Amikor apám 2008 nyarán, egy kerti grillezés közben könnyed hangon elejtette azt a rövid mondatot, „én legközelebb a Jobbikra szavazok, az biztos”, akkor vihogni kezdtem, tele szájjal, fújtatva, hogy ne köpjem rá mozaik családom tagjaira a számban levő negyed disznót. Egészen addig röhögtem így, míg fuldoklás közben rátévedt a tekintetem és láttam a szemén, hogy ez nem vicc volt. 2010-ben nem mertem tőle megkérdezni, kire szavazott, mert a mi családunk nem „olyan”.
Mi nem vagyunk nácik.
Aztán ez az egész feledésbe merült. Tegnap estig.
Nyilván én is megfogalmaztam olyan közhelyes lózungokat, mint hogy „nem az a kérdés, bekerül-e a Jobbik a parlamentbe, hanem az, hány százalékkal” és mikor harmincat mondtam, kiröhögtek. Hajnalkám, te ezt nem tudhatod.
Dehogynem. Az alföldi emberek szűkszavú keménysége, zárkózott konoksága után az élhetőbb Dunakanyarban több a mosoly, a szín, több a francia krémes vasárnap délután. És Budapest. Budapest, te csodás!
Csupa fény. Ragyogás.
Tegnap este értetlenkedve olvastam az ismerősök csalódott posztjait a Facebookon. Nem értették. Nem értették az embereket, nem értették, hogy történhetett ez, miért nem látják mások, mi történik. Aztán én megértettem.
Azok, akik nem értik, hogy nem látják mások, mi történik, pont azokat a másokat nem látják, akiket nem értenek.
Fogalmatok sincs, mi van vidéken. Elképzelni nem tudjátok.
Ahogy a vidéki ember annyit lát Budapestből, hogy itt aztán a romkocsmákban csak úgy folyik az Aperol Spritz és bulinegyed, meg úgy szaporodnak a start up cégek, mint a gomba és hát végre megjelent a magyar Forbes, Várkert bazár meg újabb Michelin-csillag és kinyílott a pitypang! Budapesten csak hipszter van és mindenkinek van legalább egy kommunikációs cége. Mindenki fut a Margitszigeten, és a Berki Krisztiánok úgy váltják az autót, mint más a szaros gatyát. Ez egy élhető város, sőt, maga Európa, fesztiválok és kiállítások és a Dunának itt még valóban kék a színe. Itt van munka és kurvára biztos, hogy van olyan maszek pékség, ahol a békebeli kovászos kenyér még mindig háromhatvan. A szomszédék Janija is fönn van, mesélte az anyja a lépcsőházban, hogy mennyivel olcsóbb ott minden, a kaja is, a lapockát az Auchanban úgy vágják utánad.
Fotók: Kummer János
Ne röhögj, te mit tudsz a vidéki kollégáról azon kívül, hogy prosztónak tartod, mikor hétfőn kirántott húst hoz ebédre? Anyué, hogyne. A Vapianóban ezerhárom egy tészta, ez mekkora szarrágó, bazz. Neked még Debrecen is egy szaros kisváros. Höhö, láttál már mozgólépcsőt? Ezek, na, ez a sok vidéki bunkó szavazott ezekre, meg lehet nézni az eredményeket, megint Pesten van az ész, a 99%-os feldolgozottság nem hazudik. A sok vidéki paraszt, azok miatt van minden. A miskolciak nem értik meg hogy csak a hiányt termelték a ruszkiknak, aztán most sírnak, ahelyett, hogy összekapnák magukat.
Hát, nem.
A vidéki embernek nincs melója, soknak nyolc-kilenc éve. Ül otthon, már pattintósra se telik, tekeri magának a legolcsóbb dohányból a cigit, a fia rég kinn van Skóciában. Az asszony németbe’, egy öregasszonyra vigyáz, szerencséje van, mert pelenkázni nem kell. Abból élnek.
Ő meg itthon ül, szégyenszemre, erős férfiként. Szar az egész. A vidéki fiatal megtanult angolul meg németül, van két szakmája, de nem kell, mert túlképzett, a polgármesteri hivatalba csak ismerős révén lehet bekerülni, pedig az legalább biztos lenne. Nem kell, mert mindenki kereskedelemből meg szolgáltatásból akar megélni, termelés nincs, hova menjek ingázni bazmeg, a legközelebbi nagyváros százhúz kilométer, a lakás meg itt van, ha eladom, nem megyek vele semmire, nincs ára, benn a nagyvárosban nem kapnék érte egyszobásat se, ha albérletezek, egykettőre felélem az árát.
