Politikai pályája legjelentősebb állomásairól beszélt a brüsszeli Balassi Intézetben Navracsics Tibor uniós biztos. Az egykori közigazgatási és igazságügyi, majd külügyi és külgazdasági minisztert a Heti Válasz újságírója, Ablonczy Bálint kérdezte. Elsőként arról, hogy – amint korábban a 444.hu-nak mondta -, miért tűnik Brüsszelből durvábbnak a magyar politikai közbeszéd. Navracsics szerint idegen nyelven tudatosabban olvas az ember, szembeötlőbbek azok a sokszor “gyilkos” jelzők, amelyek magyarul a közbeszéd bevett fordulatainak tűnnek. Ezzel a magyar politikusok pluszmunkát is csinálnak maguknak, mert egyébként a politikai viták nem maradnak el más országok vitáitól – tette hozzá.
Túl sok volt neki a rendszerváltó Fidesz
Navracsics Tibor önmagát olyan alkatnak nevezte, aki időnként hangosan gondolkodik, és a politikában gyakran a puhaság jeleként értékelik, ha valaki elgondolkodik. Ő meditatívabb típusnak tartja magát, aki nem tud bemagolni politikai kommunikációs paneleket, rögtön slágfertig választ adni minden kérdésre. A rendszerváltás időszakáról azt mesélte, hogy bár a Fidesz alapítóit személy szerint jól ismerte és kedvelte, 1988-90-ben számára túl harsánynak tűnt a párt, a sok balhéval, demonstrációkkal, polgárpukkasztó megmozdulásaival, amelyekhez úgy érezte, ő nem tudna mit hozzátenni. Az 1994-es nagy választási vereség után viszont úgy érezte, a generációjával bántak el, nemzedéke “kiesik a játékból”, miután a Horn Gyula vezette szocialisták hatalomra kerültek.
Orbánért a sörét hagyta ott…
Az EU-biztos felidézte, hogy a Fidesz első kormányzása idején sajtósként került a kancelláriára, majd sajtófőnök lett, és szép sorban jöttek a feladatok, míg a 2002-es vesztes választás után Orbán Viktor kabinetfőnöke lett. Mint mondta, annak idején egy fél korsó sört hagyott ott, mert Orbán Viktor arra kérte, látogassa meg. Majd közölte, arról lenne szó, neki kellene frakcióvezetőnek lennie. Navracsics az egyik legérdekesebb kérdésnek nevezte, mikor tekinthető egy politikus sikeresnek. Szerinte nem feltétlenül az, aki minden választást megnyer. A saját pályáját bizonyos értelemben sikeresnek tartja, büszke a közigazgatási reformra.
…aztán marginalizálódott
Abban az értelemben viszont kudarcnak nevezte az erőfeszítéseit, hogy a saját értékrendjével, hangvételével “marginális szubkultúra” maradt a Fideszen belül, amelyet egyetlen szóval polgáriként írt le. “Én egy polgár vagyok. A polgári Magyarországban hiszek” – mondta, rámutatva, hogy éppen e fogalom tág korlátai azok, amelyek miatt sokan sokféleképpen próbálták már őt beskatulyázni. A politikus kitért arra is, hogy az 1998 és 2002 közötti időszak és a 2010-ben kezdődött kormányzás között sok az eltérés, és 2010-ben nem lehetett rekonstruálni az első Orbán-kormány polgári Magyarországát. Úgy vélte, akkor a pártok szinte parlamenti klubokként működtek, kevésbé volt tömbökre osztott és éles a politizálás, koalíciós kormányzás volt, erős ellenzékkel, kétharmad nélkül, sőt, a végén gyakorlatilag kisebbségben.
“Már a szekrényben sincsenek Lenin-szobrok”
Navracsics miniszteri múltjáról is beszélt, s elmondta, hogy 2010-ben legfontosabb feladatának a magyar állam helyreállítását tekintette, amelynek szerinte nem kell minden feladatot ellátnia, de ami a dolga, azt képesnek kell lennie teljesíteni. A legnagyobb, szimbolikus meglepetésnek azt nevezte, hogy 20 évvel a rendszerváltás után egy csomó Lenin-szobrot és más munkásmozgalmi relikviákat találtak a minisztériumban, amelyeket aztán elárvereztek, a bevételt pedig a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak ajánlották fel. “Már a szekrényben sincsenek Lenin-szobrok” – magyarázta az intézkedés üzenetértékét Navracsics Tibor.
“Mások is tempóztak”
A politikus külügyminiszteri munkájáról is szólt, miután Ablonczy arról kérdezte, hogy sejteni lehetett, hogy Brüsszelbe megy, mégis nagy változtatásoknak állt neki. Navracsics elmondta, nem állhatott úgy oda az állomány elé, hogy csak pár hónapra jött, addig menjenek szabadságra, aki pedig esetleg nem tud, az próbáljon vele együttműködni. Másrészt ha egy négyéves ciklus első évében nem indulnak el a nagy átalakítások, akkor azokat aligha lehet végigcsinálni, ezért mind utódával, mind a miniszterelnökkel egyeztetve el akarta indítani az átalakításokat. Amíg nem volt hivatalosan biztosjelölt, addig négy évre kellett tervezzen, ráadásul “mások is tempóztak”, hogy megkaphassák a brüsszeli megbízatást.
Egyrészt, másrészt a portfóliójáról
Navracsics Tibor a meghallgatásakor elhangzott bírálatokra azt mondta, sejtette mi lesz, de arra mégsem lehet felkészülni. Mint mondta, tisztában volt azzal, hogy akik a külföldi sajtóban írnak róla, azok nem ismerik, sokszor a nevét sem tudják leírni, a hazai sajtóban viszont volt, aki nyilván maga is tudta, hogy nem igaz, amit ír. A rábízott oktatási, kulturális, ifjúsági és sportügyi tárcáról úgy vélte, azok szerint gyenge portfólió ez, akik hisznek az egységes európai államban, azok számára viszont erős, akik az uniót a nemzetek közösségének tekintik. Mint mondta: ezen a szakterületen koalíciókat kell építeni, mert semmit nem lehet a tagállamok akaratával szembemenve véghezvinni.
