„Ön dönt: ki vegyen Öntől vért? 1., Előre egyeztetett időpontban, az Ön lakásán, egy szakember. 2., Hívatlanul, itt az udvarban, a Kutya. Az 1., válasz esetén csak hívja az alábbi telefonszámot. A 2., válasz esetén csak ugorjon be a kapun, és hívja a 104-es számot!”
Fotók: Kummer János
Fóton vagyunk, a honi abszurd fellegvárában; a fönti véres szöveget egy helyi egészségügyi kisvállalkozó kapujáról másoljuk, a kerítés mögül német juhász vicsorog kifelé.
Fót egy vizuális sokk. A világ boldogabb vidékéről érkező, közepes érzékenységű városdizájner a településre érve azon nyomban hátsófali infarktus kapna: a házakat mintha a Bárki Bármit Felhúzhat Bármiből Bárhová versenyre építették volna szorgos kezek az elmúlt bárakárhány évben. Pedig szándék az van jóra, szépre, modernre, de sajnos nyüszít az igyekezet a nemesvakolat-katalógus valamennyi telített színét magukévá tevő drájvitozott otthonokon és a kézzel homlokzatfestett üzleteken. (Kolibri fagyizó! Puncs, eper, madártej?)
Fót pompás adottságokkal bír – nyíllövésnyire Budapest, közel a sztráda meg a körgyűrű, gyönyörű a táj, csoda a templom, a kastély, itt a gyerekváros -, virágozhatna, mint mondjuk Budaörs, de bimbó se fakad. Fótnak még városközpontja sincs, mi több, azt sem tudja eldönteni, hová is szeretne városközpontot, vagy legalább egy városházát a mostani rettenet helyett.
A lemaradás oka természetesen a helyi politika: Fóton a közös képviselőcsoportban ülők is feszt azon mesterkednek, hogyan nyiszálhatják el egymás nyaki verőerét, és akkor az interfrakcionális inzultusokról még nem is ejtettünk szót.
Ismerősen cseng a Mádly Zsolt név? Igen, ő az a fideszes polgármester, aki bő négy éve egy testületi ülésen hozzávágta a mikrofont szocialista kollégájához, kinek egy videofelvétel tanúsága szerint felrepedt az orrnyerge. Mádly utóbb azt nyilatkozta, igazából el sem találta ellenfelét. „Nem tudom, hogy sikerült neki vért produkálnia – nyilatkozta a Népszabadságnak -, tény, hogy az, ami történt, nem okozhatott volna neki orrvérzést, különösen nem ilyen hamar. Szerintem itt valami nem stimmel.” Azt meg már a tv2-n ajánlotta fel, hogy „saját költségen DNS-tesztet végeztetek a kábel végéről”. Miért is? Maradt-e rajt orr?
Egyéb legendás közéleti attakot is köszönhetünk Mádlynak. Regnálása vége felé egy testületin lazán kihúzta a neki ellenszenves képviselők mikrofonját, majd hívei kíséretében kivonult a teremből. Mikor tapasztalta, hogy a többség tárgyal tovább, evőeszközökkel felfeszítette a hivatal kapcsolótábláját, s lecsapta a biztosítékot – erről is van videó, csudás.
A villanyászati bravúr dacára Mádly ciklus közben megbukott. Épp úgy, mint pár évvel korábban elődje, valamint pár évvel később utódja, mindannyian fideszesek. A régmúlttal ne foglalkozzunk, a minapi események viszont fontosak számunkra, hiszen végül is emiatt, a most vasárnap esedékes időközi polgármester-választás okán autóztunk Fótra.
Megmagyarázzuk. A helyi húsdaráló friss áldozata Cselőtei Erzsébet. Egy fideszes fóti belbotrány nyomán, még 2008-ban a párt országos vezetése menesztette az aktuális helyi elnököt, s a vákuum a decens, négygyermekes asszonyt, Cselőteit emelte a megüresedett posztra. Sőt 2010 őszén a polgármesteri megbízatást is ő nyerte el. Ígérte, békét teremt a háborgó testületben.
A tizenegy tagú testületbe vele együtt hét fideszes jutott, akik közül egy fő azonnal átült az ellenzékiek közé (ez is milyen?), ezzel együtt maradt hajszálnyi narancsos többség a grémiumban. Csakhogy a hat osztható szám, s ha osztható, Fóton osztják is: addig-addig ment az adok-kapok, míg Cselőteit a sajátjai leváltották a pártelnöki posztról. A hirig folytatódott, most szeptember tizennyolcadikán: egy késő estébe hajló, anyázós ülésen Cselőtei kérte, lesznek szívesek normálisan beszélni vele a párttársai, s miután konstatálta, hogy ez nem jött össze, lemondott. Azóta kerüli a városházát.
