Vélhetően a lagzitól fátyolos-rekedtes hangon prezentálta évadnyitó beszédét Orbán Viktor a t. Házban. A miniszterelnök derűs képet festett: a Fidesz-kormány rémes hagyatékot örökölve három év alatt „hosszú, kíméletlen küzdelem” során „kiszabadította hazánkat az IMF szorításából”, „rendbe tette az ország pénzügyeit”, nőtt a foglalkoztatottság, csökkent a munkanélküliség, az infláció leszkanderezve, dagad a reálbér, „megalapozott és ésszerű” fizetésemelésnek örvendezhetnek az egészségügyiek és a pedagógusok. Mindez ráadásul nem hitelből, hanem saját erőből történt.
Stukkó
„Magyarország talpra állt, jobban teljesít, mint korábban” – hallhattunk a plakátokról ismert szlogen egyenest a kormányfőtől.
A föntiekből azt a következtetést vonja le Orbán Viktor, hogy „menjünk tovább a saját utunkon… ne ijedjünk meg a bírálatoktól… ragaszkodjunk a saját logikánkhoz”.
Fotók: MTI / Kovács Attila
Miniszterelnökünk a jelzett háború két csataterét tartotta érdemesnek arra, hogy néhány ecsetvonással vázolja őket a t. Ház stukkóira.
Először is: rezsicsökkentés. Ezt Európában egyedülálló tettnek minősítette, melynek vannak ugyan „óvatos követői”, ám „olyan mértékben, mint nálunk”, senki sem mert élni e pompás eszközzel. A rezsicsökkentés – véli a szónok – Magyarország függetlenségéről szól. „Meg kell szabadulnunk azoktól a tényezőktől, amelyek kiszolgáltatottá tesznek minket” – így folytatódik indokolva a tételt az eszmefuttatás. Cél az önálló gazdaságpolitika, melyben kerékkötők a brüsszeli bürokraták épp úgy, mint a „profitéhes multik”, nos, ők reszkethetnek. Rogán frakcióvezetőtől már a múlt hétről tudjuk, most Orbán Viktor is megerősítette: ősszel, második lépcsőként 11,1 százalékos rezsicsökkentés jön áram-, gáz-, valamint távhőfronton.
Kiskasza
Másodszor: „pontot kell tenni a lakossági devizahitelek végére”. A végtörlesztéssel százhatvanezer, az árfolyamgáttal pedig száznyolcvanezer hitelesnek dobott kormányunk mentőövet, de ez kevés. A bankok most november elsejéig kaptak ultimátumot arra, hogy „méltányos” javaslatot tegyenek a lakásos devizahitelek felszámolása ügyében az asztalra. Ha ez nem lesz meg, „a kormány lépni fog”.
Orbán szerint (és ebben alighanem igaza van), amikor a bankok megkötötték az obligát hitelszerződéseket, „visszaéltek az ügyfelek naivitásával”, és bár „ismerték az árfolyamkockázat rejtette veszélyt”, azt mégis teljes egészében az adósokra hárították. Ezért áll most úgy a helyzet, hogy a pénzintézetek „erkölcsi kötelessége” módosítani a szerződéseket. Méghozzá „igazságosan”. Arra nézve, hogy ez az igazságosan mit takar, csupán annyit árult el a kormányfő, hogy ugyan van sara az ügyfeleknek és az államnak is, de a felelősség zöme a bankoké.
Örülhetnek hát a devizahitelesek (közül a lakásosok), de nagy kaszára azért ne készüljenek, hiszen „nem járhatnak jobban, mint azok, akik nem vettek fel hitelt, vagy forintban adósodtak el”.
A kormányfői beszéd zárógondolata így hangzik: itt az új rend. Mármint a hatalom és a bankok/multik között fennálló új országrend: „Eddig ők voltak erősebbek, és a szocialista kormányok meghajoltak előttük.” Most viszont fordult a kocka: immár mi vagyunk erősebbek. Minek köszönhetően eztán senki sem fog extraprofitot szerezni a magyar emberek kárára.
Sír, röhög
A frakcióvezetők a szokásos leosztás szerint kommentálták az évadnyitó beszédet: a kormánypártiakat elégedettséggel töltötte el, a balos ellenzékiek szemfényvesztést kiáltottak, a radjobbosok baráti kritikát gyakoroltak.
Az immár ismét frakciótulajdonos Schiffer András szerint nem Magyarország, hanem a fideszes oligarchák teljesítenek jobban. Baj van: kozmetikázottak a foglalkoztatási adatok, egyre kevesebben dolgoznak a versenyszférában, háromszáznyolcvanezer ember hagyta el az országot, rekordot döntött az ifjúsági munkanélküliség, zuhan a beruházási ráta (tizenhat százalék, szemben az uniós huszonhárommal), és sorvad a kilábalás egyedüli lehetőségét jelentő „helyi gazdaság”.
A szocialista Mesterházy Attila számára „az ötvenes, hatvanas évek pártkongresszusait” és „termelési értekezleteit” idézte Orbán, amitől az átlagpolgár „nem tudja, sírjon vagy röhögjön”. Az MSZP-s politikus szerint „semmi szükségünk a rezsitámogatásra”, sokkal inkább államilag dotált lakásszigetelési program kéne. Mesterházy kifogásolta, hogy az „úszómedencéjüket fűtők is kapnak támogatást”.
