A két szervezet jószolgálati küldetésként, önszorgalomból fogott hozzá a szervezéshez. Szereztek termet, elkészítették a tematikát, kijelölték az időpontot és felkérték vitavezetőnek az erre egyik legalkalmasabbat, a Pulitzer-emlékdíjas Baló Györgyöt. Időközben azonban akkora lett a vita körüli hangzavar, hogy javaslatukat már nem érdemes előterjeszteniük. Ugyanakkor továbbra is úgy vélik, a „demokratikus értékeink romlásának jele, hogy a miniszterelnök-jelöltek vitájának alkotmányos hagyománya 2010-ben már megszakadt Magyarországon. A vita hagyománya helyreállítandó”.
Javasolják, hogy minden választási kampány természetes része legyen legalább a két legesélyesebb miniszterelnök-jelöltnek a rádiók és a televíziók előtt lefolytatott nyilvános vitája. „A vita mindenkori tárgya Magyarország jövője: mire számíthatnak a választók a következő években? A tájékozódni vágyó közönségnek joga van ehhez!” Azért kell vitatkozni, mert a kampánynak kiemelt jelentősége van a politikai tájékozódás szempontjából. Ez az a rövid időszak, amikor a választók a szokásosnál jóval több figyelmet fordítanak a közéletre. Ekkor a nyilvános közbeszédnek kitüntetett fontossága van a demokratikus döntéshozás legitimitása szempontjából. “A kormányzásra igényt tartóknak elemi kötelességük, hogy elősegítsék választóik tájékozódását, hogy ebben a kivételesen fontos időszakban a választók megfelelő formában juthassanak információkhoz.”
A pártok fizetett hirdetései erősen korlátozottan adnak reális képet a hirdetőről. A hírműsorok csak részlegesen, töredékesen látják el a politikai tájékoztatással kapcsolatos feladataikat. A pártok kampányeseményei, noha fontosak, csak korlátozottan segíthetik a választópolgárok tájékozódását. Televíziós politikai vitaműsoroknak eddig csak elvétve, kihívások formájában hallottuk hírét. A magyar demokrácia történetében valószínűleg a mostani lesz az első viták nélküli választási kampány. A tudatos és informált választói döntéseket nem szolgálják az ellenvetés nélküli monológok. Ez elfogadhatatlan lenne.
A tájékozódás egyik legfontosabb lehetőségét az biztosítja, amikor a miniszterelnök-jelöltek egymással vitatkozva fejtik ki nézeteiket a nyilvánosság előtt, úgy, ahogyan az korábbi kampányok alatt megszokott volt. “A miniszterelnök-jelöltek tévés vitája a ritka pillanatok egyike, amikor a választó díszcsomagolás nélkül figyelheti meg, hogy a miniszterelnök-jelölt nem gondosan koreografált helyzetben, hanem akár az ellenérdekelt fél szorításában, esetleg a másik által hibákra kényszerítve áll helyt magáért. A modern demokráciában ezt az eseményt semmi nem helyettesítheti.”
Miről kell most vitatkozni?
Az elmúlt évek legtöbb vitát kavart közéleti kérdéseit és legfontosabb társadalmi és gazdasági változásait figyelembe véve a következő témakörökben kellene a miniszterelnök-jelölteknek érveiket kifejteniük – tudatta a két szervezet.
1.Tervez-e változtatásokat a csökkenő létszámú országgyűlés működtetésében? Elégedett-e az egyes törvényjavaslatok országgyűlési vitájával, akar-e változtatni a szabályokon? Kívánja-e garantálni az ellenzéki kezdeményezésű vizsgálóbizottságok létrehozását? Mit gondol a parlamenten kívüli szólás, a közéleti viták szabadságáról, a sajtószabadság állapotáról?
2. Alaptörvény vagy alkotmány? Elégedett-e a szabadságjogok érvényesülésével? Ön szerint a magyar alkotmányosság általában és különösen eleget tesz-e a nemzetközi minimumkövetelményeknek? Változtatna-e és mit a független intézmények (Alkotmánybíróság, bíróságok, ombudsmanok, Állami Számvevőszék, MNB) helyzetén? Helyes-e, hogy az Országgyűlés dönt a bevett egyházi státuszról? Változtatna-e a kétharmados törvényekben rögzített közpolitikák körén, helyes-e, hogy az Országgyűlés kétharmaddal dönt az adó- és nyugdíjrendszer szabályairól, földtulajdonlásról és például a kizárólagos állami tulajdonról? Változtatna-e a külföldön élő magyarok választójogán? Megváltoztatja-e a kétharmad által független pozíciókba kinevezettek megbízatását, ebben a kérdésben milyen szabályok szerint döntene?
