A szegedi MÉH telepről előkerült, szigorúan titkos állambiztonsági iratok között volt Mogyorósi István rendőrparancsnok 11 oldalas jelentése is, amelyben beszámolt az ’56-os eseményekről.
„Az megállapítható volt, hogy Szegeden a diákság volt a kezdeményezője a felvonulásoknak, tüntetéseknek, ezért főleg a diákság vezetőit kellett volna erélyesebben rákényszeríteni, hogy az állandó provokálásokkal hagyjanak fel. Papp őrnagy és M. Szabó őrnagy elvtársak Nyéki századost bízták meg, hogy beszélje rá az egyetem vezetőit, hogy tartsák vissza a diákságot a kezdeményezéstől. Persze az alkudozás még inkább felbátorította a Professzor Urakat és nagylelkű ígéreteik ellenére fokozták a tüntetéseket.” – írta jelentésében az 1956-os szegedi eseményekről Szeged rendőrkapitánya, Mogyorósi István. A rendőr őrnagy bizalmas jelentésében főnökének, a Csongrád megyei rendőr-főkapitánynak számolt be az „ellenforradalom” alatti szerepvállalásáról, valamint nem mulasztotta el egyes kollégáit is „bemártani”.
Mogyorósi István – rengeteg helyesírási hibától hemzsegő – jelentésében többek között beszámolt kettős játékáról: leírta, hogyan tették lóvá a nemzetőrség embereit, miként mentette meg az ÁVH bebörtönzött munkatársait, valamint hogyan akartak merényletet elkövetni Kováts József, a Forradalmi Tanács megbízottja ellen.
A Szegedi Forradalmi Tanács Kováts Józsefet bízta meg a fegyveres szervek felügyeletével. Kováts József korábban az orvosi egyetemen tanult, de barátaival összeverekedtek a kommunista R-gárdistákkal. Az egyetemről mennie kellett, traktorosként dolgozott egy kis faluban. 1956-ban költözött vissza Szegedre. A városban Kováts József volt az egyetlen, akit a forradalom miatt kivégeztek. Földi maradványai a mai napig nem kerültek elő.
“Ráadásul az emberek az ÁVH embereit akarták meglincselni. „30-án este már ávósokat üldöztek. Rengetegen jöttek, hogy itt vagy ott láttak megbújva áv-st. A polgári személyek is áv-sokat jelentgettek, de a felfegyverzett csőcselék is ezt csinálta” – írta jelentésében a Mogyorósi.
„31-én Kováts „főfelügyelő úr” utasításba adta, hogy minden áv. beosztottat őrizetbe kell venni. Én kijelentettem, hogy ezt nem csinálja a rendőrség, erre azt mondta „felakasztatom magát”, ha egy ávóst az utcán agyonvernek, én felelek az életükért. Tudtam, hogy Kováts nem az ávósok életéért aggódik, csak nyíltan nem meri csinálni, abban bízott, hogy ha majd „stabilabb” lesz a hatalma és akkor” – számolt be a parancsnok.
Kováts úr nem bízott a bv. [büntetés végrehajtás] elvtársakban, ezért 16 „nemzetőrt” küldött őrizni, viszont én is küldtem 2 rendőr elvtársat, hogy tudjam, mit akar Kováts és bandája.” – írta a volt szegedi rendőrkapitány, aki mentőakciót szervezett a bebörtönzött államvédelmisek megmentésére.”
„3-án éjjel el akartam küldeni a börtönhöz Sülyi Mátyás r.szds és Dunai Pál r.szds elvtársakat, hogy a börtönparancsnokkal beszéljék meg a nemzetőrök leszerelését vagy likvidálását. Nevezettek azonban nem mertek elmenni, ezért Bódi szds és Tuza hdgy. elvtársakat küldtem el, akik végre is hajtották a parancsot, a börtön ügyeletes tisztjével megbeszélve még éjjel leszerelték a bv-elvtársak a nemzetőröket. Még ezen a napon Farkas József és Balogh Pál elvtársakkal megegyeztünk, hogy adott esetben Kovácsot agyonlőjük – számolt be arról a merényletről, amit a később kivégzett Kováts József ellen akartak végrehajtani.
– A jelentés rendkívül értékes dokumentum Szeged 1956-os eseményeinek megismeréséhez. Kuriózumnak számít – nyilatkozta Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁSZTL) munkatársa.
A jelentés – több szigorúan titkos állambiztonsági irattal együtt – a szegedi MÉH-telepről került elő a rendszerváltás után.
