A kormányfő természetesen nem újfasiszta és nem is diktátor, de az elkötelezett antikommunista, konzervatív és korábban a magyar jobboldallal kifejezetten jó viszonyt ápoló republikánus amerikai szenátor ezt gondolja róla. Amit pedig a volt elnökjelölt mond, az csak árnyalatokban, jelzőkben tér el attól, amit az amerikai demokraták vagy Orbán európai kritikusai mondanak. Nem csak a baloldaliak – írja a politikai elemző.
„Mit lehet ilyenkor tenni? Lehet idiótázni, vénemberezni, lehülyézni, imperialistának nevezni. Amúgy jó konzervatív módra, gondolkodó, felelős polgárként. Lehet. De ezzel mennyivel vagyunk előbbre?”
Ezt kérdezi Török, aki hozzáteszi, hogy Orbán noha nem újfasiszta és nem diktátor, de nem is tévedhetetlen: „könnyen lehet, hogy az orosz kapcsolattal, valamint a politikáját leíró és egyben széles körben hirdető illiberális állammal politikai karrierje legnagyobb hibáját követte el.
Szerinte Orbán “baromi jó” politikus: általában érti, merről fúj a szél, és nem nagyon hezitál arra fordulni. „Most látnia kellene, hogy nincs tovább. Ezen az úton biztosan nincs”.
Ráadásul ez a történet nemcsak róla, hanem az országról és a jobboldalról is szól. Az országnak stabil, a nemzet érdekeire figyelő kormány kell. Olyan, amely legalább a legfontosabb kérdésekben különbséget tud tenni érdek és érzelem, rövid és hosszú táv, haszon és zsákmány, tartalom és kommunikáció között. Amely nem konstruálni akarja a valóságot, hanem érteni. S csak aztán cselekszik”.
A politikai elemző szerint jobboldalnak hiteles, itthon és a fontos világpolitikai centrumokban is elismert politikai képviselet kell, amely nem jut a teljesen szétesett és jelenleg kormányképtelen magyar baloldal sorsára. A helyzet kulcsa Orbán Viktor kezében van, de Magyarország két nagy hibát elkövethet: „ha elhiszi, hogy minden problémáját Orbán Viktor okozza, s ha elhiszi, hogy minden problémájára megoldást csak Orbán Viktortól várhat”.
