A Ferge Zsuzsa és Darvas Ágnes nevével fémjelzett tanulmánykötet a 2012–2013 évek folyamatai mellett néhány 2014. évi történésre is kitér. Bevallott célja, hogy a kormányzat gyerekszegénységhez kapcsolódó jelentéseit kiegészítse, kontrollálja, mivel a tapasztalatok szerint azok nem néznek igazán szembe a kemény tényekkel, a kormányzat felelősségével. A Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia (NFTS) három súlyos társadalmi problémát próbál kezelni: a gyermekszegénységet, a romaügyet, a területi szakadék növekedését. A kutatók szerint a stratégia ugyan magáévá teszi a főbb uniós elveket, vállalásokat, ám már az „elvi alapja hibás”, még azt sem tudja nemzeti léptékben értelmezni, hogy kiken akar segíteni. „A hangsúly a minél jobb, minél szűkebb célzáson van. Az elv helyes értelmezéséhez fel kellene ismerni, hogy szegénység, integráció és egyenlőtlenség szorosan összefüggnek” – írja vezetői összefoglalójában Ferge Zsuzsa.
Fotó: MTI/Sóki Tamás
Szegények kontra gazdagok
A szociológus szerint egyfelől a szegényekhez csak változó újraelosztással juthat több forrás, de ez a jobb anyagi helyzetben lévőket makroszinten negatívan érintheti. „Másfelől a szegények kizárólagos támogatása minden szinten ellenérzéseket vált ki.” Mikroszinten ez még személyes jellegű lehet (nem kap az, aki ugyanúgy rászorulna, vagy kap, aki meg sem érdemli), de makroszinten már (hasonló okok miatt) rasszizmusként, jogok, kötelezettségek egyensúlyának követeléseként jelentkezhet. Ebből országos és helyi feszültségek adódhatnak. „Márpedig integráció nincs integrálók, kirekesztés kirekesztők nélkül.” A szegénység fogalmát a stratégia nem értelmezi a maga teljességében. Az sokféle hiányt jelent, de mindegyik oka, okozata a pénzhiány. Ehhez képest a segélyreformoknál inkább az összegek csökkentéséről, a feltételek szigorításáról, a pénzbeli ellátások átváltásáról természetbenire van szó. „Ez kérdésessé teszi a 2020-ra vállalt alapcél, a jövedelmi szegénység csökkentésének megvalósítását.”
Csak a duma?
A Gyerekesély Közhasznú Egyesület jelentése szerint a legtöbb országos intézkedés szembemegy a szavakban vállalt célokkal. A nagy ívű szövegekből kis ívű projektek lesznek. Az országos tervből a gyakorlati megvalósításhoz közeledve olyan programok lesznek, amelyek többnyire „mélyen alulfinanszírozottak”, és nem is állnak össze valamilyen egésszé. Bár a stratégia nagy súlyt helyez a mérésekre, a nagymintás kutatások késnek. A projekteket monitorozzák ugyan, de ez inkább formális, mint tartalmi követést jelent. A legtöbb pénz, energia eddig három olyan információs rendszerre ment el, amely a szegények különböző csoportjait, az általuk igénybe vett szolgáltatásokat követi nyomon, főként ellenőrzési céllal. Hiányzik a makroszintű kormányzati beavatkozás a minimális jövedelmi szint eléréséhez, a modern oktatáshoz, szakmai képzéshez, korszerű egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz; a gyerek fejlődését nem károsító lakhatáshoz.
Fotó: MTI/Vajda János
Helyünk az EU-ban
Az köztudott, hogy az európai forrásoknak 2010 óta kiemelkedő szerepük volt a magyar beruházásoknál, de azt kevesebben tudják, hogy ezek fedezték a szegénységellenes, cigány- és szegényintegrációt szolgáló programok forrásainak többségét is. „Többek között ezért is – legalábbis 2014 júliusáig – a kormányzati tervek és stratégiák szövegei tartották magukat az EU által igényelt normákhoz. A gyerekszegénységre vonatkozó dokumentumok, amelyek legfontosabbika az NTFS, kicsattannak a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését célzó szólamoktól. Elszánt küzdelem indult a papírokon a gyerekek szegénysége, a romák kirekesztése, a vidék leszakadása ellen.” Mindent eláraszt a „Magyarország jobban teljesít” propaganda, ám a jelentés adatai mást mutatnak. Túl sok területen teljesítünk rosszabbul nemcsak másokhoz, hanem korábbi önmagunkhoz képest is.