Otthonában érjük utol az expolgármester-asszonyt, kapurácson át beszélgetünk vele úgy tíz percet, de kéri, ne idézzünk tőle, legföljebb ennyit: „Fogalmam sincs, mi volt az oka a velem szembeni bizalmatlanságnak. Nem értem, mi folyik itt, még egy adventi vásárt sem lehet tető alá hozni. El sem tudom képzelni, ki képes egységet teremteni, tán majd egyszer egy teljesen új testület. Engem kifárasztottak, ezért adtam fel.”
A fóti Fidesz élén Pozderka Gábor váltotta (puccsolta) Cselőteit. Úgy lenne logikus, hogy most a polgármesterségra is ő kandidál. Csakhogy az országos Fidesz ismét besokallt a fóti lerakat ámokfutásától, és úgy határozott: nem állít jelöltet.
„Nem értek egyet a döntéssel. Sajnos fönt nem hallották meg a véleményünket. Pedig lett volna olyan személy, aki mögött szívesen összeállunk” – sommáz nekünk Pozderka úr. Vajon ki döntött odafönt a távolmaradásról? „Nem tudom. Nem is érdekel.”
Nagy gáz ez Pozderkának, pláne, hogy szegényt a dohány is húzza. Történt ugyanis, hogy a pártelnök fia a nemzeti trafikmu…, ööö trafikosztás során a tíz fóti egységből kettőt is elnyert. „Sehol nincs leírva, hogy a fiamnak kötelező hülyének és nincstelennek lennie, csak azért, mert az apja politikus – mondja nekünk feldúltan idősb Pozderka. – Pályázott és nyert, tőlem függetlenül. Populista és álságos dolog feszegetni az ügyet.”
A cigi után Cselőtei Erzsébet kerül szóba. Így: „Rosszat nem fogok róla mondani. Jót meg nem tudok.” Aztán csak eljutunk addig, hogy „Erzsinek nem jött össze a frakcióval az együttműködés”, valamint „már pártelnöknek is mi javasoltuk, tagja volt az előző testületnek, akkor sem volt igazán kommunikatív, hiszen csendes, visszahúzódó hölgy”.
Akkor miért csináltak belőle pártelnököt? Azt hitték, irányíthatják, de menet közben kiderült róla, hogy mégsem kesztyűbáb? „Ezt visszautasítom.”
Faggatjuk az elnököt, ha már nincs fideszes jelölt, „kit ajánlanak szimpatizánsaik figyelmébe” az induló öt közül. „Aktivistáink nem vesznek részt a kampányban, szervezetileg nem teszünk semmit.” Na de kire szavazzanak az orbánisták? „Arra, aki a legstabilabban a jobboldal mellett áll.”
Nem vagyunk beljebb, de azért csak vegyük szemügyre a kínálatot. Van egy szocialista jelölt, aki mögé beállt az Együtt-PM és a DK. Ő Takács István. Van egy úr, aki a Civil Összefogás Fótért szervezetet képviseli, neve Földi Pál. Van egy hölgy a fodorista liberálisoktól: Vargha Nóra. Van egy elvileg mindenkitől független építész, Németh József. És van egy már most is a városi testület fideszes frakciójában ülő képviselő, bizonyos Bartos Sándor. Na, vajon kit támogatnak Pozderkáék?
Rá tetszettek vágni, hogy „Bartost!”? Jó, folytassuk vele, de előre szólunk, hogy súlyosan tévednek.
Bartos úr 1750-ig vezeti vissza fóti családfáját. „Az őseim már ötven évvel a Károlyiak előtt itt éltek!” – ezzel büszkélkedik. A földből él, termel zöldséget, krumplit, búzát, plusz zöldséges standja van Budán. Meg persze helyi képviselő, kisgazda; szekerét a rendszerváltás után illesztette a torgyánista kerékvágásba, ma a Fideszbe szervült Turi-Kovács-vonal híve. „Jelenleg nincs nálam alkalmasabb jelölt. Jó polgármester lennék, Fóton ismerek mindent és mindenkit, tudom, kinek mi fáj.” Kinek mi? „A fiatalnak nincs hol szórakoznia, az idősnek meg az kell, hogy növeljük a közbiztonságot” – ez a ciklusból hátralévő tíz hónap bartosi programja.