3. Elkötelezi-e magát Magyarország EU-tagsága mellett? Hogyan látja az ország transzatlanti kapcsolatainak jövőjét? Mikor lehet Magyarországon euró?
4. Választási győzelme esetén milyen Magyarországot lát 2018-ra? Vállalja-e, hogy a következő költségvetésben mindenképpen növeli az egészségügyi, az oktatási és a kutatás-fejlesztési kiadásokat – és melyiket mennyivel? Milyen forrásból?
5. A választók mely mai gondjai a legfontosabbak önnek? Mik a legsürgősebb jogalkotási feladatok? Van-e kidolgozott, határidős terve az éhező gyerekek, a hajléktalan emberek, a legnehezebb helyzetű devizahitelesek segítésére, a férfiak és a nők közötti bérkülönbségek csökkentésére?
6. Mit tesz azért, hogy az országban csökkenjen a megosztottság, a „másik” sértegetése, a gyűlölködés?
7. Milyen gyakorlati intézkedéseket tervez az ország gazdasági helyzetének, versenyképességének javítása, a tartós és érdemi gazdasági növekedés beindítása érdekében? Kell-e és lehet-e csökkenteni az ország eladósodottságát? Érzékel-e a gazdaság szereplőit érintő jogbizonytalanságot, ha igen, hogyan kíván ezen változtatni? Van-e gyakorlati terve a vállalkozásokat nyomasztó adminisztratív terhek csökkentésére? Mennyi állam és mennyi állami tulajdon legyen a magyar gazdaságban? Mit kíván privatizálni, mit államosítani? Mit kell tenni esetleg változtatni a földtulajdon és a mezőgazdasági gazdálkodás tulajdonosi és részvételi jogosultságai tekintetében?
8. Hány új munkahely lesz a közszférában, illetve a versenyszférában 2018-ra? Hogyan lehet megállítani a fiatalok elvándorlását? Vissza lehet-e hívni a külföldre távozottakat?
9. Milyennek látja a jövedelmi egyenlőtlenségeket Magyarországon ma? Kívánatosnak tartja-e ezek csökkentését? Milyen adórendszert tervez? Egy- vagy többkulcsosat? Hogyan tervezi segíteni a munkaerőpiacról sok éve kiszorult képzetleneket? Mit gondol a közmunkáról? 2018-ra mennyi lesz a minimálbér Magyarországon? Mit tervez a reménytelen szegénység csökkentésére, megszűntetésére? Mit gondol a magyar szociálpolitika helyzetéről, tervez-e változtatásokat?
10. Mit vállal a roma emberek helyzetének jobbítása érdekében? Integráció vagy „szeretetteljes szegregáció”? Ki viselje a terheket? Ki és milyen forrásokból segítse a helyi közösségeket?
11. Mi a teendő a közoktatásban Magyarországon? Több pénzt szánna rá? Maradjon-e a központosítás vagy változtatásokra van szükség? Milyen szakmai autonómiát kínál az iskoláknak, a pedagógusoknak? Hány éves korig legyen tankötelezettség? Mit gondol a szakképzés és a felsőoktatás arányáról?
12. Tervezi-e az egészségügyi költségvetés érdemi növelését? Mit tenne a kórházak helyzetének és a kórházi állapotok javításáért, a rendelőintézeti és a kórházi várólisták csökkentéséért?
Az Eötvös Károly Intézet és a Védegylet tisztában van azzal, hogy ma a vita esélytelen. Mégis felajánlják segítségüket, ha az érintettek képtelenek megegyezni és azt sem tartják kizártnak, „hogy a miniszterelnök-jelöltek egymást követően, azonos szabályok és időkeret mellett ugyanazon moderátor felügyeletével mondják el az országunk szerintük kívánatos jövőjéről gondolataikat”.