Gazdag, szegény
A politikus úgy vélte: Orbán a tranzakciós adóval és az adóemelésekkel „háromszor annyit” vesz el, mint amennyit a rezsicsökkentéssel a polgári zsebekben hagy. „Önök a gazdagok kormánya” – e bélyeget sütötte a kétharmadra.
Harrach Péter – az orbáni új rend gondolatra rímelve – abban hisz: a koalíció dolga az, hogy a családok megerősítésével és az „extraprofit” letörésével „helyrebillentse” a megbicsaklott országot.
Vona Gábor a szocik kartácsolására használta föl a rendelkezésére álló öt perc első szakaszát, utalva arra, hogy szerinte Mesterházytól bóknak vehető az ötvenesévezés. „Ifjú vörös korától kedvenc történelmi időszakai közé tartozik” ez az etap – véli Vona a szocialista elnökről, kinek pártját rezsibűnözőnek minősíti.
„Melldöngetés” – ezt már az Orbán-beszédre mondta. Hozzátette: folytatni kell a rezsicsökkentést, de az eddigi húsz százalék kevés, s a kört ki kell bővíteni a tűzifára és a szénre is, valamint csökkentendő az „alapvető élelmiszerek áfája”.
„Miért csak most vették elő a rezsicsökkentést?” – kérdi a miniszterelnöktől Vona. Hiszi, a Fidesz „a késlekedéssel tudatosan megkárosította a magyar családokat”, így „érdemes elgondolkodni azon”, hogy „kárpótlás jár” a famíliáknak. (Utóbbi ideát nem tudjuk értelmezni.)
Vona úgy véli, „időhúzás” novemberig laufot adni a bankoknak. „Ha van javaslata a kormánynak, valósítsa meg!” – ez a tanács. Meg ez: Magyarország más kelet-európai országokkal összefogva közösen lépjen fel a bankok ellen.
Olaj, ész
Rogán Antal nem sok szót vesztegetett főnökére (Orbánra), inkább a balt lőtte, illetve igyekezett összemosni a túloldali szereplőket. Öt perc alatt négyszer élt a „Bajnaista, gyurcsányista, mesterházista” fordulattal, ezzel igyekezve olajozni a formálódó ellenzéki összefogást. (Hogy ez az olaj a fogaskerekek közé vagy inkább a kettes-hármas tandem gumijai elé öntetett, más kérdés.)
A Fidesz frakcióvezetője felhánytorgatta, hogy 2002 és 2010 között tizenöt alkalommal történt rezsiemelés, a bankok megregulázása kimerült egy etikai kódex megalkotásában, a szocik nyolc év alatt kevesebbel emelték a minimálbért, mint a Fidesz három esztendő alatt, s összességében „amikor önöknek választaniuk kellett, minidig a nagyvállalatok oldalára álltak”.
Ami a tranzakciós illeték lakosságra hárítását illeti, Rogán „kéri a kormányt”, támogassa a frakció javaslatát, miszerint legyen ingyenes havi két készpénzfelvétel.
Orbán Viktort természetesen viszonválasz illette meg. Először is kérte, hogy a szocialisták „ne oktassanak ki bennünket erkölcsi kérdésekben”. Ennek indoka az, hogy maga Mesterházy pártelnök tagja volt azon kormánynak, melynek feje olyanokat mondott, mint „nyilvánvalóan végighazudtuk az elmúlt másfél évet”. (Néztük eközben Gyurcsány. Zakótlanul, nyakkendőtlenül, fehér ingben matatott mobiljával, föl se nézett. Ha úgy veszem, zavar. Ha meg amúgy veszem: „Teszek rád, Viktor.”)
Orbán szerint a szocik „a saját hazájuk ellen beszélnek”, amikor „próbálják lebeszélni az embereket” arról, hogy van értelme a Fidesz szabadságharcának. „Ezen az oldalon senki nem beszél ferencjóskás felütéssel” – így a kormányfő. Értsd: egyetlen fideszes sem állítja, hogy „minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve”. Hanem: a Fidesz elmondta, „hol állunk”.
Mesterházynak azt üzeni, „nincs rezsitámogatás, hanem rezsicsökkentés van”. A kettő között az a különbség, hogy míg az előbbi állami pénzt adna egyeseknek, az utóbbi a szolgáltatóktól vesz el, s ezzel jót tesz gazdagnak, szegénynek egyaránt. „Önöknek fáj, ha egy jómódú magyar zsebében marad a pénz, ahelyett, hogy egy multi zsebébe kerülne” – ezzel összegez Orbán.
A Vona által forszírozott „miért csak most jött el a rezsicsökkentés ideje” témára azt mondja: három éve az volt a cél, „ne legyen belőlünk Görögország”, gyönge országként épp elég nagy falat volt a bankok és a multik extraadóztatása, a rezsicsökkentési háborúba belevágni „nálunk tízszer nagyobbaknak” sem lett volna ereje. „Miért kell ennek megértéshez nagy ész?” – zárásként ezt a globális értelmezési lehetőséget kínáló kérdést vetette föl miniszterelnökünk.
