1941-ben, Budapesten született Vukán György, a művész, jövő szerdán ünnepelte volna 72. születésnapját. A Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas tehetséget augusztus 12-én, Agárdon érte a halál. Híre a szakmát is megdöbbentette, így a győri együttes igazgató-helyettesét, Ősz Gábort is, akivel számtalanszor adtak zajos sikert arató koncerteket. „Művészeti vezetőnk, Berkes Kálmán évtizedek óta jó barátságban volt Vukán Györggyel, én pedig a Bolero Fúvósegyüttes révén tíz éve ismertem őt. Decemberben két nagyzenekari koncertet is tartottunk közösen, csúcsformában volt” – árulta el portálunknak a zenekar képviselője. „Egyéniség volt, mind szakmailag, mind emberileg. Különös véleménye volt a zenéről. Azokat a művészeket tartotta igazán nagyra, akik jeleskedtek az improvizálásban. Zeneszerzőként, és zongoraművészként is azt gondolom – túlzás nélkül – korszakalkotó életművet hagyott maga után. Társulatunknál a kamarazene bérletünkben mindig elhangzik egy kortárs mű. A jövő évben harsona kvartettünk fog játszani. Erre a formációra nem találtunk megfelelő művet. Berkes Kálmán felhívta Gyurit, és ő alig 10 napon belül küldte a darabot. Aki kíváncsi rá, az februárban hallhatja” – tette hozzá Ősz Gábor.
A filharmonikusok egyébként állítják, hogy Vukán Györgynek egy teljesen más felfogása volt a zenéről. „Ez egy olyan áldás, amivel egy zenekari művész nem vagy csak ritkán találkozik. Amikor lemezt készítettünk vele a Bolero Fúvósegyüttessel rengeteg dolgot tanultunk tőle a jazzről, a stílusról” – mondta a Győr24-nek Ősz Gábor, aki legmeghatározóbb élményét is elárulta a zeneszerzővel kapcsolatban. „A 2005-ös szilveszteri koncertünk számomra felejthetetlen, azon az estén őt köszönthettük sztárvendégként. Erre az előadásra írta nekünk a „Mindörökké, és még egy nap” című művét. Nehezen állt össze a darab, de a koncerten őrjöngő siker fogadta. Soha nem felejtem el a közös produkcióinkat. Karizmatikus személyiségével annyi pluszt adott a fellépéseken a zenekarnak és a közönségnek is, hogy valóban a hatása alá kerültünk. Halála megdöbbentő és felfoghatatlan. Egy kedves kollégánk azt írta: „felült egy hullócsillagra” – tette hozzá az igazgató-helyettes.
