszonyt.

Nem értjük, Morvai miért hangoztatja mérgesen, hogy semmi köze a Magyarok Világszövetségéhez. Aztán megpillantjuk az MVSZ sokat megélt elnökét, Patrubány Miklóst (kit tavaly interjúztunk). Patrubány kérdezni próbál, bele is kezd mondandójába, ám Morvai beléfojtja a szót, mondván, „azt elfelejtettem felhívni a figyelmet, hogy kizárólag újságírók kérdezhetnek”. Ám nem olyan fából faragták minden magyarok vezetőjét, hogy végképp meghátráljon, így csak kiböki: szívből gratulál a bizottságnak, s úgy ítéli meg, „az új magyar nemzetpolitika alfája és ómegája lehet Petőfi újratemetése”, ami ráadásul alapot teremthet a „mély erkölcsi válságból való kilábaláshoz”.

Már megérte.

Ezek után ültünk le interjúzni Morvait, nagy figura, maholnap azt a cikkünket is olvashatják; addig lapozgassák a galériát Editkével és Miklóssal.

Olvasói sztorik