„Az emberiség megszokta a szegénységet s nem is tud másként tenni; erőteljes egyéniségek aztán időnként megmagyarázzák neki, hogy időszerűen milyen célból szegény, s ezt legtöbbször hálásan el is hiszi; de ez aztán minden.” (Márai Sándor: A szegények iskolája)
Magyarország rosszabbul teljesít
A jelentés készítői húsz mutató alapján arra jutottak, hogy a 2010 és 2013 közti években nőtt a szegénység. Magyarország válságra adott válaszai a többségnél rosszabbak voltak, 2010 óta végképp háttérbe szorult a szegénység csökkentésének ügye. Noha a GDP ezt nem indokolja, a szegénységet és gyerekszegénységet leíró mutatók többségénél romlott az EU-n belüli helyezésünk. Ez különösen a 2004 után csatlakozó 12 ország esetében feltűnő, és különösen a 2010 utáni években. Ekkor a 20 mutatóból összesen 2 esetben javult a helyezésünk, 12 esetben pedig romlott.
Európa sereghajtói vagyunk
A 20 mutatóból 10 esetében Magyarország jellemzően a 27 ország között a 25–27. helyen van. Az utolsó helyekre jórészt a gyerekpolitika miatt kerülünk. Néhány ország törekszik arra, hogy a gyerekekkel járó többletterheket kiegyenlítse: 2006 és 2012 között öt olyan ország volt az EU 27 országa között, amelyek tartósan kompenzálták a gyerekhátrányokat, a gyerekes családok szegénységi aránya az átlagosnál kisebb volt. „Magyarország a legkevésbé gyerekpárti országok közt van.” Igaz, a gyermekes családoknak nyújtott pénzbeli ellátásokat tekintve – a gyes és kivált a gyed miatt – elég jó a helyezésünk, de a többi ellátással bajok vannak. Ezért a gyerekek és az össznépesség szegénységi arányai közti rés a vizsgált évek mindegyikében a 27 tagországon belül a legmagasabbak közt volt. Esetenkénti magas rés öt országnál fordul elő. A tartós és tágra nyíló rést együtt tekintve csak Románia van nálunk rosszabb helyzetben.
Fotó: MTI/Etienne Laurent
Még a válságban is jobb volt
2007-2010 között 0–10 százalékkal, 2010-2013 közt 10–20 százalékkal nőttek a gyerekszegénységre vonatkozó különböző szegénységi mutatók. Minden egyes esetben rosszabb a gyerekek, gyerekes családok helyzete, mint a többieké. Szinte minden esetben nagyobb a romlás 2010 és 2013 között, mint a közvetlenül a válságot követő években, pedig akkor sem történt semmi a szegények védelmére, legföljebb nem volt olyan intézkedés, ami anyagi helyzetüket kifejezetten rontotta volna – emlékeztet Ferge Zsuzsa. „A szegények helyzetromlása az egyenlőtlenségek növekedése, a gazdagok gazdagodása mellett ment végbe. A romlásnak számos oka van. Ezek jelentős része kormányzati intézkedésekhez kapcsolódik, jogszabályi megalapozással.” Az egyenlőtlenségek növekedése az állami újraelosztás torzulásával függ össze. Erre példa az egykulcsos, de szegényekre is kiterjesztett adó, a családi adókedvezmény, mely könnyített feltételekkel sem éri el (vagy csak részben) a szegényeket.
A közfoglalkoztatás ártalmai
A jövedelmek alacsony szintjének és csökkenésének egyik oka a valódi foglalkoztatás hiánya. A tartósan intézményesülő, más munkahely-teremtési erőfeszítéseket gyengítő közfoglalkoztatás bővül ugyan, de a közfoglalkoztatási bér a minimálbérnél alacsonyabb. A közmunka csak a családok egy részénél hozott érzékelhető javulást, általában nem segíti a gyerekes családok szegénységből kikerülését. „Eközben a dolgozó szegények helyzete is romlott, a szegénység az alacsony keresetűek körében is nő.” A jövedelmi helyzet romlásának egyik oka, hogy a gyermekes családokat érintő ellátások túlnyomó részét vagy nem indexelték (családi pótlék, gyes); vagy csökkentették (foglalkoztatást helyettesítő támogatás, rendszeres segély); vagy a hozzájutás feltételeit szigorították. A jelentés szerint mára a közfoglalkoztatásba bekerülés feltételei is egyre kirekesztőbbek.
