A képsorok, amint az alkalmazottak sietősen menekítik ki aktáikat és személyes homijukat az irodaházból, önmagukban is megdöbbentették a közvéleményt. Pedig a tömegek ekkor még nem is tudták, hogy ezzel a történelem egyik legsúlyosabb világgazdasági válsága kezdődött meg.
Fotó: AFP/Ben Stansall
A Lehman Brothers a legnagyobb csőd volt az amerikai vállalatok történelmében. Veszteségei a mai napig kísértenek: a cég már csaknem 37 milliárd dollárt visszafizetett a hitelezőknek és 2016-ig még további 28 milliárd dollárt fog kifizetni többek között magyaroknak is, hiszen különböző alapokon keresztül hazánkban is számos magánember bukott a vállalat csődjén.
Fotó: AFP/Ben Stansall
A Lehman volt a negyedik legnagyobb amerikai befektetési bank, egyben a világ vezető brókercége. A 158 éves New York-i cég korábban már számos krízist, például az 1800-as évek vasúti csődjeit, majd az 1929-33-as nagy gazdasági világválságot is átvészelt, 2008-ban azonban a nemfizető adósok, és az ő hiteleikkel fedezett értékpapírok árfolyamának összeomlása végül bedöntötte.
Fotó: AFP/Nicholas Roberts
A csőd közvetlen oka az volt, hogy a Lehman nem tudta kifizetni a Barclays és a Bank of America követeléseit, a két cég pedig nem volt hajlandó tovább tárgyalni az adósságok átütemezéséről. Távolabbról nézve a vezérigazgató, Richard Fuld tehető leginkább felelőssé, mivel a vállalatot ő tette a másodlagos (subprime) jelzáloghitelek piacának legnagyobb szereplőjévé. A Lehman bocsátotta ki a legtöbb másodlagos jelzáloggal fedezett értékpapírt.
Fotó: AFP/Karen Bleier
A subprime jelzálog hitelezés egy olyan lakáshitel, amely nem felel meg az elsődleges (prime) jelzáloghitelek követelményeinek az adós hitelképessége, jövedelme, valamint a fedezetül szolgáló ingatlan értéke alapján. Az effajta jelzálog-hitelezés az 1990-es évek közepétől indult gyors növekedésnek az USA-ban.
Fotó: AFP/Stan Honda
2006-ig az amerikai ingatlanárak emelkedése együtt járt azzal, hogy a hitelezők folyamatosan lazítottak a hitelezés feltételein és kétes anyagi helyzetű adósok is hitelt vehettek fel, sokszor szinte önrész nélkül. Majd csökkenni kezdtek a lakásárak és a piacok elkezdték beárazni a hitelek vissza nem fizetésének kockázatát. Így a jelzáloghitelekhez kapcsolódó értékpapírok (ún. strukturálit hiteltermékek) ára is csökkent. A befektetők és az alapok beszüntették a strukturált hiteltermékek vásárlását, így azok a kibocsátó bankok mérlegében maradtak, másodpiacuk pedig gyakorlatilag eltűnt.
Fotó: AFP/Thomas Lohnes
Az amerikai subprime jelzálogpiaci problémák tehát már 2006-ban egyértelművé váltak. Az addig szárnyaló lakásárak csökkenni kezdtek és egyre csak szaporodak a hírek a törlesztési nehézségekről, a fizetésképtelenség terjedéséről. 2007 közepéig azonban mindezt elszigetelt problémaként fogták fel, és a szakértők sem számoltak igazán azzal, hogy ez a pénzügyi szektorrais átterjedhet és ráadásul nemcsak az Egyesült Államokat érinti.
Fotó: AFP/Mario Tama
Az első ébresztő pofont a Bear Stearns befektetési bank likviditási nehézségei jelentették (két alapja elvesztette teljes vagyonát), amely azonnal pánikrohamot indított. Az európai érintettséget pedig a francia BNP Paribas három befektetési alapjának megrendülése tette elsőként egyértelművé 2007 augusztusában. A bankból néhány nap alatt kétmilliárd eurót menekítettek ki a megriadt betétesek. Az amerikai FED, az Európai Központi Bank és a japán jegybank heteken belül elkezdett pénzt pumpálni a pénzpiacokba.
Ez azonban már késő volt ahhoz, hogy a drasztikus bizalomvesztésnek útját állják, és végső soron ez a bizalmatlanság tetőzött a Lehman csődjével.
Fotó: AFP/Thomas Lohnes
A 2008 augusztusában még 20 dolláron is forgó Lehman-részvények a csőddel egy pillanat alatt gyakorlatilag értéktelenné váltak. A világ tőzsdéin évtizedek óta nem látott eladási hullám söpört végig. A New York-i tőzsde irányadó indexe, a Dow Jones mutató 11 500 pontról egy hónap alatt 8 400 pontra zuhant, 2009 márciusában pedig már csak 6 600 pont körül forgott az index, tehát alig több mint fél év alatt a részvényárak átlagosan értékük csaknem felét elvesztették.
Fotó: AFP/Mauricio Lima
A csőd által felerősített, addig soha nem tapasztalt bizalmatlanság és kockázatkerülés söpört végig a világon. Mivel senki nem bízott senkiben, és – miután Amerika hagyta bedőlni az egyik legnagyobb bankját – már az állam biztosan segítő kezére sem lehetett alapozni, a bankok még magas kamatok mellett sem voltak hajlandók kölcsönözni. A fejlemények a kockázatos piacokat, ide értve a feltörekvő tőzsdéket és államokat érintették a legrosszabbul. Így például Magyarország is csak egy 20 milliárd eurós IMF-EU-hitelkerettel tudta elkerülni az államcsődöt.
Fotó: AFP/Nicholas Roberts
A Lehman csődjével a hitelminősítők is sokat veszítettek. Az addig élet-halál uraként tisztelt intézményekre igen rossz fényt vet, hogy a Lehman besorolása egészen a csőd napjáig elsőrendű, „A+” volt. A londoni Fitch Ratings aztán egy meredek vágással a csőd után „D”-re, vagyis nem fizető szintre süllyesztette a Lehman besorolását. Korábban soha nem volt arra példa, hogy egy cégcsoport adósságosztályzatát egycsapásra 19 fokozattal rontották volna. Ez persze utólag már nem változtatott azon a tényen, hogy a hitelminősítők befektetésre ajánlottak egy csődközeli céget.
Fotó: AFP/Michael Nagle
Az egykor nagynevű Lehman Brothers bank haláltusája nem tartott sokáig, a versenytársak gyorsan ráugrottak a koncra. Felosztották maguk között mindazt, ami a cégből megmaradt. A legnagyobb falat a csőd bekövetkezésében aktív szerepet játszó Barclaysnek jutott, ide értve a 960 millió dolláros, manhattani központi épületet is. A maradék ingóságokat végül elárverezték. A londoni Christie’s aukciósházban végül azt a táblát is leütötték, amely korábban a Lehman londoni irodáját díszítette.
