Orbán ellen Orbán? Nem jó ötlet. De akkor ki? Bajnai Brüsszelbe sem megy, a parlamentből is feláll, sebaj, úgyis ki kell vinni a politikát az utcára. Igaz, ha minden jól alakul, alanyunk addigra az Európai Parlamentben landol.
Pszichológus.
Az is vagyok. Egyebek mellett. Három diplomám van.
Leírná Orbán Viktor személyiségét?
Olyan, amilyennek mindannyian látjuk: tekintélyelvű, agresszív, erős belső mozgatóerővel rendelkező, gátlástalan férfi. De ez most miért fontos?
Mert vele szemben kéne esélyes kihívót állítson a bal. Milyen legyen? Vezérdemokrata, mint Orbán?
Olyan semmiképp.
Pedig a baloldalon szintén vezérdemokrata babérra tör az ambiciózusabbja.
Kicsoda?
Mesterházy és Gyurcsány.
Bajnai Gordon viszont nem vezér típus.
De nem is ambiciózus.
Szerintem az. Igaz, másképpen, mint az említettek. Szerintem az embereknek olyan vezetőre van szükségük, akiben bíznak, aki igazságos, aki megnyugtató környezetet teremt, aki partnernek tekinti őket. Most úgy tűnhet, hogy Orbán Viktor vezérelvű személyisége hasonló típusú kihívót követel meg, de szerintem ez nem így van. És ő sem marad örökké a Fidesz élén.
Kibekkelik? Soká fog tartani.
A politika nem statikus állapot, még a Fidesz esetén sem tudni, milyen karakterek nőnek ki belőle már a következő években.
Azt még az Együtt-PM-ről sem sejteni. Összesen négyen kerültek az új Országgyűlésbe. Hárman be is ültek a patkóba, ám a listavezető Bajnai Gordon nem kér a törvényhozásból, lemond mandátumáról, ami így az ön ölébe hullik. Mivel érdemelte ki?
Egyelőre teljes gőzzel az EP-választásra készülök. Egyébként azzal, hogy jól szerepeltem az egyéni választókerületben, Budapest második kerületében.
Közel tíz százalékot vert önre Varga Mihály.
Hetet. Harmincnyolc és fél százalékot kaptam egy hagyományosan jobboldali választókörzetben. Húszezren szavaztak rám, más körzetben ezzel győztem volna. Ez komoly politikai muníció, büszkévé és elszánttá tesz.
Bajnai nyilván nem látja értelmét egy frakciótlan, pénztől, felszólalási lehetőségei zömétől megfosztott kiscsapatban végigülni a következő négy évet; sőt, az első helyettesként felvetődött Szigetvári Viktor is így döntött. Ön mihez kezd majd eszköztelenül?
A jelenlegi helyzetben közösen alakítjuk ki, hogy a politikusaink milyen formában és szerepben dolgozzanak. Sokféle feladat áll előttünk, ezt többféle térben fogjuk megvalósítani. A parlamentben korlátozott lehetőségek lesznek a politika alakítására, az csak az egyik fórumunk lesz. Annyi biztos, hogy igyekszünk majd minél inkább kivinni a politikát a Parlament falai közül.
Mihez kezdenek az utcán? Az a Fidesz és a Jobbik terepe. Az eddigi LMP-s, PM-es odaláncolások, lufieregetések, matricázások, szoci éhségmenetek is inkább röhejt váltottak ki, mint respektet. Honnan szereznek tömeget?
A parlamenten kívül nem csak az utca van, és nem minden a tömeg. Például a fideszes kordonbontáshoz is csupán két tucat képviselő kellett. A parlamenten kívüli tevékenységben több a szimbolikus elem. És korántsem csak a parlamenti témákban nyilvánítunk majd véleményt. Változtatunk az eddigi reaktív politikán. Ugyanakkor olyan építkező munkába kezdünk országszerte, amire az eddigi egy év nem volt elég. Egyelőre azonban az Európai Parlamentbe készülök, hiszen előkelő helyen állok az Együtt-PM EP-listáján. Hiszem, hogy kijutok Brüsszelbe.
Na de tényleg, mi lesz Bajnaival? Se Brüsszel, se parlament, se főpolgármester-jelöltség… vagy mégis? Ki a PM, ha nem Bajnai? Milyen a nő, ha helyzetbe kerül? Kell-e kvóta? Lesz-e női miniszterelnökünk? Mi lesz nyáron?
