Bethlen István születésének 139. évfordulóján felavatják a néhai miniszterelnök egész alakos szobrát. Az avatóbeszédet Orbán Viktor miniszterelnök mondja. A kormányzati portál az eseményt élőben közvetíti, várhatóan 16:30 órától. Noha botorság összevetni a mai demokratikus szabályokat a kilencven évvel ezelőttiekkel, sokan úgy vélik, rengeteg a párhuzam és nem véletlen, hogy Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején, 2001-ben elsőként koszorúzta meg gróf Bethlen István síremlékét. Bethlen Istvánt sokan a 20. századi konzervatív-nacionalista magyar politika utolsó nagy alakjaként tartják számon. A gróf a dualizmus időszakában előbb a szabadelvűek oldalán, az 1904-es válság után a függetlenségiek, majd az alkotmánypártiak közt politizált.
Tíz évre tervezhetett
1921. április 14-én kapta meg a kormányzótól kinevezését, s több mint tíz évig, 1931. augusztus 24-éig maradt miniszterelnök. Addig Horthy Miklós szinte minden lényeges kérdésben hallgatott rá. 1931 után semmilyen kormányzati pozíciót nem vállalt. Horthy egyik tanácsadójaként és a jobbra tolódó kormánypolitika konzervatív és konzervatív-liberális ellenzékének informális vezetőjeként ennek ellenére egészen 1944-ig a magyar politikai élet meghatározó személyisége maradt. Nevéhez fűződik nemcsak a választójog korlátozása, hanem az úgynevezett fajvédők ellenzékbe kényszerítése is. Egy évtizedes kormányzása alatt konszolidálta a politikai életet, növekvő pályára állította a gazdaságot, miközben letette több kulturális, szociális reform alapját.
„Az urak azt hiszik, hogy jobbra mennek, de a valóságban körbe járnak, és addig mennek jobbra, amíg megérkeznek a szélsőbalra.” Ezt mondta a nyilasoknak Bethlen István az Országgyűlésben.
Nem lehetett demokrata
Romsics Ignác történész a Népszabadságban azt írta, hogy noha a harmincas évek második felében a demokrata baloldal a szövetségesévé vált, mégis tévedés lenne azt a következtetést levonni, hogy „Bethlen maga is demokrata lett. Erről szó sem volt. Szövetségük valójában a szélsőjobboldallal, illetve a fasizmussal szembeni pillanatnyi vélemény- és érdekazonosság platformján alakult ki, ami nem jelentette a két fél jövőképének azonosságát. A demokraták kormányzati eszménye a nyugati típusú polgári demokrácia volt, míg Bethlené továbbra is az 1920-as években újjáformált XIX. századi antidemokratikus-elitista parlamentarizmus. Az első világháború után kialakult tömegdemokráciákat ezért változatlanul „beteg és elfajult demokráciáknak” tartotta, és úgy vélte, hogy a merev többségi elv a jövőben is „bizonyos korrektúrákra szorul”. (…) „
Bethlen első itthoni köztéri szobrát avatja fel Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Halász János, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium parlamenti államtitkára a kisbéri városháza előtt 2011-ben
Fotó: MTI / Matusz Károly
1994 júniusától jelképes hamvai hazai földben nyugszanak. „Emelkedett szelleme, európai látóköre és demagógiától mentes nemzeti elkötelezettsége, amelyek pályájának második, és különösen harmadik szakaszában jellemezték, és amelyek szimpla politikusból államférfivá avatták, azonban mindmáig hiányoznak a magyar politikai közéletből. Vajha a mostani megemlékezések, közelesen felállítandó szobra és Szabó István tervezett filmje e téren is példakövetésre sarkallna bennünket!” – írta Romsics Ignác a Népszabadságban.
Nem lehetett fasiszta
Az akadémikus előzőleg a Heti Válasznak azt mondta: erőltetettnek tartja a Horthy-rendszer és a második Orbán-kormány összevetését. A húszas évek Magyarországát konszolidáló Bethlen István életrajzírója szerint a szoborállítás és emlékkonferencia sokat tehet azért, hogy az egykori miniszterelnök helyére kerüljön a magyar konzervatív hagyományban. Mint mondta: tíz évet szánt életéből arra, hogy hiteltelenítse azt a hamis képet, mely alapján „Bethlen is a fasiszta, félfasiszta politikusok gyűjtőtáborába került”.
Romsics Ignác a hetilap kérésére vállalkozott a Horthy-Magyarország és a második Orbán-kormány összevetése körüli viták értékelésére is. Meglátása, hogy a harmincas-negyvenes évek rendszereinek leírására használt jelzők (fasisztoid, diktatórikus, antiszemita) többségét méltánytalan a mai kormányra aggatni. „Ugyanakkor tény, hogy a magyar jobboldal olyan identitáspolitikai offenzívába kezdett, amely méltánytalan a baloldal idoljaival szemben, és nagyon megengedő a Horthy-korszak néhány szereplőjét illetően” – tette hozzá.
Az 1944-es német megszállás alatt a nácik mindent megtettek azért, hogy kézre kerítsék. Bethlen hónapokon át bujkálásra kényszerült. A szovjetek az idős grófot öt hónapig házi őrizetben tartották, majd 1945 áprilisában a Szovjetunióba hurcolták. 1946. október 5-én egy moszkvai kórházban, feltehetőleg szívbénulásban halt meg.
Munka a nemzetépítő erő visszanyeréséért
Az Országgyűlés elnöke szerint a kormány mindent megtesz azért, hogy egy válságoktól terhelt világban Magyarország tartósan visszanyerje nemzetépítő erejét. Kövér László a Gróf Bethlen István és kora című konferencián a minap közölte: a nemzetet csak egy önálló, független, nemzetét szolgáló magyar állam tudja megvédeni. Ilyen állam hiányában a nemzet védtelen és kiszolgáltatott. Mint mondta: az elmúlt több mint nyolcvan esztendőben Bethlen István politikai teljesítménye megosztotta az utókort, “akik a magyar állam gyengítésében és örökös alárendeltségében voltak érdekeltek, azok Bethlen Istvánt feledni és feledtetni akarták, akiknek az önálló és erős magyar állam volt a céljuk, azok Bethlen Istvánra emlékezni és emlékeztetni akarnak”.
Kövér a vulgármarxistákról
Akik feledtetni akarták Bethlen Istvánt, azok “eleinte a vulgármarxizmus primitív osztályharcos hazugságaihoz, majd később az álliberális relativizmus körmönfontabb hazugságaihoz folyamodtak”. Akik emlékezni és emlékeztetni akartak Bethlenre, abban bíztak, hogy “a hazugság, legyen az bármilyen hosszantartó és bármilyen színezetű is, soha nem ölheti meg a múltat, nem ölheti meg a történelmi tényeket és nem ölheti meg a nemzeti emlékezetet sem” – tette hozzá Kövér László. A házelnök közölte: Bethlen István miniszterelnöksége idején ismét életre kelt és életképesnek bizonyult Magyarország, ahol igyekezett megteremteni a társadalmi békét, és teljesítette azt a feladatát is, amely az ország fejlődésének megvalósítását célozta meg. Kövér László emlékeztetett arra, hogy Bethlen István személyes sorsa “jelképesen hasonló” az ország sorsához, mert őt is üldözték a nácik és a kommunisták egyaránt, börtönbe vetették és el is pusztították.
