Szeged magára oly sokat adó városára jellemző, míg másutt a képzőművészet otthonául egy e célra rendszeresített állandó intézmény szolgál (és erre büszkék is a város intellektuális lakói, lásd pl. Debrecen), addig a Tisza partján leginkább a sör-, bor-, ifjúsági-, halászlé-, pálinka-, kolbász- stb. fesztiválok sora kelti jó hírét a helyi szellemiségnek (igaz, gasztronómiai.) Így hát a tanévkezdésre ide érkező tízezernyi egyetemi hallgató és kíséretük vizuális érdeklődését nem a kongó REÖK palota termei, hanem egy rezsicsökkentéstől sújtott közüzemi szolgáltató, az áramos vállalatközpont székházának aulája elégíti ki.
Nem először, s ahogy hisszük, nem is utoljára. A DÉMÁSZ székházában szeptember elején új, kortárs alkotó kiállítását rendezték meg, nevezetesen Kun Éva keramikus /szobrász Őszelő című tárlatát.
Az embert már ősidők óta vonzza a láng misztériuma, a megzabolázott tűz, az eleven parázs formálta anyagok sorsa. Az izzított vas fegyverei, a csukóra, női nyakra simuló olvadt nemesfém ékszerek, a nap-ragyogású tűzzománc, a fémsók sokszínű díszítő olvadéka, avagy a kemencében megszilárduló nyers agyag újjá születése a felületére égett mázak szertelen színeiben… Mindez évezredes kézműves / művészi kultúrák gyümölcse.
Mert a módszer ősi és tegyük hozzá mitikus. Létrejöttében ott lüktet a kiszámíthatatlanság varázslata is. Minden anyag, máz, felület, forma megsemmisül a tűz varázsában majd főnixként újra éled. A színek, alakzatok tulajdonságok, mind… A japán raku égetés „mennyei tudása” is innen ered. E tudást egy 14. századi, Kyotóban működő keramikus szerezte el tőlük, új eljárást találván ki a nevezetes tea-szertartás edényeinek készítésére. A raku magyarítva “a ráérő idő élvezete”. E régi technika a múlt század közepén kelt új életre, – s ma már égetési technikának, „mennyei” jós-terméknek, gondolkozási módnak, sőt vallási gyakorlatnak is értelmezik. Sokakban a raku testesíti meg az izzó tűz csodáját. A készre formált nyers agyagtárgyakat az első égetés után a keramikus új mázba kevert fémsókkal vonja be, majd ismét kemencébe rakja. Onnan kivéve pedig, a levegőtől elzárva, gyorsan lehűti. Az induláskor még nem tudja mondani, a kiégetett kerámián miféle szín együttesben, kavalkádban kel majd életre a máz, amely váratlan árnyalatokat, formációkat (égi jeleket?) jelenít meg.
Maga az agyag ősi világa is elképesztően gazdag: égetett porcelán és nyers kerámia. Hasznos és haszontalan dolgok sora. Nyersek és színezettek. Vitrinbe és ebédlő asztalra valók. Szépségre és funkciókra… Száműzetésre ítéltek athéni cserépszavazására, eposzok ékírásos őrzésére éppen úgy, mint házak, templomok, erődök építésére, csengő bongó mütyürökre, öblös olajtároló amforákra, régi civilizációk datálására.
Kun Éva szegedi kiállításának falra akasztható agyag lapjai, vagy könyvespolcra, piedesztálra elhelyezhető térben terjeszkedő kerámiái egyaránt az agyag és a tűz kiszámíthatatlan eredményű frigyére emlékeztetik a látogatókat. A kemencéből kihűlt formák itt erősen archaikusak, inkább barbárak, mint szépelgők. Kavicsvázái a természet kő anyagát formázó, közönyös erőkre hajaznak, a nem köznapi használatra szánt organikus edényei pedig elegánsan öncélú játékosságot. Szépek és a mulandóság maradandóságát közvetítik a térben gubbasztó terrakotta formái, – az agyag házak, a barokk kastélyok, szinte önmagukért vannak jelen.
És súlyosan.
A falakra díszítésül szánt sík kerámia tárgyak viszont mintha nem lennének elég erősek önmagukban, – alkotójuk ezért magyarázatot fűz hozzájuk, rajtuk. A mondanivaló pedig gyakorta erőltetettnek tűnő utalásokban jelenik meg, az amúgy önmagában is izgalmasra égetett felületeken. A látogatónak az az érzése támad, hogy a címadással és kvázi festői ecsettel ékesített tárgyak írásos üzenetei ilyenforma lefedik a kerámia lapok eredendő, magáért való raku-s szépségét (pl: Kitaszítottak menedéke, vagy Kereszten, Kísértés stb. című plasztikák.). Más műfajnak tetszik ugyanis a népies köcsögök, tálak, bögrék, kulacsok írókával díszített, vásárokon megjelenő világa, – az itt kiállított, írott vers- és más idézettel ellátott rusztikus felületekkel ellentétben.
De az is lehet, hogy ez csak a jegyzetíró véleménye.
Aki különben sok szép tárgyat vehetett szemügyre Kun Éva aktuális, október elejééig látogatható tárlatán. Számos olyat is, amelyre szívesen tekintene otthonában.
