Rádóczy Gyarmathy Gábor festő- és grafikusművész a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett, felsőfokú művészeti tanulmányait a poznańi Képzőművészeti Főiskolán végezte. 1980-ban a pármai Művészeti Akadémián tanult, mesterei Bálint Endre, Gyarmathy Tihamér, Tesseyer, Brzozwsky voltak. 1967 óta rendszeresen kiállít Magyarországon és külföldön. Rákosszentmihályon él és alkot műtermében, ahol oktatói tevékenységet is folytat. Művészi alkotótáborok rendszeres szervezője, vezetője. 1980 óta a Pármai Művészeti Akadémia tagja. Számos külföldi- és hazai pályázat díjnyertese, köztük – két ízben is – az “Italia 2000” nemzetközi pályázat ezüstérmese. 1980-ban Honoris Causa kitüntetetést kapott Olaszországban
Művészetének kezdetén főként fekete-fehér, színes grafikák, rézkarcok készítésével foglalkozott. Gazdag, igényes kompozíciói hamar felkeltették a szakma figyelmét. Később egyre inkább a festészet felé fordult. Egyaránt fontos számára a rézkarcolás fegyelme és pontossága, valamint a festészetben a színek érzelmi kifejezőereje. Többször választ azonos témát a más-más műfajban készült alkotásainak, gyakorta előképként tekint egy-egy rézkarcára, grafikájára, melyet aztán festmény formájában is elkészít. Grafikáin, rézkarcain, festményein gyakran jelenik meg a szürrealista képzetek által átszőtt világ, melyben összemosódik az álom és a valóság, ahol a mindennapi tárgyak jelképekké válnak. Alkotásai egy határozott, erőteljes festői látásmódba illeszkednek. A kiállításon szemlélődve folyamatosan meggyőződhetünk határtalan képzelőerejéről, fantáziájáról, melynek alapja a történelem, a művelődéstörténet és az őstörténet területén szerzett tudása. Ábrázolásai közt gyakran találunk lovakat, mitologikus állatokat, sólymot, turult, mondabeli alakokat, ősöket.
Szuggesztív festői képességeire már korán nagy hatással volt édesapja, Gyarmathy Tihamér (1915-2005), a XX. századi magyar festészet egyik kiemelkedő festőművésze, aki támogatta fiát a művészeti kibontakozásában.
A kiállításon látható festményei, rézkarcai összetett kompozíciókról árulkodnak, melyekben a rútság, a gonoszság és az erőszak mellett éppúgy megjelenik a szépség és az erotika, a mozgalmasság, a kavargó érzelmek ábrázolása, a színek drámaisága.
