Szirmai Irén 2009 óta a Vörösmarty Színház táncosa, rengeteg előadást színesít művészi fellépésével. Első székesfehérvári bemutatója a Játék a kastélyban című vígjáték volt, amit számos musical, operett, színmű és gyermekelőadás követett: Kabaré, Godspell, Mágnás Miska, Lili bárónő, Bizánc, A kommunizmus története elmebetegeknek, Rozsda Lovag, Pán Péter, Óz, a nagy varázsló… Az idei évadban a Lear király, a Koldus és királyfi és a Pillangó szereplőjeként lép a nagyszínpadra, jelenleg a My Fair Lady című musicalt próbálja.
“8 évesen felnőtt lettem”
Szirmai Irén a Vörösmarty Színház oldalán olvasható interjúban arról mesél, hogy elsős kislány volt, amikor Markó Iván beválogatta a Győri Balettiskolába. A klasszikus balett sok mindenre megtanította, így nyolcévesen már szinte felnőtté vált. Mint elmondta: “Egyszer egy törökországi nyaralásról kellett lemondanom, mert előadásunk volt. Elutazott az egész család, anyukám, a nővérem, édesapám, míg nekem az imádott nagymamámnál kellett töltenem egy hetet. Így kezdődött a gyerekkorom.”
Az első darab, amiben táncolt is, a Gulliver Úr utazásai volt a Győri Nemzeti Színházban. Azóta táncolt a Debreceni Balett előadásaiban a Csokonai Nemzeti Színházban és a Magyar Balett Színház Gödöllő produkcióiban is. Most a Vörösmarty Színház társulatának tagja.
“A Vörösmarty Színház elvárja, hogy otthonosan mozogjunk a különböző stílusokban. Mindig más koreográfussal dolgozunk, valaki hiphopot, valaki jazzt, valaki balettot csempész a mozdulatsorokba, így folyton változik, hogy éppen minek kell megfelelni. Mindig minden koreográfus egy új kihívás.”
Most még nagyobb kihívás elé állították
A Móricz Zsigmond regényéből készült színpadi adaptációban, a Pillangóban ugyanis nemcsak táncol. “Horváth Csaba rendező megnézett minket, meghallgatta a hangunkat és rám osztotta Panka néni szerepét. Utólag megtudtam, ő az első perctől fogva nekem szánta.”
Nem ez az első szöveges szerepe, A csárdáskirálynő avagy 1916 című operettben ő volt Miss Barrow, az angoltolmács.
“Bevallom, rettenetesen izgulok minden előadás előtt. A nézők nem tudják, hogy én táncos vagyok. Ha nem azt nyújtom, amit várnának, akkor azt mondják, „na, kis ügyetlen színésznő”, és nem azt, hogy „a táncoslány legalább megpróbálta”. Meg kell nekik felelni. Így még nagyobb a súly.”
A Szirmai Irénnel készült teljes interjút itt olvashatja el.