Inkább menne oda, mint az Országgyűlésbe?
Ha jól szerepelek, természetesen kimegyek. Én nem csupán reprezentációja vagyok az EP-listának.
Ellentétben Bajnai Gordonnal.
Ő az ismertségével és a politikai befolyásával húzza a listát. A sorban utána következők viszont Brüsszelbe készülnek.
Vagyis az első Együtt-PM-es mandátum a sorban második Jávor Benedeké, a második mandátum pedig a sorban harmadiké, vagyis az öné lenne. Na de két mandátumhoz közel tíz százalékot kéne elérni, miközben még az öt is neccesen lesz meg, ha egyáltalán.
Az Együtt-PM most önállóan indul a választáson, és bízunk benne, hogy jól fogunk szerepelni. Komolyan vesszük ezt a kampányt is. Ráadásul nem csak a konkrét Együtt-PM százalék fontos számunkra, annak is jelentősége van, hogyan végzünk a többi ellenzéki párthoz képest.
Tíz százalék – ez elég nagyívű terv.
Csak nagyívű tervben érdemes gondolkodni.
Esetleg még reálisan.
Persze, de fontos az ambiciózus cél.
Bajnai ígéri, úgy kampányol az EP-re, mint aki „az életéért küzd”. Ehhez képest az Együttben sokan úgy vélik, a volt miniszterelnök épp most hagyja cserben a pártját.
Bajnai Gordon az elmúlt másfél évben elképesztő energiát, munkát, ambíciót, pénzt fektetett az Együttbe. Nem fogja cserbenhagyni.
Nem ül be a Házba, nem megy Brüsszelbe, nem indul a főpolgármesterségért. Mi marad neki? Nincs más érdemi szerep.
Hogy milyen funkcióban veszi ki a részét a munkából, nyáron alakul majd ki, de az biztos, hogy ez meghatározó szerep lesz. Most kampányolunk.
Bajnai miért nem próbálja meg legalább a főpolgármesterséget? Ha győzne az őszi önkormányzatin, hadakozhatna négy éven át a „gonosz Fidesz” és a „gaz Tarlós” ellen. Kemény meló, de akár balos miniszterelnök-jelöltséget is fialhat 2018-ra.
Hamarosan kiforrja magát a helyzet.
Persze Tarlós ellen csak akkor lenne esély, ha a szocialisták visszaléptetnék Horváth Csabájukat.
Mi valószínűleg önálló jelölttel indulunk.
Visszalép Horváth?
Amíg nem álltak fel a jelöltek, ez a kérdés nem értelmezhető.
Ha önök és az MSZP külön-külön indít jelöltet, az tuti Tarlós-siker.
Ami nem jött be április hatodikán, értelmetlen megismételni. Azon vagyunk, hogy alkalmas jelöltet találjunk.
Esetleg ön?
Én parlamenti munkára készülök, jelenleg az Európai Parlamentbe.
Az Együtt-PM ma egyenlő Bajnaival.
Az Együttet több szervezet hozta létre Bajnai vezetésével, mostanáig valóban ő jelenítette meg a pártot, de komoly értékekkel rendelkező csapat állt föl mögötte, melynek tagjait eddig kevéssé tudtuk megmutatni a nyilvánosságnak. Ez most következik.
Új arcok nőnek ki?
Mindenképpen.
Például ön?
Mások mellett én.
Aztán, ha majd lelép Bajnai…
Nem lép le.
Nem most, majd egyszer, hiszen a politika nem statikus állapot, szóval akkor majd nyilván kell új miniszterelnök-jelölt.
Mondom, nincs tervben, hogy Bajnai lelép.
Ön hosszú távon gondolkodik?
Mindig is távlatokban gondolkodtam.
Előbb-utóbb csak lesz itt egy balos női miniszterelnök-jelölt.
Az nagyon jó lenne Magyarországnak.
Lehet az más is, nem csak ön. Hallani, hogy kis képviselőcsoportjuk másik női tagja, a PM-es Szabó Tímea is kormányfői tervet dédelget.
Ebbe az országba különösen kellenek a női politikusok. Már jól tudjuk: amire a férfiak képesek a vezetésben, arra a nők is. Viszont, ahogy a férfiak, úgy a nők is helyzetbe kerülve tudják megmutatni képességeiket. Erről szól a női kvóta a politikában, ami szégyenszemre nálunk nincs.
Minden parlamenti pártban találni nőket.
