Karsai László történész elmondta: amikor 1938-ban Pest vármegye alispánja lett Endre László – a későbbi hírhedt belügyi államtitkár, akit a háború után nem sokkal halálra ítéltek és kivégeztek -, összeíratta az ottani zsidókat, pedig az első ilyen jellegű törvény csak hónapok múlva lépett életbe. Azután a zsidókat fokozatosan megfosztották választójoguktól, megtiltották számukra a keresztényekkel való házasságot és kiszorították őket a gazdasági életből. Még a zsidókról elnevezett utcákat is átkeresztelték, máig nem kapták vissza második világháború előtti nevüket – fűzte hozzá.
Megjelent a “zsidó vonatkozású” státusa, ezt elsősorban azok esetében használták, akiknek a házastársa zsidó. De már az is retorziókat vont maga után, ha valaki zsidókkal tartott fent üzleti kapcsolatot, a kocsmákban pedig feltűnt a kiírás: zsidókat nem szolgálunk ki. Még a kezelésre szoruló katonák sem kaphatták meg a zsidó véradók vérét, cukrot, lisztet pedig csak keresztény üzem gyárthatott az akkori rendelkezések szerint. Az ország egyes részein elrendelték a zsinagógák egészségügyi, tűzbiztonsági ellenőrzését azzal a nem titkolt céllal, hogy lehetőleg bezárassák, leromboltassák az imahelyeket – mondta Karsai László.
A holokauszt egyik legnehezebben megválaszolható kérdése az, ki, mikor, mit tudott arról, hogy mit művelnek a zsidókkal – jegyezte meg a téma kutatója.
Molnár Judit történész a csendőrök 1944-es deportálásokban játszott szerepéről elmondta: a fennmaradt dokumentumok szerint kíméletlen brutalitással gyűjtötték össze és hajtották gettókba a zsidókat. Nem volt ritka, hogy kegyetlenül megkínozták azokat, akiknél úgy sejtették, hogy lehetnek értékek. A szegedi téglagyárban a zsidók összegyűjtése közben több tucat csecsemő született, akik osztoztak szüleik sorsában, együtt vitték őket a megsemmisítő lágerekbe. Ugyanakkor Endre László belügyi államtitkár megfogalmazása szerint “keresztény szellemben történt az egész”.
A kutató szerint Horthy Miklós kormányzó azzal, hogy a helyén maradt az 1944 márciusi német megszállás után, kinevezte a Sztójay-kormányt, benne a deportálásokban kulcsszerepet játszó hírhedt belügyi államtitkárokat, Endre Lászlót és Baky Ferencet, legitimálta működésüket, amelynek része volt a vidéki zsidóság deportálása a német megsemmisítő táborokba. Két hónap alatt mintegy 440 ezer magyar állampolgárságú zsidót gyűjtött össze és szállított ki az országból a magyar közigazgatás, elsősorban a csendőrség. Horthy Miklós 1944. július 6-án állította le a deportálásokat.
A Háborús mindennapok a hátországban és a hadszíntéren 1939-1945 című kétnapos szegedi konferenciát a Magyar Történelmi Társulat idei vándorgyűlésének keretében szervezték. A rendezvényt támogatta az Akadémia Szegedi Területi Bizottsága és a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara.
