„A XX. század abszolút bűneire mindig figyelmeztetni kell a mai közösséget. A gyermekholokausztot, a gyermekek áldozatát azért választotta az emlékbizottság, és ezt azért támogatta a kormány, mert olyan pontot kerestünk, amely nem relativizálható, nem lehet viszonylagos. Mert semmiféle magyarázat, semmiféle válasz nem fogadható el egy gyermek meggyilkolására.”
Fotó: Kummer János
Ezt nyilatkozta Lázár János kamerák előtt, amikor bejelentette: jövő tavaszra elkészül a holokauszt-emlékhely a józsefvárosi pályaudvaron.
Szavai vihart kavartak a Facebookon. Sokan úgy értelmezték, hogy a Miniszterelnökséget vezető államtitkár – a gyermekek kiemelésével – azt sugallta: csak gyermekholokauszt volt biztosan, “felnőttholokauszt” pedig vagy volt, vagy nem.
Ez kikacsintás a holokauszttagadók felé, mondjon le – így a kritikusok.
Ha Lázár “kikacsintana”, valóban mennie kéne. Csakhogy épp az államtitkár az a kormánypárti politikus, aki már eddig is rengeteget tett a múlttal való szembenézésért, városában és a kormányban egyaránt. Ő maga mondta, milyen fontos a bocsánatkérés, amely a kommunista diktatúra alatt elmaradt, az elmúlt huszonkét évben pedig felemásra sikerült, és ő ígérte, hogy minden olyan tartalmat töröltetni fognak az internetről, amely sérti a magyarországi zsidó közösség méltóságát.
A gyermekholokausztos mondat rossz. Direkt félreértelmezni – az még rosszabb.