Tíz százalék alatti az arányuk. Nagyon távol van attól a kritikus tömegtől, ami a politikát megváltoztathatná. A környező országok húsz százalék fölötti eredménnyel büszkélkedhetnek. Az Együtt-PM, egy jövőorientált párt, e gyakorlaton is változtatni kíván.
Magánnyugdíj-mutyi. Orosz lánc. Elzavart IMF. Dupla kamat, lyukat ütő adócsökkentés. Elherdált MNB-tartalékok. Elzálogosított jövő. Családonként egymillió forintos erőmű. Kádár János.
Ön ősfideszes, annak idején részt vett még a tagtoborzásban is.
Így van.
Kéri László írta valahol, hogy a fideszes lányok tehetségesebbek voltak, mint a fiúk.
Nagyszerű nők voltak mind egy szálig.
Mégis, egyedül Selmeczi Gabriella maradt meg közülük a politikában.
Selmeczi később érkezett, ő egy másik időszak képviselője. Az biztos, hogy a korai fideszes nőkben lényegesen kisebb ambíció munkált, mint a fiúkban, pedig tudásban, képességben nem volt hiány. A lányokat eleve arra tanítja a társadalom, hogy alkalmazkodjanak a mindenkori helyzethez, a fiúkat pedig arra, hogy küzdjenek meg vele. Ez baj. Én a három gyerekem nevelése során nagyon figyelek, hogy hasonló helyzetekben a nemüktől függetlenül hasonló visszajelzéseket adjak mindegyiküknek. Remélem, politikusként erről is lesz módom beszélgetni az emberekkel.
Ön is a túlzott alkalmazkodás és az ambícióhiány miatt pörgött ki annak idején a politikából?
Az 1994-es választási vereség után távoztam a Fideszből, de az épphogy nem volt alkalmazkodás, és ambícióhiány sem. Én mindig mindent komolyan csináltam az életemben, ezt a mentalitást hoztam otthonról.
Nem találta a helyét a jobbra forduló Fideszben. De miért nem ment át Fodor Gáborral az SZDSZ-be?
Nem értettem egyet azzal, hogy a szabad demokraták 1994-ben koalícióra léptek az MSZP-vel.
Vagyis nem volt hová igazolni.
Nem kerestem más pártot. Más területekre fókuszáltam. Tizennégy évet az Európa Tanácsnál töltöttem, demokráciafejlesztésen dolgoztam: kormányzati szereplőknek adtam tanácsot demokratikus döntéshozatali mechanizmusok felépítéséről a Balkántól a posztszovjet államokig, emellett civilszervezeteket segítettem. Más keretek között, de azt csináltam, amit 1988-tól Magyarországon.
És most mi ébresztette föl önben a politikai ambíciót?
2010-től azt éreztem, olyan rossz irányt vettek a hazai események, hogy inkább van feladatom itthon, mint Azerbajdzsánban, Boszniában, Marokkóban vagy Tunéziában.
Úgy éli meg, hogy hazajött Magyarországra demokráciát építeni?
Valamennyire hasonló a feladat, mint az emlegetett országokban. Az alapokon kell dolgozni.
Ön csak viszi az Együtt zászlóját vagy szabja is?
Ezt hogy érti?
Alakíthatja is a pártja politikáját? Csak mert másutt egy-két vezető osztja az észt, a többiek legföljebb sajtótájékoztatnak, azt is papírból.
Engem a tartalmi kérdések is érdekelnek. Az 1990-es rendszerváltások átalakították a világot, demokratizálódott Európa, megszűnt a hidegháború, jelentősen csökkent a konfliktusok száma a világban. A pár éve kirobbant gazdasági válság viszont negatív változást hozott, számos olyan politikai szervezet erősödött meg, amely nem a valóság talaján áll, hanem mítoszokat épít, és súlyosan populista. Magyarországon a Fidesz és a Jobbik vitte el ebbe az irányba a politikát. Az ő válaszuk rossz, kártékony, mert nem hoz megoldást a valódi problémákra. Nekünk viszont bár vannak határozott válaszaink a kihívásokra, de nem találtuk meg még azt a hangot, amely jobban megérinti az embereket. Gondolkodni kell rajta – engem ez vonz.
A fideszes válasz ismét kétharmadot ért Magyarországon.
