„Június 4. van, s most csak a legegyszerűbb, legtisztább gondolatoknak szabad átengednünk magunkat, semmi másnak. Kilencvenhárom esztendővel ezelőtt, ezen a napon írták alá a trianoni békediktátumot, amely szétszakította Magyarországot. Bár a történettudomány szerződésként, sőt, békeszerződésként emlegeti a dokumentumot, az valójában a magyarság halálos ítélete volt. Vagy legalábbis annak szánták” – írja a Magyar Hírlap.
A Népszava arról ír, hogy ott „szajkózzák az állítólagos nemzeti egységet, ahol a másik oldalt elhallgattatni igyekeznek. Igen, nemzeti tragédiát lehet és kell egyöntetűen fölidézni, de mindenkit arra kényszeríteni nem, hogy teljesen azonosan dolgozza föl”. (…) „Orbán és a Fidesz újabb bűne, – igen, bűne -, hogy Horthy nosztalgiájával, legfrissebben Tormay Cécile utca keresztelőjével, a letűnt világot sóvárogja vissza. Ilyen szellemben idézni föl 1920. június 4.-ét, megint történelmi rövidlátásról, eltorzult politikai szemléletről tanúskodik”.
Fotó: MTI/Soós Lajos
A Magyar Nemzet közben „Trianon gyógyítása” címmel közöl cikket arról, hogy a „történelmi dátum sokáig nem volt fontos itthon, az anyaországban, ma is sokan akadnak, akiknek semmi sem jut eszükbe Trianonról. A nemzeti összetartozás napjáról határozó jogszabály a kilencvenedik évforduló napján lépett hatályba, de a Fidesz–KDNP kezdeményezését többen kritizálják. Minek ünnepelni a gyásznapot, mondják egyesek, mások pedig a szomszédok érzékenységétől félnek”.
A Népszabadság publicistája arról ír, hogy június 4-e „éppen megfelel a nemzeti összetartozás napjának ünneplésére. Trianon győztesei számára”. Azon nacionalistáknak, akik egymáshoz rendelnek nemzetet és államot. „Trianon a soknyelvű, soknemzetiségű, multikulturális Magyarország történetét zárta le. (…) Trianon igazi vesztesei, igazi gyászolói ezen a napon nemzetek összetartozásnak napját ünnepelnék.”
