A Facebookon találtuk a következő történetet. A sztoriból kiderül, hogy mi történik egy Győrben feladott postai csomaggal, merre jár, hol várakozik, kiviszik-e időben, és arra is kapunk választ, hogy rugalmas-e a Magyar Posta vagy sem.
Minden egy titokban, csomagba rejtett GPS jeladóval kezdődött…
Ha az embernek van egy GPS jeladója, vicces dolgokat tud vele csinálni. Például fel lehet adni postán, és figyelni, mit művelnek vele. Ezt már régen ki szerettük volna próbálni, s mivel éppen úgy alakult, hogy győri csapatunknak el kellett küldenie Pestre egy SpyLampet, megkértük őket, hogy bekapcsolva tegyék a borítékba.
Kora délután a vonal elindult a SZIF győri kollégiumától a Batthyány térre, ahol bement a postahivatalba, majd ott kikapcsolt.
Pár óra múlva a SpyLamp ismét felébredt, és rajzolt egy vonalat a vasútállomás melletti postaelosztóig. Itt megint pihent egy kicsit, majd éjfél előtt valamivel elindult. A Mártírok útján elhagyta a várost, megkerülte Győrszentivánt, majd ötvennel végigszuttyogott az M1-esen, és a budaörsi postaelosztó központba ment. Mivel ez egy óriási könnyűszerkezetes épület, jól lehetett látni, ahogy tologatják ide-oda a futószalagok a csarnok egyik végéből a másikba. Végül éjjel három óra körül megpihent, és egész hétvégén nem mozdult.
Vasárnap éjjel tizenegykor jelzett megint. Megint elindult az autópályán, de ezúttal Pest felé. Elhaladt a BAH csomópontnál, a Déli mellett a Maros utcára fordult, és bement a budai központi elosztóba. Itt rakosgatták egy kicsit, majd újra elaludt.
Ekkor már rendkívül kíváncsian vártam, mert lett volna egy-két keresetlen szavam a kézbesítőhöz, ugyanis soha nem hozza fel a leveleket, mindig csak értesítőt dob be, aztán mehetek a postára sorban állni.Reggel 8 órakor ismét SMS, mozog a jeladó. De nem ment ki az épületből. Hiába vártam, nem mozdult meg ismét. Az értesítő viszont annak rendje és módja szerint landolt a levélszekrényben, hogy holnap fáradjak be a postára a levelemért. Aha, a kis kényelmes. Minek cipelni a küldeményeket, ha pár cetli is elég?
Telefon az elosztóközpontnak, elmondtam, mit látok a képernyőn. Döbbenet. Bocsánatkérés. Pár óra múlva pedig egy rendkívül morcos és az esőben bőrig ázott kézbesítő kopogtatott a levéllel. Este hat óra volt, rég lejárt a munkaideje.