Van az, hogy elindulunk riportozni, aztán nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztük, a végeredmény pedig egész más lesz (néha izgalmasabb, gyakrabban unalmasabb), mint amire számítottunk – nem baj, van ilyen, a tények makacs dolgok, nem árt hozzájuk időnként alkalmazkodni. De hogy így megváltozik az előjel, az azért ritka.
Három hete indult el a négyes metró, egy-két kis bakit leszámítva sikerrel: nem egyszerűen működik és szép is, hanem úgy működik és úgy szép, hogy a mérhetetlen öntömjénezéssel átadott létesítmények fikázására mindig vevő újságírók és bloggerek sem nagyon tudtak belekötni. Persze, ment a vita fölösleges megállókról, többszörösére duzzadt büdzséről, többéves csúszásról és Tarlós pitiáner gesztusáról, de az igazi sirámok elmaradtak.
Nem baj, gondoltuk, ami késik, nem múlik. A csilivili új közterek és szolgáltatások üzemeltetői ugyanis nem arról híresek, hogy képesek karban- és rendben tartani, ami az első nap még tényleg csillogott-villogott. Elmentünk hát metrózni, hogy megmutassuk, hogyan lakja le Budapest népe az új vonalat. Kerestünk graffitiket, szemetet, leamortizált padokat, ellopott dizájnerszékeket és lehamburgerezett üléseket. Kitalálják, mit találtunk?
Egy matricát, néhány márványba taposott, megfekedett rágót és egy pár szemetesből kilógó papírpoharat. Ezt hagyták hátra az utasok három hét és tíz megálló alatt. Takarítani persze kell, takarítják is, például ottjártunkkor is egy teljes brigád dolgozta meg a Baross teret. Pedig vége a választásoknak. Őrület.
Nem tudjuk, hogy a rengeteg kamerától, a szúrós tekintetű BKK-őrzővédőktől fogták vissza magukat, vagy tényleg úgy tetszik mindenkinek (még a legelszántabb utcaművészeknek is) az új metró, ahogy van, mindegy is. Most következik az a mondat, amit hírportál-újságíró szökőévenként egyszer, ha leír:
Odamentem, megnéztem, minden rendben volt.
Szóval álljon itt egy galéria arról, hogy a metró pont olyan szép, mint az első napján volt, mementóként, hogy az emberiség – de legalábbis Budapest népe – számára talán még van remény.