Orbán Viktor válasza nem válasz. Magyarországon az élet rosszabb, mint négy éve. Orbán elszedte és elköltötte a magánynyugdíj-megtakarításokat, ami a jövőnkből hiányzik majd. Mindenféle zavaros háttéralkukban eladósodott, odaláncolta magát az oroszokhoz, javában zajlik a nemzeti bank tartalékainak elherdálása, elzavarta az IMF-et a maga két és fél százalékos hitelével, helyette a piacról finanszírozza az államot dupla kamattal. Vagyis folyamatosan éli föl a jövőt, a mienket és a gyerekeinkét is.
Az Orbán-kormány stabilizálta a szakadék szélén álló költségvetést, rekordalacsony az infláció, három százalék alatt a hiány, százmilliárdokat spórolva az adósságfinanszírozáson csupán két és fél százalék a jegybanki alapkamat, és ha közmunkával is, de nőtt a foglalkoztatottság.
Orbán viszont olyan adócsökkentéseket hajtott végre, ami nagy lyukakat teremtett a költségvetésben, amit számtalan újabb adóval és a jövő elzálogosításával tömött be. Kádár János is ezt csinálta annak idején: Magyarország a nyolcvanas években azért tudott a környezetéhez képest relatív jólétet produkálni, mert rengeteg hitelt vettünk fel.
Orbán alatt érdemben nem változott az államadósság.
De eltűnt évi háromhavi nyugdíjunk, a magánnyugdíj-pénztári megtakarításaink! Ha ezt nem veszi el a jövőnkből, ma tíz százalékkal magasabb lenne az államadósság szintje. Folytatható a sor. Családonként legalább egymillió forintba fog kerülni a paksi erőmű. Az oktatásból a négy évvel ezelőtti források negyede hiányzik. Óriási problémaként fognak ezek a hiányok a fejünkre hullani, miközben nem csökkent az adósság. Egyébként nem Orbán stabilizálta a költségvetést, hanem az elődje, Bajnai Gordon.
Aki ötszázmilliárdos lyukkal adta át 2010-ben a büdzsét.
Bajnai megállította a zuhanást.
Azt a zuhanást, ami az ő két szocialista elődje idején kezdődött, egyikük, Gyurcsány Ferenc kormányában maga Bajnai is szerepet vállalt miniszterként.
Bajnai példaszerű kormányfői intézkedései nélkül Orbán sokkal rosszabb helyzetben lévő országot vett volna át.
Kicsit kérdezném inkább saját magáról.
Tessék.
Ha mégiscsak marad a magyar Országgyűlésben, ön lesz a frakciónak nem minősülő négyfős Együtt-PM csoport feje?
Most az EP-választásra koncentrálok.
Tényleg Brüsszelbe készül?
Igen.
Pedig az interjú alatt végig belpolitikáról beszélt.
Az Európai Parlament nekem belpolitika. Az európai politika a mi mindennapjainkról szól, csak ezt nem mutatják meg azok, akik ott bennünket képviselnek. Az eddigi brüsszeli képviselőinkről Magyarországon senki nem tudta, mit csináltak. Jó, azon túl, hogy időnként szörnyülködünk Deutsch Tamás tweetjein.
Ezzel szemben ön?
Én Brüsszelből is máshogyan politizálnék, mint a mostaniak. Magyarországon is hangsúlyosan jelen lennék, igyekezném formálni a belpolitikát, próbálnám tudatosítani, hogy az unió sikere a mi sikerünk, és a mi sikerünk az unió sikere is.
Mennyi szufla van az Együtt-PM-ben?
Nagy….
…vereség után vagyunk, gondolkodunk, mit rontottunk el. Most az alaptáborba kell visszahúzódnunk, és oxigénpalack és mások terheinek cipelése nélkül kell megmásznunk a Himaláját.
Hiba volt belépni a balos összefogásba?
Ebben a formában biztosan.
Tudta mindenki, hogy nagy bukás lesz belőle, de a kimaradással senki sem akarta magára húzni a vereség felelősségét.
Mi győzni akartunk. Mások talán máshogy kalkuláltak. Az mindenesetre látszott, hogy nem azonos szintű az elköteleződés, ezért ez a technikai koalíció nem működött, nem tudott új szavazókat mozgósítani.
Egy akarnok, egy ripacs, egy balfék és egy nem létező személy – zaklatott balos szavazók jelentős csoportja látja ma így az összefogás vezérkarát.
A tanulság az, hogy érdemesebb önállóan politizálni. Ha versengésre van szükség a baloldalon, hát legyen. Ne a taktikázás számítson, hanem a politikai szereplők tudása, víziója, képessége, hitelessége.
