Az író, irodalomtörténész a Népszavának adott interjúban azt mondja: magánemberként pompázatosan érzi magát Magyarországon. Szép családja van, egy csomó olyan dolgot tud, amit nem kellene tudnia és nem is tud megvalósítani. Mindenkinek azt kívánja, hogy jusson neki békétlen öregség, mert az még életben tart. „A mai Magyarországon egyébként mindenki rosszul érzi magát. Azok is, akik uralkodnak, azok is, akiket elnyomnak.” A Magyar Hírlap újságírói ugyanúgy félnek, mint a Népszaváé. „A mai Magyarország nagyon kellemetlen hely lett, van benne valami kísérteties. Itt egy csomó embertől elvették az otthonát. Heller Ágnesnek az egyetemi szobájára kiírják, te nem vagy otthon, mi vagyunk otthon. Itt privatizálják az otthonokat ezer módon és – bibliai hasonlattal – a kiűzetés ideje van.
Fotó: MTI / Kovács Tamás
Gerendás döntéséről
Gerendás Péter döntése, hogy elmegy, a legominózusabb jelek egyike. A gyerekvállalás ugyanis hatalmas kaland mindenkinek. „Az emberek nem értik: ha nem kapott munkát, akkor miért mondja, hogy a fasizmus ellen tiltakozik? Azért, mert van esze. A fasizmus az csak egy szó, de mi van mögötte? Egy csomó kellemetlen jel. Fűzős csizmák, alakzatok, egyenruhák. Rossz jel az is, hogy az egyik oldalon áll a néma és ezáltal megalázott rendőrség, a másik oldalon az őrjöngő tömeg, ha úgy tetszik, csőcselék. Aztán a rendőrök hazamennek, és elmondják otthon, hogy én egy pojáca voltam egy őrjöngő tömeggel szemben. Tehát nemcsak azok aláztatnak meg, akiknek az őrült üzenet szól, hanem azok is, akik ezt korlátok közé próbálnák szorítani” – mondja Ungvári.
Szabályozatlan ökölharc
„Persze ne nevezzük fasizmusnak, mert akkor perelnek, hívjuk ezt Übü király országának. De Übü király itt van az utcán. Azt mondják, ez csak marginális jelenség, a focihuligánoké, az egyenruhás őrülteké, a zászlófanatikusoké. Igaz. De ha egy akó borba egy mustárcseppet teszek, akkor az egész akó bor tönkremegy. Ez nem a 21. század és nem Európa, az biztos. Mindenki Bibót idézi, hogy a demokrata nem fél. A demokrata nem fél a demokráciában, a nem demokráciában azonban az a dolga, hogy féljen. Így gyűjtsön erőt a bátorsághoz”. Szerinte a kétharmad is rosszul érzi magát, mert a kádárizmusban is félt Biszku elvtárs Berecz elvtárstól, az egymástól való függés az uralkodó rétegben is benne van. „A háttérben szabályozatlan ökölharc folyik. Ebben senki nem érzi jól magát. A rombolás nem vezet a boldogsághoz, az csak a hatalom mámora, és soha nem jár boldogsággal.”
„Tehetséget nem lehet kinevezni”
Ungvári Tamás a kultúrára is érvényesnek tartja ezt, ha rátelepszik a politika. Szerinte Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház leendő igazgatója elátkozza azt is, hogy Magyarországra jött, amikor „a sötét erdőben először találkozik Fekete Györggyel…”. „A politika a legrövidebb út a meggazdagodáshoz.” Politikusok, pártok vesztettek választásokat, a kultúra reprezentánsai még sosem. „Spirótól Heller Ágnesig, Esterházytól Nádasig ez egy győztes csapat. Vidnyánszky sértődöttségéhez tegyük oda a művészeti akadémia 250 emberéét is, mert ők még nem kaptak labdát. A labdát megtartotta a tehetséges emberek gyülekezete. Egy bizonyos korban csak egy bizonyos számú tehetség születik, tehetséget nem lehet kinevezni.”
A baloldal gyávaságáról
A külföldi értelmiségieknek azért muszáj beleszólniuk a magyar kultúra ügyeibe, mert „a kultúra határok nélküli, akárcsak az orvostudomány”. Nem az a probléma, hogy külföldről beleszólnak, hanem az, hogy a politika alig foglalkozik vele. Bajnai Gordon neki nagyon rokonszenves, de az évértékelőjében az a szó, hogy kultúra, nem fordult elő. A baloldal csak arról beszél, mit fog csinálni, ha nyer. „De addig soha nem fog senki nyerni, amíg a baloldali pártok programjaiban nem jelenik meg, mennyire tűrhetetlen, hogy vannak antiszemita megmozdulások.” A nép azt az értelmiséget szereti, „amelyik nem hajlandó meghajolni, amely megélhetését és mindenét kockáztatva, komoly ellenzéke a jelenlegi eljárástechnikáknak. Nem feltétlenül a kormánynak, hanem annak, ahogyan általában bánnak az emberekkel” – véli Ungvári.