Segélytől a büntető államig
A kutatás szerint nemcsak a jövedelmek csökkenése, hanem számos más intézkedés is sérti a szegények jogait, méltóságát, egész életüket. Ilyenek az önkormányzatonként változó, gyakran szigorodó segélyezési feltételek, mint a lakásbelső vagy tisztaság ellenőrzése. A jelentés készítői választás szabadságát korlátozónak tartják a megfellebbezhetetlen felső döntéseket segélyről, közmunkáról, a pénzbeli ellátások átváltásáról természetbenire, Erzsébet-kártyára. Ezek a megoldások keményen korlátozzák a szükséglet kielégítésének szabadságát. A kutatók a büntető állami jelleg mind gyakoribb megjelenése (bagatell szabálysértésekért szigorú, alkalmasint elzárásra változtatható pénzbüntetések, közterületek „tisztogatása”) közé sorolják a minden ellátásból kizárást, ami most a munkanélküliek felét érinti; a mind gyakoribb családszétziláló kilakoltatásokat.
Fotó: MTI/Kovács Tamás
Falura megy a szegénység
Az új kutatás szerint a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése súlyosan érinti a gyerekes családokat. A területi egyenlőtlenségek sokat emlegetett növekedése azt is jelenti, hogy „a szegénység, kivált pedig a gyerekszegénység, „falura megy”. Az alacsony jövedelem „természetesen” hozza magával a rosszabb, gyakran egészségtelen táplálkozást, a gyerekek fejlődését nehezítő rossz lakáskörülményeket. Ezek a következmények a rossz helyzetű településen élőket, ezen belül a cigányokat, különösen sújtják. Ezeken a településeken a gyermekek jövedelmi szegénysége az országos 23 százalék körüli arány helyett 50–70 százalék között volt 2013-ban.
Illiberális oktatás
A jelentés – a jogszabályok és néhány intézmény átalakuló működése alapján – egyértelműen úgy látja, hogy a kormány gyakran ezzel ellentétes szövegei ellenére „szinte minden esetben gátolja a társadalmi egyenlőtlenségek, a szegénység és a kirekesztés csökkentését, az egyéni jogok érvényesülését”. A stratégiában megfogalmazott céljai elérését sokszor nehezíti vagy ellehetetleníti a szabályozás vagy egy-egy intézményrendszer mélyreható átalakítása. „Az aktív állam a közoktatás rendszerében okozta a legradikálisabb, azóta illiberálisnak nevezett átalakulást.” Fő jellemzője az állam korlátlan beavatkozási lehetőségének törvényesítése az oktatás teljes folyamatában.
„Nincs hálásabb publikum a majomszínházban sem, mint amilyenek az emberek egy népgyűlésen, hol megmagyarázzák nekik, miért voltak eddig szegények, s megcsillogtatják előttük azt a távoli célt, melynek elérése érdekében újabb nyomorúságot és szenvedést kell majd lelkesen elviselniük”. (Márai Sándor: A szegények iskolája)
Mint(h)aprogram
Az államosítás, illetve az állami (kormányzati) érdek minden részletre kiterjedő érvényesítése korlátozza a tanítás és a tanulás szabadságát, a pedagógusok, a szülők, a gyerekek jogait. Lehetetlenné teszi a rosszabb helyzetű többségnek a minőségi, boldogulásra felkészítő képzés elérését, veszélyezteti a társadalom egészének további fejlődését. Mindemellett a stratégia megvalósításából indoklás nélkül maradt ki az iskolai szociális munka feltételeinek kidolgozása, bevezetése, pedig a prevenció, a pozitív iskolai klíma, valamint az időben érkező szakmai segítség nagy szerepet játszik a kamaszkori problémák megelőzésében – írja Ferge.
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Marad a beletörődés
A munkaerő-piaci állami beavatkozás a beígért egymillió, a magánszférában megvalósuló munkahely helyett szinte kizárólag a közfoglalkoztatásra koncentrál. Ebben 200-300 (újabb tervek szerint akár 400) ezer közmunkásnak biztosít egészen sajátos foglalkoztatást. A közfoglalkoztatási bér a minimálbér háromnegyede körül van, a munkajogok töredéke érvényesül, munkavédelem szinte nincs, a nyitott munkaerőpiacon való elhelyezkedés esélye csekély (néhány százalék). A közfoglalkoztatottak jobb híján a helyzetet elfogadták, sőt számos helyen pozitív lehetőségként élik meg. „A közmunka elvesztésétől való félelem miatt a többség feladja a helyzetértelmezés igényét is, az önmaguk és gyerekeik jobb életére vonatkozó változtatás reményét is.”
