Orbán Viktor mindjárt belekezd évértékelő beszédébe, mi pedig gyors visszatekintéssel, statisztikával és meglepivel kedveskedünk olvasóinknak, hogy gyorsabban teljesen a várakozás feszült percei. Átnyálaztuk Orbán Viktor beszédeit öt évre visszamenőleg – a 2010-eset is, amikor még pont nem volt hatalmon, tehát nem volt nemzeti együttműködés sem, de az egész beszéd így visszatekintve egyszerűen túl tanulságos ahhoz, hogy kihagyjuk. Összegyűjtöttük Orbán Viktor kedvenc szavait is és megszámoltuk, hányszor él velük. Az eredmény szintén nagyon tanulságos, alant megtalálják a táblázatot.
2010-ben már az újjáépítésre készült az akkor még csak kormányfőjelölt Orbán. Azt már akkor is tudta, hogy „a gazdaságban keleti szél fúj”, de az elit (nem a fideszes, hanem a másik) még csak valami gőgös, irritáló, úrhatnám társaság volt, amely rátelepszik „az emberekre”. Ezt a pár mondatot pedig csak úgy szóról szóra szeretnénk kiemelni: „Mit mondat velünk a józan ész? A józan ész mindenekelőtt arra int, hogy mindenfajta szélsőség veszélyes. Arra int, hogy utasítsunk el minden szélsőséget, hiszen éppen a szélsőségek sodorták bajba Magyarországot.” Illetve: „A lényeg az, hogy a XXI. századi magyar gazdaságot nem lehet sem a XX. századi szocialista, sem a jelenlegi oligarchikus módszerekkel kormányozni.”
Ugye mindenki emlékszik, 2011 minek az éve volt? Rossz válasz, nem, nem az elrugaszkodásé, az a 2012-es volt! Ez még csak a megújulásé. A már miniszterelnök Orbán vaskos elmúltnyolcévezéssel indított, de kaptunk disznóvágós metaforát, illetve megelőlegezte a közmunkaprogramot.
2012-ben önfeledt euroszkeptikusként coming outolt Orbán. „Európa lassan olyan lesz, mint az alkohol: nagy célokra inspirál, és megakadályozza, hogy elérjük azokat” – támasztotta alá mindezt mély metaforával. Cserébe megmagyarázta a magánnyugdíj-einstandot és folytatta a szenvedélyes elmúltnyolcévezést – e szokásáról azóta sem tett le, kíváncsian várjuk, idén milyen kontextusban hozza elő az országot eladósító és morálisan szétromboló Gyurcsány-érát. Kiderült, hogy a büszkeség és az önkritika egy mondaton belül sem zárja ki egymást („Nem volt éppen életem legelegánsabb lépése, ahogy ellentmondást nem tűrően kivetettük a bankadót, a válságadót, majd a végtörlesztést.”), illetve, hogy az elit már nem is olyan rossz dolog: „Én is tisztában vagyok azzal, hogy egyetlen sikeres nemzet sem mondhat le se a kiemelkedően gazdag pénzügyi, gazdasági, se a tapasztalt politikai elitjéről. Igenis szükségünk van rájuk.”
A 2013-as, metaforákkal vastagon terhelt beszédében az áskálódás és a rohamrendőrök kapcsán került elő az elmúlt nyolc év. Összekeverte Ottlikot Máraival, és bár az életminőség szerinte sem volt jó (de Magyarország azért jobban teljesít), az elmúlt 150 év magyar találmányaira és Nobel-díjasaira azért büszkék lehetünk. Kiemelt idézet: „Három éve azért dolgozunk, azért vágtunk az ország teljes újjászervezésébe, azért vállalta sok millió ember az ezzel járó megpróbáltatásokat, hogy Magyarországon soha többé ne fordulhasson elő, hogy a gyerekek kevesebb eséllyel indulnak az életben, mint amennyit a szüleik kaptak.” Ja, és igen: RE-ZSI-CSÖK-KEN-TÉS!
A rezsi a tavalyi beszédben is csak csökkent és csökkent, miközben a foglalkoztatottság csak nőtt és nőtt (bezzeg szegény Európa!). Egyébként pedig „bízzanak a Jóistenben, és tartsák szárazon a puskaport!” Háború van ugyanis: „Ne hagyjuk, hogy elvegyék a rezsicsökkentést, a gyermekek után járó adókedvezményt, a bérek növekedését, a gyed extrát, az édesanyák támogatását, az időskor biztonságát.” „Köszönet Schmitt Pálnak! (…) Köszönet a Békemenetnek!”
Végül pedig fogadják szeretettel ezt a meglepetés játékot. Bullshitbingó, ismerik? Pofonegyszerű: Nyomtassák ki, majd igyeljék a beszédet, és ha elhangzik egy szó vagy kifejezés, tegyenek mellé egy pöttyöt. Minden ötödik után ordítsák el magukat: „BINGÓ!” Az egész rendkívül szórakoztató, ráadásul pofonegyszerűen alakítható ivós játékká, ehhez stílszerűen házi pálinkát javaslunk. Katt a képre a nagyobb változatért!
