“Csodálatos ez az uszoda. Minden a helyén van, ideális a vízilabda számára. Nem túl nagy, nem túl kicsi. A TAO első sikere ez a létesítmény a sportágunkban, remélem a nagy vidéki fellegvárak közül Szegeden is előbb-utóbb lesz lehetőség egy ilyen beruházásra…”
Ezeket a szavakat Benedek Tibor, a vízilabda válogatott szövetségi kapitánya nyilatkozta a hét végén megnyílt szolnoki vízilabda aréna megnyitóján. Talán nem is jut eszembe egy szolnoki sportlétesítmény kapcsán számítógép után nyúlni, ha “személy szerint” nem Szeged, a szülővárosom, több, mint ötven éve otthonom, nagy szerelmem szólíttatik meg az egyik mondatban. De bizony éppen Szegedre, a Tisza királynőjére utalt Benedek Tibor, arra a városra, amely fürdővárosi rangra tör ki tudja mióta, és amely a magyar vidék legpezsgőbb úszó és vízilabda életével dicsekedhet. És ahol még nincs fedett uszoda.
Mondhatnák: ezer más is hiányzik még ebből a városból, ám nem lenne igazuk. Csongrád megye székhelyén kiváló intézmények szolgálják a lakosság kényelmét, szórakozását, művelődését, éppen ezért (is) szerethető ennyire ez a város. Ám ami a sportlétesítményeket illeti: tragikus az elmaradásunk a többi vidéki nagyvároshoz képest. Nem kívánok hosszabb felsorolásba bocsátkozni, az itt élők úgyis pontosan tudják, azt, például mit is nevezünk mi futball stadionnak a Felső Tisza-parton.
Maradjunk csak a fedett uszodánál, amiről évtizedek óta ábrándozunk, de valahogy soha nem jött össze. Összejött viszont már évek óta egy olyan vízilabda csapat, amelyben olimpiai és világbajnokok játszanak, amely parádés játékkal képes volt elrontani a vízilabda arénát ünneplő szolnokiak örömét, amikor könnyedén, látványosan verték a hazai csapatot.
És tudjuk azt is: közel sem csak ők osztoznak csak az újszegedi, “disznóhólyaggal” díszített “sportuszi” bérleti jogán, hiszen mellettük úszók, búvárúszók százai, és persze a város nagyközönsége is arra vár, mikor csobbanhat a közel harminc élve épült medence vizébe. Az uszoda kihasználtsága totális, akárcsak az elkeseredettség az úszás és a vízilabda szerelmesei körében, hiszen fedett uszoda ügyben Szeged még mindig csak az egyeztetések, tárgyalások, ötletelések, az egymásra mutogatás szintjéig jutott el, miközben már majdnem minden ellenfél “normális” fedett uszodában játszik, és most készülnek átadni a ceglédi és a szentesi fedett uszodát. Ezzel Csongrád megye lesz az egyetlen, ahol két városban is (Hódmezővásárhely és Szentes) kilátogathatnak a nézők fedett vízi sportlétesítménybe, csak éppen a megye székhelyén nem épült ezekhez hasonló.
Szégyen? Az. Különösen annak tudatában, hogy egy ilyen sportkomplexum megépítése korántsem igényel olyan nagy összeget, mint mondjuk egy labdarúgó stadion. A szolnoki Vízilabda Arénát ugyanis 870 millió forintból építették meg, és a kétezer négyzetméter alapterületű csarnokban a medencetér mellett edzőtermek, öltözők és irodák kaptak
helyet. Kialakítottak egy, akár 1100 nézőt befogadóra bővíthető lelátórendszert, és az épület mellett új termálmedencét építettek – tették közzé az avatáskor az adatokat.
És Szegednek ne lenne ennyi pénze? Nehezen hihető. Vagy nem is a pénz hiányzik, hanem a szándék, az összefogás képessége? Így viszont még inkább elkeserítő a helyzet. De akkor lesz csak igazán nagy a szomorúság büszke palotás városunkban, ha a vízilabda szövetség bejelenti: nem hogy nemzetközi mérkőzéseket, de még hazai bajnokikat sem játszhat a csapat a mai otthonában.
Ugye, ezt csak nem várjuk meg…?
