L. Simon úgy véli, hogy a politika a szakmai közösség ellenére is hozhat jó döntést, utóbbiak ugyanis a status quo fenntartásában érdekeltek. Kijelentette, hogy nem akarja megszüntetni a folyóirat-támogatást, de ha az író szakmán múlna, soha nem lenne változás és az sem érdekelné őket, ha csak két lapot adnak el.
A politikus azt mondta, hogy az írás számára fizikai-lelki kényszer, de nem ír naplót. Politikusi élményei viszont később majd megjelennek írásaiban, esszéiben.
