Amit lát azt inkább nem minősítené – mondta a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró, aki a Vasárnapi Híreknek mesélte el, hogy a korábbi megegyezés dacára a Magyar Televízió nem vette fel és adta le „Az Illés szekerén” című lemeze bemutatókoncertjét. (Korábban Koncz Zsuzsa is elárulta, hogy a köztévé azért adta le a koncertjét, hogy elkerülje személyiségi jogai megsértése miatt a pert – a szerk.) A Fonogram-díjas kétszeres platinalemez iránt nem is érdeklődik a tévé, amelynek – egy talán nem kellően átgondolt Facebook-bejegyzés után – fölajánlotta ingyen, bérmentve a teljes felvételt.
Nem hiszi, hogy ne lenne elég nézője az adásnak, „úgyhogy most a „Magyar Közszolgálati Televízió” bizonyíthatja, hogy az Alaptörvény értelmében és annak megfelelően működik és szó sincs arról, hogy még a kulturális műsorokból is politikai szempontok alapján válogatnak. Bródy János nem tudja, sírjon vagy nevessen azon, hogy 40-50 évvel ezelőtti dalai máig érvényesek. Akár azt is hihetné, hogy zseniálisan örökérvényűt alkottak az Illés korszakában – ám inkább hajlik arra, hogy nem ők látták a jövőt, hanem a társadalom belső viszonyait tekintve szinte ugyanott tartunk. „Az emberi jogok védelmét, a demokratikus jogállamot és a sajtó szabadságát” tartja olyan értéknek, amiért akár utcára is vonul, de közvetlenebb politikai szerepre nem vágyik.
A „magyar politikai rendszert egy rendkívül korrupt, csúnyán elrontott, hazugságokra épült struktúrának” tartja, „aminek a tönkretételében minden jelenlegi és egykori szereplőnek nagy felelőssége van. A civil társadalomból kellene érkeznie a társadalmat megújító mozgalmaknak, mert úgy tűnik, menthetetlenül süllyedünk”. Bródy a civilek felé rokonszenvvel fordul, bár van olyan civil összefogás, ami pártirányítás alatt áll, így a civil szó sem bizonyíték a másfajta gondolkodásra. A különböző színű diktatúrák egyaránt üldözik és idegen testnek tartják a szabad polgárt, aki maga akar rendelkezni sorsa felett, és nem kíván a hatalom kegyétől függő vazallus maradni. Nem véletlen, hogy a valódi civil mozgalmakra nagyon idegesen reagál a politikai szcéna. Bródy János egészen elképesztőnek nevezi, hogy a készenléti rendőrség fenyegetésével és mindenféle adminisztratív eszközökkel próbálják akadályozni a működésüket.
