Tavaly augusztusban, az MSZP és az Együtt-PM megállapodásakor azt írta a Political Capital, hogy „nem a mai megállapodás az ellenzék legnagyobb problémája, hanem az elmúlt csaknem egy év nyilvánosság előtt folytatott, imázsromboló egyezkedése”.
Az azóta eltelt időszakban is a megállapodás kényszere bénította a baloldalt, három hónapjuk maradt az új, kibővített együttműködés tartalommal való feltöltésére – mondják a mai megállapodás után.
Együtt PM le, DK fel
Bár a nyárvégi megállapodás az akkori erőviszonyok mellett racionális döntésnek tűnt, az azt követő hónapokban az Együtt-PM támogatottsága – a teljes népesség körében – az ötszázalékos küszöb környékére zuhant, míg ezzel párhuzamosan a DK-é majdnem ugyanebbe a magasságba emelkedett.
Gyurcsány Ferenc pártját még be lehetett volna venni az ellenzéki együttműködésbe koordinált indulás mellett is, a megosztott ellenzéket számos ponton sújtó új választási rendszerben felvállalhatatlan kockázatot jelentett, hogy két párt is a bejutási küszöb környékén egyensúlyoz. Bármelyikük is rekedt volna kívül, az a baloldali ellenzéki győzelem utolsó esélyét is elvette volna. Ez a kényszer szülte a közös jelöltekre és a közös listára épülő indulást, amely mellett az elvesző szavazatok kockázatát sikerült kiiktatni.
A kormánnyal elégedetlen, elkötelezetlen, a Jobbikot elutasító választók viszont a korábbinál nagyobb gondban vannak: vagy behúzzák az ikszet az egész baloldali csomag mellé, vagy nem szavaznak – esetleg az LMP-t vagy valamelyik kis pártot választják. A választást végső soron ők döntik el.
Üres lista
Az országos lista helyezéseinek pártok szerinti leosztása nyilvánosságra került ugyan, azok nevekkel való feltöltése még várat magára. Egyelőre csak azt számolgathatjuk, hogy különböző forgatókönyvek szerint hány listás hely juthat a pártoknak. Ez azonban nem ad választ arra a kérdésre, hogy hány helyre számíthatnak a közös listán induló szereplők külön-külön. Ha ugyanis például 25 listás helyet nyer a friss pártszövetség, de az első 25 helyezett közül öten egyéni kerületi győzelmet aratnak, akkor a lista 30. jelöltje is mandátumot nyerhet. Ha nincs egyéni győztes, akkor a 26. hellyel sem lehet bejutni.
Forgatókönyvek
Az alábbiakban ezért csak azt kalkuláljuk, hogy a Fidesz-baloldal-erőviszony változtatásával – néhány változó rögzítése mellett – hány listás mandátum juthat a közös listának.
Rögzített adatok:
- belföldi részvétel: 4,8 millió fő (60%)
- külhoni részvétel: 300 ezer fő, ezek 100%-a a Fideszre szavaz (szándékosan a baloldal számára legkedvezőtlenebb forgatókönyvvel számolunk annak érdekében, hogy kiderüljön, melyek a biztosan befutó listás helyek)
- Jobbik: 15%
1. forgatókönyv: LMP bejut
- LMP: 5,5%
- egyéb parlamentbe be nem jutó kis pártok összesen: 3,5%
2. forgatókönyv: LMP nem jut be
- egyéb parlamentbe be nem jutó kis pártok (LMP-vel együtt) összesen: 7%
Bajnai Gordon és Szabó Tímea mellett így legfeljebb a 16. helyre kerülő Együtt-PM-es jelölt tekinthető biztos befutónak, a 36. helyezett már legalábbis izgulhat, a 48-49. pedig csak a pártszövetség egyéni győzelmeiben bízhat, ami előrébb csúsztathatja őket a listán.
Hasonló a helyzet a DK-val: Gyurcsány Ferenc mellett a 19. és a 26. helyezett bejut, a 39. és a 45. jelölt sorsa már bizonytalanabb. A Liberálisok közül minden bizonnyal csak a 4. helyet megszerző Fodor Gábor jut mandátumhoz, az 56. és 58. helyre szorult párttársainak csak áttörő ellenzéki győzelem esetén van esélyük.
Minifrakció az Együtt PM-nek és a DK-nak?
A ma nyilvánosságra hozott információkból az is kiderül, hogy a PM nem ambicionálja az önálló frakciót, ahhoz ugyanis legalább 5 képviselőjének mandátumot kellene szereznie. Az Együtt-tel közösen viszont ez jó eséllyel összejöhet, ahogy a DK-nak is, ha listás helyeik mellett néhány egyéni győzelmet is képesek begyűjteni.
Az együttműködési keret tehát új, a kihívás a régi: a hosszú ideje csak magával foglalkozó ellenzék képes-e alig három hónap alatt mintegy millió új választóval elhitetni, hogy az ő kezükben Magyarország jobban teljesítene.