A demokráciának nincs lakcíme
Szerinte a baloldalnak akkor lehet esélye, ha összegyűjti a bátor embereket, terjeszti a műveiket, megnézi a színdarabjaikat, s ha bántják őket, akkor egy emberként megvédi őket. „Én olyat még nem hallottam, hogy ha megsértettek egy írót, akkor erre százezres tüntetést szerveztek. Tönkretették Heller Ágnest, ezért fel tudok vonulni. De azért, mert általában veszélyeztetik a demokráciát, nem. Nem tudom, merre van, vagy mi a lakcíme a demokráciának” – fogalmazott az író, aki szerint az egyetlen, ami tömegeket tud mozgósítani, amikor megérzik a bátorságot, azt, hogy nincs alku. „Az értelmiség-ellenességet a történelem megbosszulja”, és a mai értelmiség – tanárok, ügyvédek, orvosok, szellemi munkások – kezét ugyanúgy elengedte a baloldal, mint ahogyan elengedte a munkásokét.
A külföld tévedhet
Az író szerint sem biztos, hogy a külföldiek jól látják a magyar problémákat, nekik nem is kötelező. Tegyük fel, hogy az egész világ téved, de legalábbis a magyar ügyben tévednek. „Le kell térdelnünk, ahányszor a magyar szót leírják, akármilyen kontextusban. Most már legalább rajta vagyunk a térképen, még ha negatív előjellel is. De a negatív gyorsan pozitívba fordulhat ám, mert ha ezt a problémát, ami most Magyarország, megoldja valaki, akkor Magyarország rettenetes nagyot nyert. Szerinte a gondokat csak az tudja orvosolni, aki „minden fontosabb kiállításon ott van, akinek a fő ambíciója az, hogy képeket gyűjtsön, akinek a könyvtára meghaladja az ezer példányt, aki minden héten legalább egy könyvet elolvas. Az a politikai párt nyer, amely magyartanárokat szerződtet, hogy minden kimenő kommunikációban a helyén legyen az amely és az ami, aki tudja, hogy nem mellékmondatokban beszélünk végetérhetetlenül, hanem főmondatokban, aki tudja, hol kell szünetet tartani egy mondatban, aki bele tud nézni a kamerába és nem a saját köldökét nézi”.
Magyartanárok kellenek
Ungvári szerint „magyartanárokkal kell elárasztani a politikai pártokat, hogy a kommunikációs központokban írástudók legyenek. Ez nem nehéz. Szóval először is le kell szállni a magas lóról. Hacsak nem hiszi magát valaki megváltónak, miközben a feje körül még a glória se látszik, akkor az első jelszó, amit meg kell fogadnia, hogy az alázat nyer. Ilyen pici lóról kell elkezdeni. Annak nyílik esélye a következő választásokon, aki tudja, hogy milyen a jó magyar mondat”. A megvilágosodás mindig egy pillanat műve – emlékeztet az interjúban az író, aki Spanyolországban volt Franco halála napján. Azok az emberek, akik alázatosan követték az egyházat és Francót, másnap már egészen mások voltak. „A forradalmak így történnek. Egyik óráról a másikra.” Ungvári átélte 56-ot, tanúja volt 44-nek, minden egyik óráról a másikra történt. „Aki azt hiszi, hogy előre látja, hogy ki fogja vezetni a csapatot, az csalódik. Mert nem tudjuk” – mondja Ungvári a Népszavának.
Az író ott volt azon a tüntetésen, amelyet a nácizmus ellen rendeztek a budapesti Kossuth téren. A rendezvényen beszédet mondott Rogán Antal, Bajnai Gordon és Mesterházy Attila is, miután korábban sosem látott összefogást eredményezett Gyöngyösi Márton zsidóellenes parlamenti megnyilvánulása, amikor a jobbikos képviselő azt mondta, „pont itt lenne az ideje, hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára.” Az író akkor arról beszélt, hogy nem akarja hallgatni a bakancsok csattogását Budapest útjain és az erkölcsi megvetés szigetelheti el a szélsőséges eszméket hirdető politikai formációkat. “Azt akarják, hogy féljünk, ezt a szívességet azonban nem tesszük meg nekik. A NEM az önök szájából nagyon vidáman hangzik, mi vidám történelmet írunk, mi többen vagyunk, a mi számunk légió” – mondta akkor az író, aki olyan hatalmas szövetségeseket sorolt a demokraták mellett,mint Ady, Babits, József Attila, Radnóti.
