Horváth Csaba rendező- koreográfus az Állami Balett Intézet elvégzése után a Honvéd Együttes szólistája volt 1987-1992 között. A Tranz Danz (1992-1995) később és a Sámán Színház (1995-) művésze volt.
Első önálló koreográfiája, a Duhaj – amelyben táncolt is – Herald Angel-díjas lett az edinburgh-i Fringe Fesztiválon, és a Veszprémi Összművészeti Fesztivál előadói díját is megkapta.
Elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfus szakát 2005-ben, de már előtte olyan jelentős alkotásokat hozott létre, amelyek rendre megnyerték a rangosabb hazai és nemzetközi fesztiválokat. .
1999-2006 között a Közép-Európa Táncszínház művészeti vezetője volt. 2006-ban megalapította a Forte Társulatot , amelynek azóta is művészeti vezetője.
Sokat jár külföldre vendégkoreográfusként. Kurzusokat vezet a Harvard Egyetem dráma tagozatán Bostonban. Rendszeresen dolgozik az American Repertory Theatre-ben.
Az idén a szegedi nemzetközi színházi fesztivál, a Thealter szakmai zsűrije a találkozó díszvendégének választotta. Horváth Csabával a fizikai színház hazai szellemi atyjával a fesztivál idején végzett munkájáról, s a találkozóra hozott előadásairól beszélgettünk.
Mit szól a díszvendégséghez?
„Nagyon örültem, mert tudom, hogy a Thealter egy komoly múlttal rendelkező fesztivál, amely mindig a színvonalat és az expresszivitást helyezi előtérbe.”
Két előadást hozott a fesztiválra, az egyik a Toldi, amelyet hétfő este láthatott a közönség. Miért pont a Toldi?
„Több oka is van. Ez egy iskolai produkció, a színművészeti egyetem fizikai színházi tagozatának, amelynek én vagyok az osztályfőnöke vizsgaelőadása. Egyrészt pedagógiai célzattal választottam, mert a diákokkal tavaly folyamatosan Arany Jánossal foglalkoztunk. Másrészt azért, hogy elővegyem, és leporoljam ezt a csodálatos nyelvezetet, amelyet Arany írt, és kortárs színházi köntösbe öltöztessem. Nagyon fontosnak tartom ezt a minőségi költészetet, amelyről azt gondolom, hogy ma is van aktualitása.”
A másik darab Agota Kristof híres regénye a Nagy Füzet, amelyet kedd este láthat a közönség. A regény arról szól, hogy egy pusztító háború idején egy anya vidékre menekíti ikreit a nagyanyjukhoz, és a gyerekeknek egyedül kell megtanulniuk mindent, ami a túléléshez szükséges. Magányosan, éhezve és fázva vezetik naplójukat a Nagy Füzetbe. Szívük megkeményedik, testük megedződik, életben maradnak – de iszonyatos áron. Ezt is a fizikai színház nyelvén adják elő. Miért?
„Mert a regényben erőteljesen van jelen a test, amely megvívja a küzdelmét a két gyerek esetében. Ezért tartottam alkalmasnak arra, hogy ezen a kortárs nyelven megcsináljuk.”
Ön korábban dolgozott együtt Szász János filmrendezővel, aki szintén feldolgozta a regényt filmben és óriási sikert aratott vele külföldön. Mit szól hozzá?
„Nagyon örültem neki. A két ügynek egyébként semmi köze egymáshoz, mindketten meglepődtünk, hogy a másikunk megcsinálta. Remélem erősítjük egymást vele. „
A fesztivál ideje alatt folyamatosan fizikai színházi tréningeket tart fiataloknak. Miért fontos Önnek a fizikai színház?
„Mert a fizikum egy olyan fontos jelenléte a színházi létnek, ahol a hitelesség kikerülhetetlen. A testtel nem lehet hazudozni. Olyan darabokat készítek évek óta, ahol a fizikalitás, a szóbeliség, a zene, a képzőművészet erősíteni tudják egymást. „
Minden mű lefordítható a fizikai színház nyelvére?
„Nem. Ez a legnehezebb rész, hogy az ember megtalálja a megfelelő művet. Már megesett velem a pályám történetében, hogy nem jól választottam, és nem voltam elégedett a munkámmal.”