A vidéki faluban nincs munka, mert a kisbolt maszek, ki hoz ide céget? Három földút vezet ide be, még szerencse, hogy nincs sok cigány. Aki van, rendes, de három faluval odébb, a fél falu üres, düledeznek a házak. Az óvoda is bezárt, a fiatalok bementek a városba. Nekem má’ oly mindegy, a kis nyugdíjamból segítem az onokámat, ahogy tudom, de mi lesz a gyerekekkel, szegény lányom akart volna még egy fiúcskát is.
Há’ seftelünk. Munka? Hát az nincs. Néha lehet menni a polgármesterhez dolgozni, ha mindenki csak annyit lopna, mint ő, nem itt tartanánk! Fideszes hát, most is rá szavaztunk, mondta, hogy legyünk észnél, nekünk is jó, ha ő marad, ismeri a föntieket és ha nem fideszes a falu, nem gyün a péz. Szóval, jó ez így, mindenkinek. Van itt ilyen EU-s program is, lehetett menni kosárfonó tanfolyamra, de csak hatvan év feletti férfiaknak. Hát, van olyan hangulat, mint a kocsmában. Menni nem megyünk vele semmire, de csak ezt lehetett az idén pályázni, mondta az Ilonka a hivatalba’. Itt az erdő, onnan hozzuk a tüzifát. Nem szabadna, de mindenki becsukja a szemit, meg nem fagyhatunk meg, nem?
Mondja csak, hogy cigány, ne romázzon itten. Mink jól vagyunk, hát. Mondom a gyereknek, tanuljon, szakács lesz, énnekem nyolc általánosom van. De mink nem lopunk. Mink nem olyanok vagyunk. A Kálmán agyon is vágna. Mennék én, de hova? Jelentkeztem takarítónak, be se hívtak. Van itt ez az arany gyerek, a szociális munkásunk, a Misike, az sokat segít. Szegény, jön hóba-fagyba, biciklivel, néha főzök neki kávét, ha van, kocsira nem telik, de jön, minden héten. Mondta most is, hallotta, hogy gyünnek és hoznak csomagot meg levágott csibét, de ne fogadjuk el, mert azt akarják cserébe, hogy arra szavazzunk, akire ők mondják. Mondta a Misike, a tisztesség többet ér a csibénél. De hát lesz itt a soron, aki elfogadja, mert nagy a szegénység, jaj, nagy.
Na menjen innét, de gyorsan és tegye el azt, engem ne vegyen föl! Mit mondjak, he? Azt úgyse írja meg, hogy elegünk van a cigányokból, hogy három pébé palackomat meg a simson motoromat is elvitték a múlt hónapban? Hogy nem lehet kint hagyni lassan egy gatyát se? Azt nem írja le, akkor mit akar leírni? Na takarodjon innét a csudatelefonjával és örüljön, hogy luk van a seggén, nem szégyelli magát, hogy az én kibaszott életemen akar riportozni?
Vidéken tudják, milyen 47 ezer forintból megélni és vidéken tudják azt is, hogy ezt mindenki leszarja. Te is meg a politikusok is. Senki nem foglalkozik velük. Néha van egy kis cirkusz, átadják az új kultúrt meg hoznak száz árvácskát a Petőfi utca végére, ahol olyan csúnya gazos volt, meg eus pénzen pályáznak csatornára. Nemhogy munkát hoznának.
Negyven százalék maradt otthon, mert már beleszarik. Mert nem hisz el semmit. Mert a kisvárosi meg a falusi ismeri a jelöltet még abból az időkből, mikor az a homokozóban ült és kevergette a pisakását, és előbb tudja, mennyit fog lopni, mint a jelölt. Mert dühös. Mert harsányan, de könnyekkel a szemében röhög azon, hogy az LMP bejelenti: a következő négy évben ők a vidék problémájára koncentrálnak.
Nyilván van buta is meg nemtörődöm is. De nagy tömegek dühösek, elkeseredettek és fásultak.
Így aztán a vidéki arra szavaz, aki ügyes kommunikációval meggyőzi arról, hogy a legégetőbb problémáira megoldást ad. És ez a Jobbiknak kurvajól sikerült. Redizájnnal, vizslakutyussal. A FIDESZ meg rutinból nyomja ugyanezt.
Te meg hülyézed a vidéket és kiröhögöd, mert azt hiszik, Pesten mindenki Google Glass-ban rohangál az utcán. Te meg azt, hogy a mélyszegénység szó egy fikció, Szegedről meg annyit tudsz, hogy ott lakik a Picsaember.
Na ki a hülyébb? Én vagy te?