Cserbenhagyásos kár
A gyereket közvetlenül segítő szolgáltatások – bölcsőde, óvoda – fejlesztése a mennyiségi igényeket és vállalásokat is csak részlegesen elégíti ki, a minőségi, esélyt javító szakmai munka feltételei egyre kevésbé biztosítottak. A kifejezetten a szegény és roma gyerekek esélyeinek javítását szolgálják a – jórészt uniós finanszírozású – kistérségi szintű Gyerekesély programok, amelyek 2010-ben indultak, és elvben 3 év, a gyakorlatban néha ennél rövidebb idő alatt megvalósítandó projektek. Megfelelő feltételek és sokak közös erőfeszítése esetén a helyi programok részlegesen eredményesek lehetnek. „Ha azonban a projekt lezárásával a folyamatok megszakadnak, a cserbenhagyással a kár nagyobb lehet, mint az addig elért haszon. Az elindított folyamatok fenntartása, érdemi folytatása elengedhetetlenül fontos lenne. Eddigi tapasztalataink azonban azt is mutatják, hogy az egyenlőtlenségek, a szegénység, a kirekesztés tartós és lényeges csökkentését – a célokban és alapelvekben megegyező szakpolitikák hiánya esetén – nem lehet lokális projektekkel elérni.
Egyedül – családi hátszél nélkül – nem megy
A jól ismert, különösen veszélyeztetett csoportok – munkanélküliek, romák, nagycsaládosok – mellett a jelentés a „rossz” családba születő kamaszok gyakran reménytelen helyzetére is felhívja a figyelmet. „Családi hátszél nélkül a megkezdett középiskola sem adja meg a kiemelkedés esélyét. Ez különösen igaz a szakiskolákra, amelyek szinte garantálják a korszerűtlen tudású, alig piacképes „szakmunkások” tömeges kibocsátását…” A kutatás fő következtetése, hogy a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiában célul kitűzött folyamat valójában idegen test a mai magyar kormányzat politikájában.
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Megállíthatatlan a zuhanás
„A szegénység enyhítését, a romák integrálását, a területi egyenlőtlenségek csökkentését célzó politikai akarat látszólagos, papíron létező”. A kormány a gyerekszegénység csökkentését és újratermelését megállítani kívánó célokkal csak formálisan azonosult, eszközei szegényesek vagy éppen a céllal ellentétesek voltak, eredményei elkeserítőek. Az eddigi tendenciák alapján úgy tűnik, az EU 2020 stratégiából semmi lényeges nem valósulhat meg, még a válság miatt mindenütt kissé enyhített célok mellett sem. Az ország dezintegrálódása (leszakadása, leépülése – a szerk.), a szociális és etnikai szakadékok mélyülése egyelőre megállíthatatlan tendenciának tűnik – írja Ferge Zsuzsa. A részletek itt.
A kormány ahol tud, segít
A kormányzat elkötelezett az iránt, hogy elérje: Magyarországon ne legyen olyan család, amely nyomorban tengődik. Ezt Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár mondta a szegénység világnapja alkalmából az ország egyik legszegényebb városrészében, a pécsi György-telepen. Az érintetteknek minden segítséget, esélyt szeretnének megadni a felemelkedésre – mondta az államtitkár, aki szerint sikerült is megállítani a gyermekszegénységet, az Eurostat honlapja szerint az elmúlt három évben 415 ezerről mintegy 400 ezerre csökkent a szegénységben élő gyermekek száma Magyarországon.
UNICEF: voltak eredmények is
Magyarországon a 2008-as válság óta 33 ezerrel több gyerek él szegénységben, ami nem egyedüli, hiszen a világ 41 leggazdagabb országában 76 és fél millióra nőtt a szegénységben élő gyermekek száma. A 2008-as válság 2,6 millióval növelte ezt a számot 4 év alatt – derült ki a minapi UNICEF-jelentésből, amely szintén vizsgálta a kormányzati intézkedéseket, és meg is jegyzi, hogy az elmúlt négy évben, a rezsicsökkentés és a családi adókedvezmény kiterjesztése jelentősen hozzájárult a családok terheinek csökkentéséhez. A legnehezebb helyzetben lévő családokban élő gyermekeket szociális gyermekétkeztetéssel, ingyenes tankönyvvel, kormányzati ösztöndíjjal segíti a kormány, hogy ki tudjanak törni a szegénységből. Magyarországon is többen lettek azok a fiatalok, akik nem tanulnak már, de nem is dolgoznak. 2008-tól 2013-ig 11,5 százalékról 15,4 százalékra nőtt az arányuk. A 15-24 éves munkanélküliek száma 20 százalékról 27,2 százalékra emelkedett.