De úgy tetszik, minden hiába, mert Pozderka Fidesz-elnök nem bízik (eléggé) Bartosban. Miből gondoljuk ezt? A kampányfinisben utcára kerülő Fót Café című periodika kolumnás interjút közöl egy másik jelölttel, a fönti felsorolásban említett CÖF-ös Földi Pállal. Idemásoljuk a megrendítő dolgozat nyitóbekezdését.
„Bocsásson meg a provokatív kérdésért, de Önt úgy ismerik helyben, mint egy rendezett egzisztenciával rendelkező vállalkozót, aki sokat tesz a közösségért. Miért akarja felcserélni a sorrendet?”
Asztarohadt. Aczél György is hurrázná e sorokat, ha élne.
A beszélgetés alatt kis keretesben egyebek mellett ez áll: „Megvizsgáltuk, elemeztük Földi Pál programját, s mindezek után úgy döntöttünk, támogatjuk őt törekvéseiben. FIDESZ-KDNP”
Nesze neked, Bartos. (Na de, ha leírja, szóban miért nem vállata ezt Pozderka?)
Nézzük Földit. Illetve: néznénk. Hívjuk őt Fótról, közli, nincs odahaza, „kettő magasságában” érkezik. Keressük őt délután, mondja, „voltam otthon, de el kellett jönnöm Pestre”. Abban maradunk, négy és öt között megint csöngetjük, aztán valahol összefutunk némi esélylatolgatásra. Hívjuk is még négyszer, de nem veszi föl a Nokiáját. Sebaj, oszlopon, plakáton megvan.
Jobb híján kérdezzük róla a liberális párt polgármesterjelöltjét, Vargha Nórát. Miért pont őt? Mert pár hete még mindketten a Civil Összefogás Fótért zászlaját emelték magasba. De ha a Fidesz is hasadt Fóton, hasadnia kellett a picurka CÖF-nek is.
Hogy volt? Vargha Nórát zavarta, hogy a Földi vezette CÖF „kezd odatolódni a helyi fideszesekhez”. Mindez egybeesett azzal, hogy Fodor Gábor újsütetű liberális pártja polgármesterjelölt után nézett Fóton. Vargha Nóra jogász, annak idején az egyetemen tanította őt Fodor – „jó személyes kapcsolatunk volt” -, s most „egy ismerős ismerősének az ismerősén keresztül” felvették a régi szálat.
„Az én programom többrétegű, mint Földi Pálé” – kérdésre így különbözteti meg magát Vargha Nóra. S mi csak most bánjuk igazán, hogy nem ismerjük nevezett Földi kortesterveit.
Kétségbeesésünk egészen a balos jelöltig, Takács Istvánig hajt bennünket. Ő olyat ért el, mit kevesen: szociként maga mögött tudhatja a bajnaisták, a jávoristák és a gyurcsányisták támogatását. Huszonöt évig újságíró volt, a prágai helyszínről ő tudósította Magyarországot Deutsch Tamás ’89-es szabadulásáról, majd évtizeden át bulvárlapokba írta meg, mi zajlik a budapesti városházán, utóbb egy szaklapkiadóhoz szegődött, ma egy üdültetési alapítvány munkatársa. Indulattal dúsított közéleti képpel ajándékoz meg minket: „2010-ben mindenki a narancskukára szavazott.” Fótra pedig ezt mondja: „Rettenet. Időutazás. A jóisten tudja, mikorra keveredünk ki ebből a helyzetből.”
Takács freudi iránymutatását követve csöngetünk be a fóti katolikus parókiára. De mielőtt elmesélnénk, mit gondol Sándor atya a városka közéletéről, szánjunk kis időt magára a templomra; ekképpen folytatva kultúrmissziónkat, melynek legutóbb két hete adtuk tanújelét, mikor is Munkácsyt csomóztunk a békéscsabai időközi választás apropóján született Nagytotálunk végére – katt. Szóval a fóti katolikus templom ideája és a finanszírozás a már emlegetett Károlyi István gróf érdeme, a terv pedig a fiatal Ybl Miklóst dicséri; ez az ő első remekműve, bővebben itt.
„Ami Fóton szép és jó, az a Károlyiaknak köszönhető – ezek már Sándor atya zárszavai. – Ahogy ma mondanák, szociálisan érzékenyek voltak, még ingyentejet is osztottak a szegényeknek. Ők nem a saját érdekeiket követték, hatalmukat a közösséget szolgálva a falu fölvirágoztatására használták. Lehet róluk példát venni.”
Ámen.
