“DXN Család, kérlek segítsetek!!! Ma délután személyesen is találkoztam a 21 éves Ferenc Dáviddal, aki családi okok miatt hajléktalanná vált, egy fűtetlen, üres trafóházban éjszakázik, és napközben a Szent István körút 17 sz alatti Spar áruház előtt tanyázik! Szívesen vállalna munkát! Kertész, kertépítésben van gyakorlata, minden megoldás fontos lehet számára! Nem iszik, értelmes jóravaló srácnak látszik!! Kérlek benneteket tegyünk meg közösen mindent, hogy esélyt adjunk számára egy jobb, és szebb jövő lehetőségére!” – ezzel a poszttal indult Ferenc Dávid nem mindennapi története, egy olyan lavina, amelynek köszönhetően talán neki is lesz esélye egy normális életre.
A fiú 16 éves kora óta él az utcán. Akkor veszítette el édesanyját, akinek a halálát nem tudta feldolgozni, így inni kezdett. A családja ezt nem nézte jó szemmel, és végül “közös megegyezéssel” úgy döntöttek, eljön otthonról. Egy rövid ideig még sikerült fenntartania magát, de amikor a főnöke nem fizette ki kéthavi munkáját, az albérlete elúszott, és mivel nem volt félretett pénze, nem maradt más választása, mint az utca.
Böczkös István és Ferenc Dávid
Azóta eltelt majdnem hat év, Dávid pedig megtanult túlélni. Enni azt eszik, amire futja, fürödni a nappali melegedők valamelyikében szokott, az estéket pedig mostanában egy budatétényi, üres trafóházban húzza ki. Kérdésünkre, hogy miért nem megy inkább szállóba, határozottan azt mondja: “Oda soha többé!”
“Volt két zsák ruhám, azzal mentem be a szállóra. Másnap semmim nem volt, de szó szerint semmim, még a bakancsomat is elvitték” – meséli. Dávid a munkalehetőségekről is hasonlóan nyilatkozik: “A közmunka kihalásos alapon megy, lehetetlen bejutni. A hómunka az egyetlen, de hó nélkül nehéz…”
Ám mindez már a múlté, miután ugyanis egy rendszeres adományozója feltöltötte a Facebookra a történetét, a budapestiek megmozdultak, és rengetegen döntöttek úgy, hogy megpróbálnak segíteni.
“Másnap csak pislogtam. Nagyon sokan jöttek, ruhákat kaptam, élelmiszert, pénzt. Radásul, ha minden igaz, akkor kapok egy lakást is, amit fél évig használhatok. Így el tudok majd menni dolgozni, fűtött helyről, kipihenve, tisztán” – sóhajt. Arra a kérdésre pedig, hogy a lakást miből fogja fenntartani, újabb jó hírekkel szolgál: munkát is ajánlottak neki, többfélét.
“Eddig nem volt munkám, most meg a bőség zavara” – mosolyog, majd megnyugtat, hogy hála az adományozóknak, van már B-terve is. Ha a lakást nem tudja fenntartani, akkor irány a lakókocsi, amit szintén a napokban ajánlottak fel neki.
“Nagyon jó érzés, de zavarban vagyok” – mondja, majd sietve hozzáteszi: álmában sem gondolta volna, hogy ilyesmi fog vele megtörténni, és egyúttal mindenkinek nagyon köszöni.
