A hallgatók „röghöz kötésnek” nevezték el már a felsőoktatási törvény 2011-es vitájában a hallgatói szerződés intézményét. Ennek lényege eredetileg az lett volna, hogy az ösztöndíjas egyetemisták, főiskolások az oklevél megszerzése után húsz éven belül kötelesek az államilag finanszírozott tanulmányi idejük kétszereséig idehaza munkát vállalni. Ez egy négyéves főiskola után 8, egy ötéves egyetem után 10, a hatéves orvosi után 12 év lett volna.
Az elképzelés nem véletlenül akkoriban „került elő”, amikor kritikussá vált az orvosok elvándorlása. A kormány nem talált megoldást e valóban égető problémára, így „előhúzta a kalapból” ezt az elképzelést. Kizárólag az orvosi egyetemre járók számára nyilván nem lehetett bevezetni, így megkapta minden tanulni vágyó fiatal. Az is azt sejteti, hogy nagyrészt csak az orvosi kivándorlás problémáját akarták így kezelni, hogy a márciustól hivatalba állt új felsőoktatási államtitkár többször is leszögezte, hogy ha a szakorvosokat nem nézzük, akkor a külföldre távozás mértéke még mindig elenyésző Magyarországon. Klinghammer István a Világgazdaságnak adott interjúban azt mondta, a legutóbb végzett hallgatók 95 százaléka itthon maradt, és csak 5 százaléka ment külföldre, de vélhetően közülük is sokan visszajönnek.
Fotó: Neményi Márton
Több államtitkár is belebukott
E szerint a probléma nem súlyos, elvileg kár volt ekkora konfrontációt vállalni a hallgatókkal, illetve kiváltani az unió rosszallását és még most is folyamatban lévő vizsgálatát. A kormány ennek ellenére – „ha megmondtuk, így lesz” – ragaszkodott a hallgatói szerződéshez. Erkölcsi megfontolásaikat hangsúlyozták, miszerint, ha egy közösség támogatja egy fiatal tanulmányait, elvárható, hogy a fiatal a közösség érdekében kamatoztassa a megszerzett tudását. Hangzatos érv, amely a közvélemény egy részét is meggyőzte. Megtalálták a kommunikációs alapképletet is: „Van, akinek rög, de nekünk ez a hazánk.”
Az ellenzők szerint viszont az államnak nem a tiltás és a büntetés, hanem az ösztönzés eszközével kellene fellépni. Azaz a magyarországi életviszonyokat kellene közelíteni az EU-s országokéhoz, és az államnak addig sem szabad büntetni az elvándorlást. Másrészt az intézkedés kontraproduktív, hiszen félő, a legjobb diákok így rögtön a külföldi egyetemeket választják. S ha valaki fiatalon megy ki külföldre, ott szerez barátokat, társat, épít ki egzisztenciát, az már nehezebben jön haza. Nem mellékesen az elképzelés ellenkezik az uniós szabad munkaerő-áramlás elvével.
Mindenesetre a – néven nem nevezett – tandíj mellett a „röghöz kötés” került a diákmegmozdulások fókuszába. Egy ideig úgy tűnt, nemcsak a Hallgatói Hálózat, az Oktatói Hálózat és más szervezetek, hanem a HÖOK is teljes mellszélességgel kiáll annak eltörlése mellett. Az év elején azonban az utóbbi a tárgyalóasztalnál meghátrált, és – ha puhítva is – elfogadta annak törvényi szabályozását.
Addig azonban a felsőoktatási terület „elfogyasztott” két helyettes államtitkárt, Dux Lászlót és Kiss Norbertet, s végül Hoffmann Rózsától is elvették a területet. Továbbá volt jogi trükközés is, hiszen az Alkotmánybíróság megsemmisítette az erről szóló kormányrendeletet, ezért gyorsan beszavazták a felsőoktatási törvénybe, és márciusban a parlament megszavazta, hogy alkotmányos védelmet kap a röghöz kötés lehetősége.
Fotó: Kummer János
Klinghammer engedményei
Végül az „új embernek”, Klinghammer Istvánnak sikerült meggyőznie a puhított feltételekről a kormányt, és elfogadtatta a HÖOK-kal is. A kedden megszavazott törvénymódosítás szerint végül az állami ösztöndíjas hallgatóknak a képzésük befejezését követő húsz évben tanulmányaik időtartamával megegyező időt (s nem annak dupláját) kell Magyarországon dolgozniuk.
Az elfogadott törvény a hallgatói szerződéseket átkeresztelte hallgatói nyilatkozatra. Változás az is, hogy azok a volt hallgatók, akik három gyermeket szülnek, mentesülnek a magyarországi munkavállalás feltétele alól, és mentesül az is, aki önhibáján kívül – például betegség miatt – nem tudja teljesíteni. Nem kell fizetniük azoknak sem, akik egy, illetve – osztatlan képzés esetén – két félév után abbahagyják állami finanszírozású tanulmányaikat.
A törvény szerint az ösztöndíjnak vagy egy részének a visszatérítését a munkáltató átvállalhatja, ha a hallgató a képzési feltételeket nem teljesíti. Ebben az esetben a képzési költség inflációval növelt összegét kell visszafizetni (a korábbi kormánytervek szerint a jegybanki alapkamatot három százalékponttal meghaladó kamattal kellett volna törleszteni). A visszafizetésre kötelezettek részletfizetést is kérhetnek: ötmillió forint alatti visszatérítési kötelezettség esetén legfeljebb tíz évre, a fölött tizenöt évre szólóan.
